Kereső toggle

Az eltűnt évek nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha összevetjük egymással a rabbinikus kronológiát és a modern történettudomány kronológiáját, számos esetben jelentősen más időbeosztást láthatunk. Az egyik legnagyobb eltérés a Dániel próféta által előrejelzett 70 évhét eseményeihez kötődik, itt ugyanis összesen 165 évnyi különbségről beszélhetünk. Amennyiben a zsidó naptár késik 165 évet, akkor most 5777 helyett 5942-t kell írnunk. Ellenkező esetben a mi polgári naptárunk siet, és nem tudunk elszámolni az ókor 165 évének történelmi eseményeivel. Ez a különbség túl nagy ahhoz, hogy egyszerű számítási hibák következményének tekintsük.

A 70 évhét körüli kronológiai eltérésre számos magyarázat született a történelem során. A prófécia egyedülálló módon egy rendkívül pontos menetrendet ad Izrael sorsára és a Messiás eljövetelére vonatkozóan, jelentésének pontos megfejtése azonban mégis komoly fejtörést okoz. Az évszázadok alatt a zsidó társadalomban is többféle értelmezés látott napvilágot, számos esetben csak a keserű történelmi tapasztalat cáfolta meg az egyébként teljesen logikusnak tűnő magyarázatot.

A Dánielnek adott kijelentés alapján a 70 évhetet „a Jeruzsálem újraépítése felől való szózat keletkezésétől” kell számítanunk. Ez azonban már önmagában számos kérdést vet fel. Mit jelent a Jeruzsálem újraépítése felől való szózat? A helyreállításról szóló próféciát? Egy uralkodói rendeletet? Ha uralkodói rendeletről van szó, a Templom építésével már beteljesedettnek vehetjük, vagy kifejezetten a város felépítését kell figyelnünk? A babiloni fogságból való hazatérés után ugyanis először csak a Templom épült fel. Erre előszőr Círusz perzsa király adott engedélyt, majd néhány éves szünet után Dárius alatt folytatták és fejezték be az építkezést. A város falainak felhúzására csak később, Artaxerxész uralkodása idején került sor.

A hivatalos rabbinikus álláspont a számítást az Első Templom lerombolásától kezdi, a korszak végének pedig a Második Templom lerombolását tekinti. A történészek az első eseményt i. e. 586-ra, a másodikat pedig i. sz. 70-re datálják. Ezek alapján pedig látjuk, hogy itt adódik a 165 éves különbség. A korszak ugyanis ezek szerint 655 évet ölel fel, szemben a próféciában szereplő hetvenszer hét, azaz 490 évvel. (Történelmi értelemben nem beszélhetünk nulladik évről, ezért nem 656 évről van szó, egy évet le kell vonnunk a számításból.)

A két Templom lerombolása közötti időszak számos eseményét megismerjük a Biblia későbbi beszámolóiból, ezért először célszerű megnézni, hogy mi az, amit ezekből egyértelműen megtudunk, mi az, ami kérdéseket vet föl.

A korszak első fejezete a perzsa uralom idejére tartozik, ami Isten népe szempontjából meghatározó jelentőségű volt. Ekkor térhettek ugyanis haza a babiloni fogságból ősatyáik földjére, ekkor történt meg a Templom és Jeruzsálem újraépítése, ekkor kapta Dániel magát a 70 évhétről szóló próféciát is. A kor történelmének megértéséhez elengedhetetlen, hogy be tudjuk azonosítani azokat a méd, illetve perzsa királyokat, akiket a Biblia az egyes eseményeknél megnevez. Ez azonban komoly kihívást jelent, talán a bibliai történelem legnagyobb problémái közé sorolhatjuk a kérdést. Gyakran világi történészek emiatt Dániel könyvét nem is fogadják el hitelesnek, mondván, hogy az állításai történelmietlenek.

A királyok sorában a méd Dárius az első, egyúttal legnehezebben megfejthető személy. Dániel sokat elárul nekünk a méd Dáriusról, a történészek azonban máig nem találtak olyan személyt, akire az így kapott leírás teljes mértékben passzol. Egyes feltételezések szerint Círusz kormányzójáról van szó, mások szerint hadseregének vezetőjéről, vannak, akik pedig egyenesen azonosítják Círusszal.

Sajnos ezt nem tudjuk eldönteni, mindenesetre Círuszról magáról már jóval több információnk van külső történelmi forrásokból is, amik a Biblia állításaival teljes összhangban vannak.

Círusz után a perzsa Dáriusról olvashatunk: uralkodásának második évében újraindult a Templom építése, majd hatodik évében be is fejeződött. Nehémiás szintén utal egy perzsa Dáriusra, azonban a történelmi környezetből nem egyértelmű, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, vagy egy későbbi Dáriusról. Nehémiás ugyanis Artaxerxész idejében tért haza, aki a Templom építését engedélyező Dárius után uralkodott.

Eszter könyvének királya Ahasvérus, őt hagyományosan Xerxész perzsa királlyal azonosítják.

Artaxerxész idejében történt a zsidóság hazatérésének második és harmadik hulláma, melynek vezetői Ezsdrás és Nehémiás voltak. Ekkor történt meg Jeruzsálem városának újraépítése is. Ezsdrás még a hazatérése előtt is említést tesz egy Artaxerxész nevű királyról, aki felfüggesztette a Jeruzsálemben zajló építkezéseket, azonban nem egyértelmű, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, aki később engedélyezte a hazatérést és a város újraépítését. Ezután ír ugyanis a Templom építésének folytatásáról, ami Dárius alatt történt. A hazatérést engedélyező Artaxerxész viszont csak később, ez után a Dárius után uralkodott.

További fontos állítást olvashatunk a perzsa királyokról Dániel könyve 11. fejezetében, ahol az angyal elmondja a prófétának, hogy négy király követi a mostanit a trónon (Dán 11:3–4). A kijelentést Círusz idejében kapja, tehát utána még négy királlyal kell számolnunk. A negyedikről  azt is megtudjuk, hogy hadakozni fog a görögök ellen.

Van olyan értelmezés, miszerint valójában itt nem négy, hanem három további királyról van szó. A negyediket a mostani királyhoz, Círuszhoz viszonyítva kell számítani. Ebben az esetben tehát úgy kell értenünk, hogy Círusz után nem négy, hanem három király fog még uralkodni.

Utána egy, a görögök közül támadt erős király legyőzi a perzsákat, és – ha rövid időre is, de – átveszi a birodalom feletti uralmat. Ez minden valószínűség szerint Nagy Sándor, aki megverte III. Dárius seregeit a gaugamelai csatában. A problémát azonban az jelenti, hogy III. Dárius és Círusz között a történészek szerint legalább tíz uralkodó volt, nem három és nem is négy.  Lehetséges, hogy a görögök elleni hadjárat és a birodalom eleste között van egy időszak, egy szünet, amit a prófécia egyszerűen figyelmen kívül hagy? Ez nem lenne szokatlan, máshol is látunk erre példát. Az is elképzelhető, hogy a Szentírás itt természetfeletti perspektívából mutatja be az eseményeket, és a negyedik király után már szellemi szempontból eldőlt a csata a perzsák és a görögök közt, megkezdődött a hatalomváltás. Az előző fejezetben pontosan egy erre utaló szellemi konfliktust mutat be Dánielnek az Úr angyala: Mihállyal a perzsa fejedelem ellen küzdöttek, utána pedig a görög fejedelem vette át a perzsa helyét.

Ennek a kérdésnek a helyes értelmezése rendkívül fontos, hiszen, ha összesen négy vagy öt királlyal kell számolnunk, akkor nehezen elképzelhető, hogy a perzsa éra olyan hosszú ideig tartott, ahogy a történészek számolják. Az egész korszakra ugyanis Babilon elestétől (i. e. 539) Nagy Sándor győzelméig (i. e. 332) 207 évet adnak meg. Ha számolnunk kell a prófécia által megadott eseményekben egy „szünettel”, az magyarázatot adhat erre a hosszabb időtartamra.

A rabbinikus kronológia és a ma is használt zsidó naptár alapját a Széder Olám jelenti. A midrási írást i. sz. 2. században állította össze Rabbi Joszé ben Halafta. A szerző a Szentírásban található információk alapján felállít egy kronológiát a teremtéstől egészen a Bar Kochba-felkelésig. A Bibliában szereplő adatok és a Biblia utáni történelem adatai alapján a szerző arra a következtetésre jut, hogy a teremtés a Második Templom lerombolása előtt 3828 évvel történt. Ez a számítás Jeruzsálem elestét i. sz. 68-ra helyezi, a teremtés pedig ennek megfelelően i. e. 3761-ben történt. Napjainkban ezek alapján a teremtéstől számított 5777. évben vagyunk.

A legnagyobb fejtörést Joszé ben Halafta művében a perzsa kor kronológiája jelenti, ő ugyanis úgy véli, hogy a Második Templom felépítésétől a Perzsa Birodalom bukásáig mindössze 34 év telt el. Összesen négy királlyal számol: a méd Dárius az első, őt követi Círusz, Ahasvérus a harmadik, a perzsa Dárius pedig az utolsó, aki elbukik a görögökkel való küzdelemben. A 70 évhétbe beleveszi azt a 70 évet is, amíg az Első Templom romokban állt. A 70 évből 52 év telt el a hazatérésig, a hazatéréstől a Templom újraépítéséig tartó korszak tehát 18 év. A 490-ből 420 év marad fenn a Második Templom felépülése utáni perzsa időszakra, a görög és a Hasmóneus uralomra, valamint a Heródesek dinasztiájára. Ebből 34 év a perzsa időszak, a teljes perzsa uralom idejét tehát összesen 52 évnek számolja. Ezt összevetve a történészek 207 évével 155 évnyi különbséget látunk. Így tehát elmondhatjuk, hogy a 165 éves eltérés döntő része a perzsa korra datálódik. A „maradék” 10 évnyi különbség egy része még a fogság idején jelentkezik, a többi pedig a perzsa korszak után.

A Biblia szövege alapján nem tudjuk egyértelműen igazolni vagy cáfolni a rabbi számításait, ezért talán célszerűbb egy lehetséges értelmezésként kezelnünk a sok közül. Egyik vitatható pont a módszerében, hogy több uralkodót egy személyként kezel. Több, a témával foglalkozó kutató szerint egyszerűen egy meglevő rabbinikus hagyomány tiszteletéről van szó. Ha azonban megnézzük a korra vonatkozó történelmi forrásokat, a történettudomány mai álláspontja meglehetősen stabil alapokon nyugszik, kicsi az esélye annak, hogy a számos régészeti lelet, a történetírók feljegyzései, a csillagászati számítások után olyan eredményre bukkannának a kutatók, ami ezeknek egy jelentősebb felülvizsgálatát vonná maga után. Tekintve azonban, hogy a Bibliában is több eldöntetlen kérdést láttunk ezzel kapcsolatban, célszerűbb lehet, ha ennek a lehetőségét nem zárjuk ki, és a kérdést magunk sem zárjuk le teljesen. Ha pedig archeológiai vagy egyéb eszközökkel nem sikerül pontot tennünk a probléma végére, végső soron választ kapunk majd a Messiástól.

(A cikk hosszabb változata az Új Exodus 2016. decemberi számában olvasható. A zsidó-keresztény időszámítás és más világképek időszámítása közötti különbségekkel a Hetek többször is részletesen foglalkozott az elmúlt években, például Rabbik és egyházatyák a történelmi korszakváltásról. Hetek, 2013. január 11.; Dániel, Jézus és a világvége. Hetek, 2013. január 18.; A történelem szombatja megakasztja  a babiloni időkerék forgását. Hetek, 2017. február 10.)

Olvasson tovább: