Kereső toggle

Vona kísérlete: taktika vagy fordulat?

Hetek óta zajlik a vita a Jobbik körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Éles vitát váltott ki a Fidesszel elégedetlen értelmiségben a Jobbik néppártosodása, aminek mérföldköve volt, hogy decemberben a hanuka alkalmából Vona Gábor levélben üdvözölte a zsidó szervezetek vezetőit. Az értelmiségi reakciók sora mellett a MAZSIHISZ is izgalmas kerekasztal-beszélgetést rendezett a kérdésről. A résztvevők még nem tudhatták: a pártelnök teljes gőzzel folytatja a Jobbik neonáci múltjától történő elszakadást, a hét elején egyenesen Izrael létezéshez és önvédelemhez való jogának elismeréséről beszélt.

A Reutersnek nyilatkozó pártelnök arról beszélt, hogy őszintén szakított pártja korábbi politikájával, ami miatt bőven van mit jóvátennie, de az eredmények, ígérete szerint, látványosak lesznek. A Reutersnek adott interjúban Vona egyértelművé tette: a Jobbiknak a baloldali szavazók, és nem a baloldali pártok a partnerei a kormányváltásban. Az általa képviselt „modern konzervativizmus” a jobb- és baloldali pártok korábbi szavazóinak is szól.

„Talán nehéz elhinni, de a Jobbik sokkal demokratikusabb politikai rendszert fog felépíteni, mint a Fidesz az elmúlt hét évben” – mondta a hírügynökség tudósítójának Vona, aki szerint törzsszavazóik a választópolgárok 20 százalékát alkotják, és ők a második legnépszerűbb párt a választók körében.

Az interjúból kiderült, hogy Vona nem aggódik amiatt, hogy pártjának azok a szavazói, akik kifejezetten a szélsőjobboldali Jobbikot szerették, elfordulnak tőlük, míg az új, potenciális szavazóik nem bíznak meg a változásuk őszinteségében. Vona szerint a támogatottságukban jelentkező hullámvölgy az átmenet természetes velejárója.

Önmagát és pártját Vona egy, a kamaszkorból kinőtt fiatal felnőtthöz hasonlította a Reutersnek, aki belátta, hogy rossz úton járt. „Én is rossz úton jártam, és a Jobbik is egy tinédzser volt, aki többször is nekiment a falnak, mire rájött, hogy az élet nem csak feketéből és fehérből áll” – mondta a pártelnök, hozzátéve: nem bánta meg, hogy hanukai üdvözletet küldött a zsidó szervezetek vezetőinek, és azt is elárulta: jövőre is hasonlóra készül. Ha ez nem lett volna elég, Vona Izraellel kapcsolatban is nyilatkozott a hírügynökségnek. Mint elmondta: a jövőben a Jobbik úgy tekint Izraelre, mint bármely más nemzetre. „Izraelt lehet bírálni, éppúgy, mint Svédországot, de természetesen elismerjük az ország létezési jogát, identitását és azt, hogy hangot adjon érdekeinek” – hangoztatta a pártelnök.

Meglepetés?

Ez az elmúlt hónapok fényében is meghökkentő nyilatkozat még nem volt ismert annak a kerekasztal-beszélgetésnek a résztvevői előtt, akik a múlt héten a MAZSIHISZ szervezésében vitatták meg a Jobbik fordulatát és annak következményeit. Kiss Henriett MAZSIHISZ-alelnök, Ceglédi Zoltán politikai elemző, Darvas István, a Bét Jehuda Zsinagóga rabbija és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija voltak „a Jobbik Hanukája és a szélsőjobboldali pártok térnyerése Európában” címmel meghirdetett rendezvény meghívottai, ám a beszélgetés kezdete előtt Köves Slomó lemondta a részvételt. Indoklása így szólt: „Tekintettel arra, hogy különböző sajtótermékekből az is kiderült számomra, hogy ez egy sajtóesemény, így a jelen ügy szempontjából szerencsétlen beszédszituációnak tartanám, ha a Jobbikkal szembeni egyértelmű közös platform helyett úgy tűnne a nyilvánosság előtt, hogy a zsidó szervezetek a jelen helyzetet is egymás szapulására használják.” Sajnos így nem nyílt lehetőség arra sem, hogy a moderátor, a HVG újságírója, Hont András feltegye neki a kérdést: meglepődött-e Vona Gábor hanukai köszöntőjén.

György Péter előre megírt, ám érzelmektől fűtött beszédét is abban a hiszemben készítette el, hogy Köves jelen lesz a rendezvényen. Mondandója a „mit tegyünk, mi az ördögöt fogunk csinálni?” kérdés körül forgott. Ceglédi Zoltán úgy látta: gyűlölet csak egyféle van, és őt inkább a jövő érdekli, hogy vajon a Jobbik hosszú távon tényleg leveti-e magáról az antiszemita megnyilvánulásokat.

Fiatalok nyilas jelmezben

Kiss Henriett a maga részéről nem sok esélyt ad a változásra: a 2007. augusztus 25-ei Magyar Gárda-avatáson számára egyértelműen kiderült, kivel áll szemben, ráadásul az akkori Sándor Palotában lakó Sólyom László, az „alkotmány őre” sem tett semmit azért, hogy az ott jelen levő „nyilas jelmezbe öltözött fiatalokat, akik az egykori hungarista mozgalom jelszavait skandálták”, elnémítsa. Ugyanakkor a MAZSIHISZ-nek mint szervezetnek kötelessége tárgyalni velük – utóbbi megállapítással Darvas István is egyetértett. Sőt hozzátette, szerinte „ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk, meg kell próbálnunk úgy csinálni, hogy megértjük őket”, ez pedig független attól, hogy „valamit nem szeretünk”.

Ceglédi szerint senkinek nem lehet olyan illúziója, hogy ha egy utcában minden házat felgyújtanának, akkor az enyém egyedül ép maradna. „Azért megbeszélni a szélsőségesekkel, hogy ne csinálják, ne velünk csinálják, ne úgy csinálják, az nem lehetséges akkor, ha neki az a legfontosabb öndefiníciója, erre kapott felhatalmazást, ezért szavazták meg akár legitim módon is” – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy tárgyalópartnernek kell-e tekinteniük a Jobbikot a zsidó szervezeteknek, Ceglédi úgy reagált: a múltban inkább túl keveset, mint túl sokat  szólaltak fel a zsidózásokkal szemben, túl sokszor hagynak labdákat a levegőben a zsidó szervezetek.

Kiss szerint ennek az oka csupán annyi, hogy „ahol azt mondhatja a MAZSIHISZ mint szervezet, hogy ne tovább, ott általában nincs tévékamera, vagy ha van, akkor nagyon ügyesen pont ezt a nemet sikerül kivágni a híradóból”. Azonban szerinte „itt azért nemcsak egy szervezet felelősségéről beszélünk, hanem a választópolgárok felelősségéről” is. Kifejtette, nem érti, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után miért nagyobb érték a megosztás, mint a demokratikus értékek, miért csak másokra mutogat mindenki. Szerinte a jövő nemzedékének meg kell tanítani, hogy választás előtt nagyjából legalább sejtse, mi az az értékrend, ami mellett érdemes gondolkodnia. „Hogyha a környezete ezzel szemben azt mutatja fel minden egyes ponton, hogy csak a gyűlölet és a kirekesztés hozhat neked előnyt, ha valahova el akarsz jutni, akkor folyamatosan amellett fogja letenni a voksát. Igenis ki kell mondani, van igény a gyűlöletre Magyarországon, ami még mindig szavazatok formájában hatalmas előnyt tud biztosítani azoknak, akik erre építenek” – tette hozzá.

Taktika vagy változás?

Arra a kérdésre, hogy vajon Vona Gábor levele csak egy taktikai lépés, vagy esetleg valódi változás zajlik a Jobbik gondolkodásában, Ceglédi úgy válaszolt: szerinte az egész hanukai üdvözlés gyökere, eredeti szándéka mindenképp taktikai, aminek lehet egy olyan következménye, hogy „elhagyják a pártot azok, akik tényleg deklaráltan szélsőjobboldaliak”. Az, hogy a Jobbik egy nyugat-európai szélsőjobboldali párthoz akar hasonló lenni, „kevésbé nyugtat meg” – mondta Ceglédi.

Darvas István szerint Vona levele – akármilyen indítékból is íródott – mindenképp elérte a célját, hiszen „dokumentálható módon boldog hanukát kívánt a zsidóknak”, és ezt nehéz lenne antiszemita gesztusként felfogni.

Kiss Henriett szerint nem más áll a dolgok hátterében, mint az, hogy ha a Jobbik hatalomra kerül, akkor az európai uniós támogatások megszerzésénél „szexibb maszk, hogyha zsidószeretőként kopog és nem pedig másképp”. Kiss szerint is pusztán taktikáról van szó, és nem egy változási folyamat kezdete a levél. Neki van egy olyan határozott célkitűzése, amit szeretne, hogy megvalósuljon, miszerint a „Magyar Gárda bármely tagjának gyermeke” végre felvételizne az iskolájukba, hiszen ők egy köznevelési intézmény.

Darvas István úgy látja: nem az a dolga a zsidó közösségeknek, hogy azt találgassák, mi lehetett a pártelnök célja a levelével, és nem muszáj belemenni abba a játékba, hogy a kisebb rosszat vagy a vélt kisebb rosszat választják-e az emberek. Darvas szerint nem az a dolga a zsidó közösségeknek, hogy a „két párt vitájának a tengelyébe belemenjen”, hanem az energiájukat arra kell fordítani, hogy legyen egy C megoldás.

Arra a felvetésre, hogy egy Vona Gáborral folytatott interakció nem hozhat-e változást bizonyos számú jobbikos szavazó gondolkodásmódjában, Ceglédi egy hasonlattal élve reagált, miszerint ez olyan lenne, mintha egy sportcsatornán a focimeccsek közé beszúrnának egy színházi közvetítést, amit meg lehet tenni, de kisebb lesz a nézettség.

Darvas rabbi szerint nyilvánvaló, hogy a gesztus nem a zsidó közösségnek szól, hiszen „nem az a 80 ezer zsidó fogja eldönteni a választásokat”, hanem ezzel kifelé üzent azoknak a választóknak, akiknek a zsidózás már túl meredek lenne. Véleménye szerint magának a zsidóságnak kellene párbeszédet kezdeményezni például az egyetemeken a Jobbik-szimpatizáns egyetemistákkal, mert „megszületik a Jobbiknak egy olyan csapata, ami edukáltabb, szofisztikáltabb lesz a mostaninál”, és történelmi tévedés lenne nem felismerni, hogy a Jobbik „nem náci bunkóknak a csapata”.

Ceglédi Zoltán a fentiekhez hozzátette: szerinte nem elég csak a jobbikos választókkal kommunikálni, előbb azokkal kell, akik a neveltetésük, szokásuk miatt nem zsidóznak, de hasonlóan fogalmatlanok a zsidósággal kapcsolatban, velük kicsivel hamarabb lehet eredményt elérni. Darvas szerint is elsősorban egy harmadik verzió felállításán kellene dolgozni, de hiba lenne kizárni a jobbikosokkal való párbeszédet.

(Hetek-összeállítás, közreműködött: Kollár Leila, Nagy Viktor)

Liberális értelmiségiek a Jobbikról

A Jobbik fordulata hetek óta tartó vitát generált a baloldalon. December végén az ATV-ben Medgyessy Péter ösztönözte arra a baloldali ellenzéki pártokat, hogy akár a Jobbikkal is fogjanak össze a kormányváltás érdekében, majd az atv.hu-nak nyilatkozva Haraszti Miklós fejtette ki véleményét, amely szerint az összes ellenzéki párt együttesen tudja csak a Fideszre kényszeríteni a választási törvény reformját, ami esélyt adhat, hogy külön-külön indulva is reális esélyük legyen a 2018-as választáson.
Az atv.hu január elején fordult körkérdéssel a baloldali és liberális értelmiségiekhez a Jobbikkal folytatott együttműködéssel kapcsolatban. A legmarkánsabb nyilatkozatok egyike Heller Ágnesé volt, aki úgy véli: az összes ellenzéki párt valamiféle együttműködésére van szükség a Fidesz megbuktatásához. „Az összefogás talán nem is jó szó, de támogathatnák egymást, amit egyébként nagyon nehezen lehetne elmagyarázni a szavazóknak, még akkor is, hogy ha alapjában véve ma vészhelyzet van Magyarországon” – mondta a filozófus, hozzátéve: amennyiben a felek identitása ezt kizárja, nem kell ideológiai engedményeket tenniük, és a nyílt megegyezés helyett dönthetnek csupán egymás jelöltjeinek támogatásáról is, miközben maguk alakítják ki kampánystratégiájukat. Aztán, ha megbukott a Fidesz, a mostani választási rendszer módosításával ki lehetne írni új választásokat a győztes pártok között.
Ezzel szemben Tamás Gáspár Miklós azt mondta, a 2018-as választás bojkottjára szólítana fel, ha a baloldali pártok összefognának a Jobbikkal. Konrád György szerint legitim cél bárkivel összefogni, ha teljesülhet a cél, a választási törvények „demokratikus megváltoztatása”, viszont sem a Jobbik, sem a baloldali ellenzék részéről nem lát erre vonatkozó hajlandóságot. Ráadásul Konrád éppolyan kérdésesnek tartja a baloldali pártok összefogását, mint a baloldal és a Jobbik esetleges kiegyezését (lapzártánkkor az MSZP eldöntötte, hogy a maga részéről a DK-tól és a többi ellenzéki párttól függetlenül Botka László miniszterelnök-jelöltségét támogatja).
Nem aratott különösebb sikert a Jobbik átpozicionálása Ungvári Tamásnál és Kornis Mihálynál. Ungvári a Magyar Gárda megalapítását, Gyöngyösi Márton listázását és Novák Előd EU-zászló-égetését tartja olyan gesztusoknak, amelyek kizárják a Jobbikot a komolyan vehető politikai erők közül. Kornis Mihály pedig úgy véli: „Ha csak a Jobbikkal való összefogás és a halál között lehet választani, akkor én a halált választom.”
Radnóti Sándor filozófus az ATV Egyenes beszéd című műsorában aránytévesztésnek nevezte, hogy az ellenzék sokszor fasizmusról és rémuralomról beszélt az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. A maga részéről a magyarországi berendezkedést önkényuralomnak nevezte, amelyben benne vannak a demokrácia elemei. Szerinte elképzelhetetlen bármilyen összefogás a Jobbik és a baloldali pártok között.
Haraszti Miklós ezzel szemben – szintén az atv.hu-nak nyilatkozva – úgy látta: áltatja magát és választóit az az ellenzéki politikus, aki szerint a jelenlegi választási rendszerben lehetséges a kormányváltás. Éppen ezért azt javasolja, hogy a baloldali ellenzék és a Jobbik közösen, méghozzá a kormánypártot bojkottal fenyegetve kényszerítse ki a választási rendszer reformját.

Olvasson tovább: