Kereső toggle

Amit a Népszabadság-ügy eltakar

Gazdát cserélhet a vidéki napilapok jelentős része

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Népszabadság megszüntetésénél sokkal erősebben befolyásolhatja a magyar napilappiacot és a vidéki sajtó helyzetét, ha a Mediaworks Hungary Zrt. a várakozásoknak megfelelően eladja megyei lapjait. A cég jelenleg 12 megyei napilapot is birtokol, amelyek összesen csaknem 250 ezer példányban jelennek meg naponta.

Amikor 2014 év elején a Vienna Capital Partners (VCP) belépett a magyar médiapiacra, és megvásárolta a Ringier és az Axel Springer kiadók egyes érdekeltségeit (hogy ezt követően versenyhivatali jóváhagyással egyesülhessen a két óriáscég), az érintett szerkesztőségekben sokan azt feltételezték, hogy az igazi vevő nem az osztrák Heinrich Pecina. A nagybefektető által tulajdonolt VCP-ről – amely a Mediaworks Hungary Zrt.-ben egyesítette a megvásárolt lapokat – ugyanis azt tartották, felvásárlásoknál gyakran működik közre közvetítő cégként, hogy a valódi vásárló kiléte rejtve maradjon. A gyanút erősítette, hogy Pecina az FHB Bankban tulajdonostársa volt az akkor még jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező Spéder Zoltánnak. És bár a befektető rendszeresen tagadta, hogy másnak vásárolt volna, most, a Népszabadság felfüggesztése nyomán azonnal felmerült a kérdés, hogy vajon a VCP a közeljövőben megválik-e magyarországi médiaportfóliójától.

Bár ennek a cégnyilvántartásban még nincs nyoma, az atv.hu augusztusban azt írta, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt veheti meg Pecina portfólióját – benne egyebek között a Nemzeti Sporttal, a Világgazdasággal, több magazinnal, és nem utolsósorban nyolc megyei napilappal. A Mediaworkshöz tartozó (az Axel Springertől megörökölt) megyei lapok száma ráadásul azóta tovább bővült, ugyanis a 16 milliárd forint éves forgalmat bonyolító médiavállalat felvásárolta a 9 milliárdos forgalmú Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft.-t (PLT), amelyhez négy dunántúli megyei lap (Fejér Megyei Hírlap, Napló, Vas Népe, Zalai Hírlap) tartozik. (A Mediaworkshöz tartozó megyei lapokról és példányszámaikról lásd táblázatunkat.)

Forrásaink mind a PLT-nél, mind az eddig is Mediaworksös lapoknál megerősítették: reális forgatókönyvnek tartják, hogy kormányközeli kiadóhoz kerülnek a jövőben. Forrásaink és iparági pletykák a lehetséges verziók között emlegetik a Duna Aszfalt mellett Liszkay Gábor cégét, a Magyar Idők Kft.-t, valamint a Habony Árpád-féle Modern Media Group Zrt.-t.

Mindenesetre a Mediaworks portfóliójának esetleges tulajdonosváltása, benne a megyei lapokkal messze nagyobb hatással lenne a médiapiac átalakulására, mint a Népszabadság péntekről szombatra végrehajtott felfüggesztése. A tucatnyi napilapból ugyanis összesen csaknem 250 ezer példányt adnak el naponta, ami a hazai print médiában (pontosabban a fizetős lapok piacán) példátlan elérést jelent. Az érintett lapok az adott megyék közéletének megkerülhetetlen részesei, ráadásul egytől egyig nyereségesek.

Az érintett lapok és az adott régió helyi közélete eddig is meglehetősen szoros kapcsolatban állt egymással. Ahogy az egyik dunántúli lap munkatársa mondta, a megyei napilapok jelenleg úgymond eredménykommunikációt folytatnak (ez pozitív hírek közvetítését jelenti az önkormányzatokról és az országgyűlési képviselőkről), miközben az önkormányzatok és az állam sok száz milliós bevételekhez juttatta őket.  Az is igaz ugyanakkor, hogy a megyei lapokra mindeddig nem voltak jellemzőek sem a politikai karaktergyilkosságok, sem a lebutított politikai propaganda-hadjáratok, sőt a korábban a PLT-hez tartozó lapok esetenként még úgynevezett „konfliktusos” anyagokat is írhattak a politikusok viselt dolgairól. A Heteknek név nélkül nyilatkozó újságíró hozzátette: érdekes módon ez a stratégia találkozik az olvasók igényeivel is, akik sem a politikai csatározásokat, sem a helyi bulvárhíreket nem díjazzák – sokkal inkább vevők a pozitív, fejlődésről szóló hírekre. Félő – jegyezte meg –, hogy ezt a minden szereplő (kiadó, olvasók, politikai hatalom) számára előnyös konstrukciót felrobbanthatja egy, a laphálózatot karakteres politikai célokra használni igyekvő új tulajdonos. 

Mindez hasonlóan működik a Médiaworkshöz az Axel Springer kiadótól átkerült nyolc megyei lapnál is, annyi különbséggel, hogy ezekben „konfliktusos” anyagok korábban sem jelen(het)tek meg, mint ahogy a konkrét pártpolitika sem (a kvótanépszavazás előtti időszakban például az újságírók nem írhattak publicisztikát a témáról, és a kampányeseményekről sem tudósíthattak). A jellemzően önkormányzati, intézményi eseményekről (akár óvodai bál) szóló cikkek között a legtöbb izgalmat a rendőrségi hírek jelentik – nem csoda, hogy a köznyelvben elterjed az „egyperces újság” kifejezés. És bár ezeknek a lapoknak a példányszáma jelentősen csökkent (ellentétben a PLT-lapokkal), a nyereségük egyenként még mindig százmillós nagyságrendű.

Információink szerint egy ízben Orbán Viktor azzal érvelt a megyei napilapok fontossága mellett, hogy azt az ő rokonai is olvassák Fejér megyében (a miniszterelnök kedvence ugyanakkor a Nemzeti Sport, sőt úgy tudjuk, hogy a Népszabadságnál is csak egyetlen újságíróval volt személyes nexusa, a futballszakíró Hegyi Ivánnal). Az biztos – mutatott rá egy másik vidéki újságíró –, hogy a megyei lapok nélkülözhetetlenek bárki számára, aki több százezer választóhoz akar eljutni, akár kevésbé direkt politikai tartalmakon keresztül; ráadásul mindezt egy központi szerkesztőségből lehetne vezényelni, úgy, hogy a propaganda nem viszi a pénzt, hanem ellenkezőleg: vastagon termeli. 

A rendszerváltáskor az egykori kommunista megyei laphálózatot privatizáló MSZP és az Axel Springer közötti megállapodásnak köszönhetően egy olyan regionális piaci struktúra alakult ki, amelyben a megyei lapok (és online felületeik) gyakorlatilag monopolhelyzetben vannak. Az általában rendkívül gyengén megfizetett, bruttó 120-150 ezer forintot kereső újságíróknak (kivétel a PLT-lapok, ahol 300 ezer forintot is hazavihet egy „sima” zsurnaliszta), nem sok mozgásterük van. Az erős politikai befolyás alatt álló önkormányzati lapok és hírportálok mellett csak néhány valóban független médium próbálkozik piaci alapon megélni, és minőségi tartalmat előállítani. Nekik nemcsak azért van nehéz dolguk, mert a nyugati megyéket leszámítva gyenge a fizetőképes kereslet, hanem azért is, mert a vidéki olvasók jelentős része közömbös a közélet iránt, és nehezen olvas bonyolultabb összefüggéseket taglaló írásokat.

A Hetek szerkesztősége szolidáris a Népszabadság munkatársaival

A Hetek szerkesztősége megdöbbenéssel értesült a Népszabadság szerkesztőségével péntekről szombatra virradóra történtekről. A lappal és munkatársaival történtek minden egyes eleme – a szerkesztőség költözésnek álcázott kizárása a székházból, a motoros futárokkal kézbesített értesítések a munkatársak munkaviszonyának felfüggesztéséről – riasztó és példátlan a rendszerváltás utáni szabad sajtó történetében.
A Hetek és a Népszabadság munkatársai másképp gondolkodnak egy sor kérdésről, legyen az migráció, melegházasság vagy éppen az abortusz kérdése. A napilapban az elmúlt időszakban is megjelentek a szerkesztőségünket vitára ingerlő írások, ahogy nyilván a Népszabadság munkatársai is rengeteg, számukra vitatható dolgot találtak a Hetekben. A Hetek munkatársai sajnálják, hogy ezek a viták a jelen állás szerint nem folytatódhatnak, egyben szolidaritásukról biztosítják a Népszabadság minden munkatársát és családjukat.
A Népszabadsággal történteknek nyilván rengeteg tanulsága van, amiről még sokat fogunk beszélni és írni. Lehet és kell is beszélni majd a magyar média finanszírozási problémáiról és a lap – e néven – közel hatvanéves történetének fordulatairól, ahogy nyilván arról is, hogy van-e összefüggés a Népszabadság utolsó heteinek nagy sztorijai – a Vajda Zita – és a helikopterügy –, valamint a lap felfüggesztése között.
De mindez most másodlagos – most csak az a fontos, hogy jelezzük: szolidárisak vagyunk a Népszabadságnál dolgozó kollégáinkkal.

Olvasson tovább: