Kereső toggle

Orbán: élet-halál harc jön

A miniszterelnök Kötcsén, majd az Országgyűlésben kapcsolt kampányüzemmódba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A jobboldal teljes szellemi erejének felvonulása” — jellemezte még 2007-ben Orbán Viktor az apró Somogy megyei faluban, Kötcsén tartott Polgári Pikniket, ahol a Fidesz politikai, gazdasági és szellemi holdudvara jön össze, hogy kötetlen formában meghallgassa elnökük terveit a jövőre vonatkozóan. Bár a rendezvény hivatalosan zártkörű, a miniszterelnök beszéde rendszerint kiköt valamelyik jobboldali médiumnál, ami idén a PestiSrácok.hu portálja lett, a fő témája pedig természetesen a közelgő kvótanépszavazás volt.

A Kötcsére jellemző harcias hangulatot Orbán először is egy győzelmi jelentéssel vezette föl, miszerint „a legfontosabb harcainkat már megvívtuk, de a kardunkat nem csatolhatjuk le” – fordította át aztán az elégedett hallgatóság figyelmét az előttük álló küzdelmekre, amit szerinte a terminátor módjára újraéledő kommunisták és a Juncker, Verhofstadt és Schultz nevével fémjelzett uniós elittel szemben kell majd megvívniuk. Ők a „nihilisták”, akik a „társadalomban kisebbségben vannak, de az európai elitet már rég elfoglalták”. Itt Orbán beszúrt egy, vállaltan Csurka Istvántól kölcsönzött fordulatot. A MIÉP néhai alapítója Orbán emlékei szerint „az SZDSZ-ről szólva lehangolóan, de pontosan megragadta a dolgok lényegét, ők nem választást akarnak nyerni, hanem be akarnak ülni a zsűribe”. A mai „nihilista elit” Orbán szerint ehhez hasonlóan „megragadta a zsűri pozícióját az európai intézményrendszerben. Ők azok, akik minden értékvitát elvetnek a politikailag korrekt beszédmód hazugsága mögé bújva.”

Ennek a „nihilizmusnak” a fegyvere a politikai korrektség, fűzte tovább Orbán a gondolatmenetét, ami „elveti az értékvitát”, „gondolatrendőrséggel” ér fel, és megteremti a „kisebbségek rémuralmát”. A PC érvrendszer és logika bukásaként értelmezte a Brexitet is, ami szerinte egy „nagy lehetőség is a szembenézésre; hogy mi az az elit, amelyet egy 65 milliós nagy ország elutasított”. A bevándorlás erőltetése mögött a „keresztény és nemzeti alapú Európa megsemmisítésére és az Európai Unió etnikai alapjainak megváltoztatására” irányuló törekvést lát, ugyanis „a muszlimok sosem szavaznak egy keresztény gyökerű pártra, így a muszlim tömegekkel a tradicionális konzervatív pártok örökre kiszorulnak a hatalomból”.

A „nihilista elittel” szembeni győzelem kulcsaként említette az október 2-ai népszavazást, ami után „élet-halál harc” veszi kezdetét Brüsszellel – azt reméli, ebben szövetségesekre talál a V4-ekben és talán Ausztriában is, de további partnerként tekint a francia és olasz konzervatívokra is. Ezzel szemben Németországot a legnehezebb esetként említette: „Az ottani irányított nyilvánosságban egyelőre lehetetlenség őszintén beszélni a migránskérdésről. Ezt mi csak a diktatúrákból ismerjük, de tudomásul kell vennünk, hogy van olyan demokrácia, ahol a szólásszabadság gyakorlása egzisztenciális kérdés, és bizonyos véleményeket ellenjavallt elmondani.”

A beszédben újra előkerült azonban az uniós politikában egyre népszerűbb közös európai haderő koncepciója: „Ha Európa jót akar magának, és valóban egy közös haderő felállításában gondolkodik, tudnia kell uralnia a Földközi-tenger mint belső tenger partvidékét, és ahogy a római hadvezérek tették, az üres, illetéktelen hajókat elsüllyeszteni. Természetesen azzal, hogy minden migránst kimentenek, de vissza is viszik a talán Líbiában felállítandó, két-hárommilliós menekülttáborba.”

Orbán beszédében többször is utalt 2017 tavaszára, mint a döntés völgyére. Egyrészt ekkor lesznek parlamenti választások Franciaországban és Németországban, másrészt ekkor lesz a Római Szerződés 60. évfordulója. A miniszterelnök szerint eddig el kell döntenünk, hogy mit is akarunk, és vannak-e egyáltalán közös értékeink: „Válaszolnunk kell arra, vannak-e, és lesznek-e még nemzetek, vagy egyesült Európát akarunk? Akarunk-e családot, gyermekeket, vagy azt sem tudjuk eldönteni, hogy ki a férfi és ki a nő?”

Orbán hétfőn a parlamentben is elismételte a vasárnapi üzenetét. Az őszi ülésszak kezdetét jelentő beszédében folytatta Brüsszel ostorozását: szerinte a kontinens gazdasági szerepe csökken, elveszítettük a briteket, növekszik a terrorveszély, megoldatlan a menekültkérdés. „Minden eszközük adott volt ahhoz, hogy egyben tartsák a közösséget, mégsem voltak rá képesek” – ostorozta a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottságot. A nihilizmus helyett itt a naivitást vette elő általános jelzőként, ami szerinte bódulatként és ködként ülte meg az európai intézményeket, aminek következtében „úgy veszíthetjük el kultúránkat, ahogy a békát főzik meg: egyre több lesz a muszlim, és matematikai pontossággal megmondható, milyenek lesznek Európa fővárosai két-három évtizeden belül”.

Ki döntsön? Brüsszel vagy a nemzetek? – tért át a kvótaszavazásra, miközben a hazai baloldalt is megvádolta egy titkos brüsszeli alkuval, aminek keretében ellenzéki városokat vonnának be a központi európai elosztásba, nagy vihart kiváltva az ülésteremben. A reakciókban az MSZP a valóságtorzítást, a Jobbik a korrupcióról való figyelemelterelést, az LMP pedig az álságos migránspolitikát kifogásolta Orbán beszédében.

Olvasson tovább: