Kereső toggle

A Soros Alapítvány és a kádári Magyarország

Hozott anyagból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Kádár-rezsim ellenzékének felkarolása és a befolyásszerzés egyaránt motiválta Soros György alapítványának a magyar rendszerváltásban betöltött szerepét. Rövid áttekintés Soros és a ’80-as évekbeli Magyarország kapcsolatáról.

„Felmentem a Várba egy kis irodába, kaptam egy bizonylatot, amivel felvettem a pénzt a bankban. Amikor hazajöttem, elszámoltam” – mesélte el a Fidesz egyik alapító tagja, Hegedűs István a Soros Alapítvány szerény magyarországi kezdetéről a 168 óra című hetilap 2015-ös cikkében. Az aprócska fiók azután nyílt meg, hogy Soros György 1981-ben felkereste a New Yorkban tartózkodó Vásárhelyi Miklóst, az ’56-os perek egyik elítéltjét, és megegyezett vele a leendő alapítvány megalapításában. Vásárhelyi a Nagy Imre-kormány egykori sajtófőnöke volt, 1956 után pedig ismert ellenzéki szereplő, aki 1960-ban kapott amnesztiát, s ez viszonylag szabad mozgásteret nyújtott külföldi útjaihoz, miközben persze az állambiztonság szemmel tartotta.

Sorossal történt találkozásáról ugyanebben a cikkben számolt be Vásárhelyi lánya, Vásárhelyi Mária szociológus.

A Soros Alapítvány magyarországi tevékenységéről született, eddig nyilvánosságra került dokumentumokból, amelyeket Tény/Soros – a magyar Soros Alapítvány első tíz éve 1984-1994-ig címet viselő kiadványban találhatóak (megjelent a Balassi kiadónál 1999-ben), viszonylag részletesen megismerhető a Soros-hálózat 1980-as évekbeli magyarországi működése és az arra adott hazai állambiztonsági válasz. Kiderül például, hogy az alapítvány születésekor Vásárhelyi „F” aktás ellenzéki volt, vagyis folyamatosan megfigyelték, így a történelmi találkozó sem maradt észrevétlen. A III/III-224/3. titkosszolgálati feljegyzés így számol be az alapítvány létrehozásáról: „New York Egyetem – G. Soros magyar származású USA állampolgár anyagi támogatásával – kulturális csereprogramot hozott létre. A program célja, hogy kelet-európai írók, művészek (évente 8 fő) kapcsolatot teremthessenek az amerikai értelmiség kiemelkedő képviselőivel, megvitassák nézeteiket, és képet alkothassanak a nyugati életformáról.”

Együttműködés a pártállammal

Soros kezdettől személyesen felügyelte az alapítvány tevékenységét, ami 1984-ben költözött Vásárhelyivel az élen a Budai Várba. Egy belügyi jelentés szerint március 13-án 9 órakor a Fórum Hotelban találkozott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az Országos Vezetőképző Központ képviselőivel, akikkel közölte, hogy félmillió dollár éves keretet kap a Soros Alapítvány a tehetséges fiatalok támogatására. Az iroda innentől kezdve folyamatosan fogadta az ifjú ellenzékieket, akik kérelmeket nyújthattak be külföldi ösztöndíjakra és szakmai konferenciákon való részvételre. A nyugati és a kommunista titkosszolgálatok egyaránt engedték az utazgatást, hiszen ki-ki a maga térfelén így ellenőrzés alatt tudta tartani a fiatalokat. A CIA tudomással bírt arról, hogy az ösztöndíjasok között ügynökök vannak, ahogy a hazai pártállami állambiztonság is tisztában volt azzal, hogy Soros valódi célja a magyarországi nyugatbarát ellenzék erősítése.

A rendszer és Soros embereinek együttműködése ennek ellenére gyümölcsözőnek bizonyult. A Kádár-rendszer érdekeit az alapítványon belül Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese képviselte, akin keresztül az ösztöndíjasok köre állami felügyelet alá került. A status quo következménye, hogy a tehetséges hazai ellenzéki fiatalokról egyszerre nyílt akta a nyugati és a hazai szolgálatoknál, ráadásul a pályázókat egyetemi tanulmányaik, külföldi útjaik potenciálisan zsarolható célpontokká tették az állambiztonságnál.

Kifogás a Columbiától

Az alapítványról írt, ma már nyilvános titkosszolgálati aktákból kiderül, hogy az igénylőkről jelentés készült a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségének, akiket aztán megfigyeltek vagy ha tudtak, beszerveztek. Az alapítvány egyik sajátossága volt, hogy akik valamilyen oknál fogva hátszelet vagy védelmet kaptak a felsőoktatásban, azok könnyebben is kerültek a támogatottak közé. A „szűrést” érzékelteti, hogy a Columbia Egyetem 1985-ben kifogást tett Sorosnál, hogy ösztöndíjasai „tudományos felkészültsége, nyelvtudása és emberi-szakmai magatartása” kiábrándító, és vélelmezik, hogy csak egy szűk körnek teszik lehetővé a sikeres pályázást. A program kiemelt egyetemi partnere még azt is felvetette, hogy nem fogad több magyar hallgatót, de végül mégis elállt ettől a tervtől. Ez a döntése összefügghet azzal, hogy Washington kiemelten érdekelt volt a folytatásban, sőt a „Soros-gyerekeket” New Yorkban meghívták a Zbigniew Brzezinski által alapított Nemzetközi Változások Kutatóintézete zártkörű előadásaira is. Hogy miért volt fontos Sorosnak és az amerikai kormánynak, hogy politikailag szűrt, megfigyelt vagy beszervezett hallgatókat támogasson? Egyrészt nem is volt más választásuk, hiszen csakis a Belügyminisztérium engedélyével lehetett elhagyni az országot. Másrészt tudták, hogy az engedélyezett hallgatók külföldre kerülve olyan képzést és kapcsolatrendszert kapnak, ami a reménybeli rendszerváltás során gazdaságilag és politikailag is helyzetbe hozza őket. Az idő Sorost igazolta: alig 6 éven belül a keletiblokk összeomlott, és a nyugati egyetemekre kijuttatott egyetemisták visszatérve később mind magas pozícióba kerültek.

A később kulcsfontosságú politikai előnyt jelentő nyugati tanulmányutak finanszírozása mellett az 1985 tavaszán elindított Xerox program volt az alapítvány „slágerterméke”. Ennek keretében 2,5 millió dollárért 500 professzionális gyors másológépre lehetett pályázni. Mivel a hazai nyomdaipar szigorú felügyelet alatt volt, később ezek a gépek voltak az ellenzéki körök fő politikai fegyverei, így birtoklásukért sorban álltak a szervezetek. Mint mindenről, ezek felhasználásáról is beszámolót kellett írni Vásárhelyinek, különösen, hogy a nyomtatópatronokat is Sorosék biztosították. Az országos program zseniális húzásnak bizonyult, ugyanis az új intézmény hírét és respektusát a gyors másolók tudományos, oktatási és művelődési intézményekben végzett marketingmunkája jelentette. A készülékeknek hála, hamarosan mindenki ismerte a Soros Alapítvány nevét. De a legnagyobb dobás csak ezután következett, amikor felismerte a szakkollégiumi rendszerben rejlő politikai lehetőségeket.

Orbán: patronáltból közellenség

1986. november 29. egy újabb történelmi Soros-látogatás dátuma lett, a helyszíne pedig a híres jogász szakkollégium, a Bibó. Az alapítvány tevékenységét hűségesen követő III/III-as jelentések szerint Soros elégedettségét fejezte ki a látottak után, és közölte a kollégium lapjának szerkesztőivel, köztük Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval, hogy szívesen támogatna „alternatív ifjúsági csoportokat” a jövőben. A már idézett Tény/Soros könyv szerint a találkozó után az alapítvány sorra hatalmas léptekkel kezdte el támogatni a különböző ellenzéki diákkezdeményezéseket, több tucat lapot, klubot, egyesületet és kollégiumot karolt fel szerte az országban. A könyv emellett megállapítja, hogy Soroséknak kulcsszerepük volt abban, hogy a „demokrácia kis körei” 1989-re oly látványosan kiszélesedtek, s a radikális megújuláshoz „sem a szellemi muníció, sem a nemzedéki utánpótlás nem hiányzott az országból”. Azonban elismeri, hogy a legkiemeltebb támogatott mégis a leendő Fidesz-garnitúra lett. Lapjuknak, a Századvégnek a finanszírozásán kívül az alapítványtól egyévnyi oxfordi utat kapott Orbán Viktor, Szájer József és Németh Zsolt, Schmidt Mária és Kövér László pedig kutatási ösztöndíjban részesült. Az már a történelem pikantériája, hogy az alapítvány által kinevelt tehetségek közül a legmesszebbre Orbán Viktor jutott, aki miniszterelnökként ugyannak a szervezetnek az egyik elsőszámú közellenségévé vált.

Ahogy közeledett a korszakváltás, úgy fokozódott a Soros Alapítvány aktivitása. Az alternatív ifjúsági mozgalmak felkarolásával a korábbi status quót felrúgó Soros 1988-ban már csúcstalálkozót tart Magyarországi látogatásakor. A Belügyminisztérium III/III-87/5. jelentése így szólt: „Soros György f. hó 5-én felkeresi a Rajk László Szakkollégiumot, ahová a Jogász Szakkollégiumból is várnak hallgatókat. A találkozón a fiatalok beszámolnak a kollégium működéséről általában és az alapítványból kapott támogatás felhasználásáról. A Soros Alapítvány titkársága képviseletében jelen lesz Kardos László és Vásárhelyi Miklós. Kardos kívánsága, hogy a Jogász Szakkollégium képviselői között jelen legyen Kövér László és Orbán Viktor (mindketten a Fidesz szervezői) is. Az információ forrása megbízható; tartalma részben ellenőrzött. Intézkedés: megszervezik a találkozó operatív ellenőrzését.”

A rendszer összeomlásakor a Soros-művek már teljes csúcsjáraton pörgött: Angliában ’89-ben szerveztek egy hat hónapos „menedzseriskolát” az akkor alakuló Fidesz és SZDSZ ifjú reménységei számára, tucatszámra osztották szét az egyenként háromezer dolláros fénymásolókat és patronokat a létrejövő politikai szervezetek között, valamint elkülönítettek egy több mint egymillió dolláros keretet, hogy a születőben lévő új demokráciát – Soros egyik könyvcímét idézve – nyíltan „megfinanszírozza”.

Olvasson tovább: