Kereső toggle

Az áruló elit

Kegyetlen kritika a The Wall Street Journalben Reagen volt beszédírójától

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyugati politikai, gazdasági és kulturális elit tagjai „úgy látják polgáraikat, mint űrlényeket fura vágyakkal, amiket kezelni kell” – írja Peggy Noonan, a The Wall Street Journal rovatvezetője, Ronald Reagan elnök egykori beszédírója, aki szerint napjainkban egyedülálló elkülönülés zajlik az elit és az átlagpolgár között.

Egy éve nyáron több mint egymillió menekült indult meg Németországba, amikor Merkel kancellár voltaképpen meghívta a szíriai háború több százezer áldozatát. Merkel erős személyiségét és megalapozott döntéseit ismerve meglepő volt, ahogyan a kancellár a szíriai menekültek kérdéséhez hozzáállt. Noonan Angela Merkel egy közeli ismerősének beszélt erről, aki a kancellár védelmében szólva mondta: – Merkel hitte, hogy ideákat követve cselekszik, tehát Németország történelmi bűnét, a nácizmust, a népirtásokat és a kisebbségek megalázását egy morális diadal, a tárt-karok-politika követheti.
Noonan szerint ez a narratíva elfogadhatatlan, mert a kancellár döntése alapjaiban hibás.
„Merkel asszony nem magára vette ennek a jelentős kulturális változásnak a terhét, hanem azokra a társadalom perifériáján lévő emberekre hárította, akik nem rendelkeznek elég erőforrással ahhoz, hogy viseljék e terhet, nincs különleges védelmük, pénzük vagy kapcsolataik. A kabinet és a német kormány, a média és a kulturális elit, akik ünnepelték Merkel döntését, soha nem kerültek (és nem is fognak kerülni) olyan helyzetbe, amikor döntésük következményei befolyásolnák életüket” – írja Peggy Noonan, aki úgy látja: az új kultúrák integrálása és a hétköznapi feszültségek kezelése, a bűnözéstől és a szélsőségesektől való félelem a védtelenek terhe lett. A változások nyomán az átlagemberek egy olyan küzdelembe csöppentek, amelynek nem látjuk a végét, pontosan azért, mert azok, akik megállíthatnák, nem törődnek azokkal, akik a terheket viselik. Ezen felül ráadásul durva megaláztatásban is részesültek Merkel politikájának támogatói részéről, hiszen amikor a közép- és munkásosztály felháborodását fejezte ki Merkel politikájának következményei miatt, akkor az elit „xenofóbnak”, „szűklátókörűnek”, „rasszistának” bélyegezte őket. Azokat viszont, akik a döntést meghozták, ám annak következményeit soha nem viselték, „humanistáknak”, „emberjogi harcosoknak”, „könyörületeseknek” kiáltotta ki a mainstream nyilvánosság.
Noonan szerint a legnagyobb probléma az, hogy a politikai, gazdasági és médiaelit elszakad a társadalomtól, és nem érez semmiféle hűséget vagy kötelezettséget irányába. „Lényegében nem csupán elszakadásról van szó, hanem arról, hogy a felsőbb réteget nem érdekli az a kisember, aki nem az ő asztaluknál ül. A kisember, aki kénytelen tudomásul venni, hogy vezetői saját önzésük miatt megfeledkeztek róla, miközben üres ígéreteket puffogtatnak, és saját erkölcsi fölényükben tetszelegnek.”
Noonan szerint az Egyesült Államokban sem jobb a helyzet. A Wall Street régen államférfiakat termelt ki, ma igazi polgárokat se, állítja a publicista. Az igazgatók inkább törődnek a profit maximalizálásával, részvényértékekkel és a globális gondolkozással, mint hogy Amerika előnyére fordítsák, amit tesznek.
Ráadásul nem csak a Wall Street, de a Szilikon-völgy urai sem foglalkoznak nemzeti érdekekkel: „Nem érdekli őket Amerika, inkább – nos, ők valószínűleg azt mondanák – a jövő.”
Nem jobb a helyzet a szórakoztatóiparban sem: Noonan úgy látja, hogy a hollywoodi gazdagok saját családjukat féltve őrzik a kulturális hanyatlástól, amit jelentős részben épp ők idéznek elő munkájuk során; nem foglalkoznak viszont azoknak a szegény családoknak a gyerekeivel, akik az ő beteg üzeneteiken nőnek fel.
„Furcsa, hogy a gazdasági, politikai vezető elit folyamatosan felejti el azt a gondolatot, hogy egy nemzethez tartozik, hogy van ehhez kapcsolódó felelőssége, és hogy kéne némi lojalitással vagy legalább tisztelettel viseltetniük népük irányába” – írja a The Wall Street Journal rovatvezetője.
Noonan egy olyan, szíriai menekültekről szóló hírrel zárja írását, amit nem hallhattunk a mainstream médiában. A Külügyminisztérium jelentése alapján, Virginia államban a menedékkérőket azokba a városokba telepítették, ahol kicsi a fizetés és nagy a munkanélküliség. Ezek a helyek messze vannak a gazdagok lakta kerületektől. A százhuszonegy menekültből száztizenkettőt legalább 100 mérföld távolságra helyeztek el a fővárostól. „A gazdag körzetek, ahonnan a médiát és a kormányzatot irányítják, csupán kilenc menekültet fogadtak be."

Névjegy

Peggy Noonan 2000 óta a The Wall Street Journal rovatvezetője, korábban Ronald Reagan beszédírójaként vált ismertté. Tíz könyve jelent meg politikáról, történelemről, kultúráról. Tanít a Yale egyetemen és tagja a Harvard önkormányzatának. Tanácsadóként részt vett az Elnök emberei című sorozat készítésében is.

Olvasson tovább: