Kereső toggle

Trumppal sokkolt Orbán

Igazinak tűnő műfelháborodások a tusnádfürdői beszéd után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kiakadt az ellenzék és gyakorlatilag a teljes magyar ellenzéki sajtó Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott, Donald Trumpot támogató kijelentésein. A republikánus politikust épphogy csak megválasztották pártja elnökjelöltjévé, programja miatt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szombati zárónapján a magyar miniszterelnök a világ első hivatalban lévő politikusaként tette le mellette a garast. A balliberális sajtó és véleményvezérek szörnyülködnek, pedig valójában semmi rendkívüli nem történt.

„Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sosem gondoltam volna, hogy valaha is felmerül a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára…” – ezt a sokak számára meglepő kijelentést tette Orbán Viktor Tusványoson a republikánus elnökjelölttel kapcsolatban. A miniszterelnököt elmondása szerint a republikánus elnökaspiráns programjának három, a terrorizmus megfékezésére tett javaslata nyűgözte le annyira, hogy kijelentette: „Aligha tudtam volna jobban megfogalmazni európaiként azt, hogy mire volna szüksége Európának.” Az ellenzéki orientáltságú hírportálok már néhány perccel később, az ellenzéki politikusok pedig órákkal később és azóta is folyamatosan ostorozzák Orbánt a véleményéért. A miniszterelnök az új osztrák kancellárral, Christian Kernnel tartott keddi sajtótájékoztatóján nemcsak megismételte tusnádfürdői véleményét, hanem tovább is ment. Kijelentette, hogy a demokraták külpolitikája rossz Európának, Magyarországnak pedig halálos. Az elmúlt napokban sokszor elhangzott, hogy a kitiltási botrány időszakánál is fagyosabbá válhat a magyar–amerikai viszony, ha Hillary Clinton nyeri a novemberi elnökválasztást. A valódi és álszörnyülködések közepette azonban érdemes visszanézni arra, hogy nem ez az első eset, amikor magyar pártok és politikusok a saját politikai oldaluk amerikai képviselői mellett teszik le a garast.     

Viszony helyett iszony

A liberálisból konzervatívvá lett Fidesz a millennium idején jó kapcsolatot ápolt az Egyesült Államokkal. Orbán Viktor miniszterelnököt 1998 októberében még fogadta Bill Clinton elnök, az utána hatalomra jutó republikánus George W. Bush pedig természetes szövetségese volt Orbánéknak. A rendszerváltás óta kifejezetten jónak mondható magyar–amerikai viszony akkor mérgesedett el, amikor 2001 őszén a magyar kormány úgy döntött: a szinte biztos befutónak számító amerikai F–16-osok helyett svéd Gripeneket vásárol, ami miatt az amerikaiak megorroltak Orbánékra. Tetézte a helyzetet, hogy a magyar kormány nem határolódott el a 2001-es terrortámadás nyomán a globalista amerikai politika felelősségét emlegető Csurka István MIÉP-elnök szavaitól (pontosabban Martonyi János külügyminiszter határolódott el és nem személyesen a miniszterelnök). A Magyar Rádió Fidesz által támogatott elnöke, Kondor Katalin pedig a Bush család jó barátját, Nancy Goodman Brinker nagykövetet sértette vérig kijelentéseivel. Az ország és benne a Fidesz amerikai kapcsolatai ezzel az első Orbán-kormány idejének végére lefagytak.

A Fidesz aztán ellenzékben évekig próbált visszakapaszkodni az amerikai térképre, részsikerekkel: 2005-ben Washingtonban a Nemzetközi Demokrata Unió vezetőinek szűkebb körében Orbán Viktor is együtt reggelizett Bush elnökkel, ám hivatalos látogatáson azóta sem fogadta amerikai elnök a Fidesz elnökét. Az ellenzékben eltöltött két ciklusban a Fidesz gőzerővel lobbizott az amerikai kapcsolatainak helyreállításán: a párt legnagyobb atlantistájaként számon tartott Németh Zsolt és Dán Károly, a Fidesz akkori külügyi igazgatója, aki négy évig volt Washingtonban diplomata, sokat dolgozott ezen. Főleg a republikánusokkal igyekeztek jó kapcsolatot ápolni: például a 2008-as republikánus konvención részt vett Orbán Viktor, aki végighallgatta a fontosabb beszédeket, találkozott McCain kampánystábjának több tagjával is (magával McCainnel azonban nem). A Fidesz 2010-es hatalomra jutása óta tartó időszakban aztán éppen tőle kapta az egyik legkeményebb kritikát a kormánypárt és személyesen Orbán Viktor. McCain neofasiszta diktátornak nevezte a magyar miniszterelnököt. A republikánusokhoz köthető kapcsolat azért nem szakadt el: 2008 óta a Fidesz két ismert amerikai republikánus kampánygurut (Arthur J. Finkelsteint és George Birnbaumot) alkalmaz, míg a kormány a Századvégen keresztül 1,4 milliárdért amerikai lobbistákat – így Connie Mack korábbi republikánus képviselőt – vet be Magyarország és a magyar kormány megítélésének javítására az USA-ban.

Demokrata pénzek

Bár Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt a magyar kormány a republikánus adminisztrációval is megértette magát (Medgyessy 2002 novemberében, Gyurcsány 2005 októberében járt hivatalos úton Washingtonban, George W. Bush pedig 2006. június 21–22-én tett hivatalos látogatást Budapesten), a szocialisták pártkapcsolatai értelemszerűen a demokratákhoz kötődtek. Medgyessy miniszterelnöksége, majd a Gyurcsány-kormány idején az izraeli Ron Werber mellett az amerikai Stanley Greenberg politikai tanácsadó cég két stratégájával, Tal Silbersteinnel és Jeremy Rosnerrel dolgoztak – több tízmillió forintért. Később az MSZP részéről többek közt Mesterházy Attila járt kint az Egyesült Államokban, ahol demokrata képviselőkkel tárgyalt, 2012-ben pedig MSZP-elnökként a demokrata konvención is részt vett. A demokraták azonban nem csak az MSZP-t favorizálták: a Soros Györgyhöz és

a Clinton családhoz kötődő Center for American Progress kutatóintézet már a kezdeteitől, vagyis 2011-ben 209 ezer euróval, 2012-ben pedig több mint 220 ezer dollárral támogatta a Bajnai Gordon vezette Haza és Haladás Alapítványt. Hillary Clinton aztán 2011. júniusi, a Tom Lantos Intézet megnyitása kapcsán történt budapesti látogatása alkalmával a kormány tagjai mellett külön találkozott Bajnai Gordonnal is.

Tizenkilencre lapot húzott

A jobboldal és a republikánusok, illetve a baloldal és a demokraták kapcsolata természetesen a rendszerváltásig nyúlik vissza, így Orbán Trump melletti kiállásában semmi rendkívüli nincs. A meglepő igazából csak az időzítés lehet, hiszen a novemberi elnökválasztásig még három hónap van vissza, így nyilvánvalóan nem tudható, melyik jelölt fut be győztesen a verseny végén. Elemzők szerint azonban az előzmények tükrében az szinte biztos, hogy egy demokrata győzelem esetén Orbánék akkor sem esnének sokkal jobb megítélés alá, ha a miniszterelnök csendben kivárta volna az amerikai elnökválasztás eredményeit. Orbán azonban tizenkilencre lapot húzott azzal, hogy ha mégis Trump lesz a befutó, a mostani nyílt kiállásával talán helyrebillentheti az amerikai rokonszenvet az ideológiailag sok tekintetben hasonló vonásokat mutató új republikánus kormányzattal.

Orbán Európáról és Trumpról

„Európában napról napra nő a félelem, hogy Európában napról napra elhatalmasodik az az érzés, hogy bizonytalan a jövőnk. Én most mindenfajta tudományos értekezés joggal megkövetelt eszközeit mellőzve megpróbálom megnevezni először is azt, hogy mi a közös ok, az ősforrás, amiből ezek a bennünket félelemmel eltöltő jelenségek származnak. Az előbb, ahogy meghallgattam Tőkés püspök urunkat, rájöttem, hogy nem tanácstalankodni kellett volna tegnap éjszaka, hanem őt felhívni, mert ő megadta azt a mondatot, amiről nekem most itt igazából, azt kiindulópontul választva beszélnem kell. Nehémiást idézte: »Ne féljetek, harcoljatok!« De mit is jelent ez? Mert mi ellen kell harcolni? Ha nem tudjuk meghatározni, hogy mi ellen kell harcolni, akkor nem tudjuk meghatározni, hogy mi a harc jó formája, mi az, ami célszerű, és mi az, ami kontraproduktív, nem tudjuk kiválogatni az eszközöket. Ha nem tudjuk megmondani, mi ellen harcolunk, akkor nem tudjuk, hogy melyik a célravezető eszköz, és melyik az, amelyik inkább nekünk árt. Ezért fontos, hogy megpróbáljuk – és Európa előtt szerintem a következő évben ez a legfontosabb feladat – közösen, európai szinten is definiálni, hogy mi az, ami ellen harcolnunk kell.
(…)
Márpedig a bizonytalanság és a félelem, amely ma az alappszichológiai jellemzője az európai kontinensnek, megöli a lelket. Ha fél az ember, akkor nem vállalkozik nagy dolgokra, ha fél
az ember, akkor védekezik. A nagy dolgokhoz kitárt lélekre és nagy szívre van szükség, amikor az ember minden tudást, minden gondolatot meg akar ismerni, be akar fogadni, és az valami nagy dolgot, mondjuk, egy magyar nemzetegyesítést, mondjuk, az elmúlt ötven év történelmi fejlődését rövid történelmi időszak alatt bepótolni akaró magyar gazdaságépítést eredményez. Ehhez nyitottság, gondolatok befogadása, együttműködés és bizalom szükséges. A félelem azonban sündisznóállásra kényszerít mindenkit, országokat, embereket, családokat, gazdasági szereplőket. Ebből nem lesz Európa, ez az attitűd nem alkalmas arra, hogy Európa visszaszerezze korábbi szerepét.
(…)
A nemzeti szuverenitás visszaszorítása az európai jogkörök javára meggyőződésem szerint a legnagyobb veszedelmek egyike ma Európában. Vannak dolgok, amelyekkel szemben Brüsszel nem, de mi magunk mint nemzetek képesek vagyunk védekezni, ezért minden olyan gondolkodást, politikai akciót és kezdeményezést, amely akár nyíltan, akár lopakodva hatásköröket akar elvonni a nemzetállamoktól, meg kell állítanunk, ezt a politikát abba kell hagyni.
(…)
Ezelőtt tíz-tizenöt évvel, sőt talán az angolok kiválásáig is nem nagyon fért kétség ahhoz, hogy az Európai Unió egy globális szereplő, tehát a világpolitikának olyan szereplője, amely képes nemcsak a saját háza táján, a saját fertályán, hanem a világ tőle bármilyen távol eső részén is az események befolyásolására. Globális szereplő. Azzal, hogy az angolok kiléptek, bizonyosan lezárult egy
korszak, és ki kell mondanunk, hogy ez a képessége az Európai Uniónak megszűnt. Az Európai Unió ma regionális szereplő, jó esetben arra képes, hogy a környezetében zajló eseményeket befolyásolja, de azt látjuk, hogy lassan már arra sem, hiszen az ukrán–orosz konfliktusban a döntő szereplő nem az Európai Unió, hanem az Egyesült Államok. Azt látjuk, hogy Szíria, a Közel-Kelet térsége, Irak, tehát azon bizonytalan térség eseményeinek az alakításában nem Európa játszik döntő szerepet, sokkal inkább az Egyesült Államok meg az oroszok. Ki kell tehát mondanunk, hogy ma az Európai Unió áltatja saját magát, amikor úgy tekint saját magára, mint a globális politikai tér egyik globális szereplőjére. Be kell látnunk, hogy ma, ha van is a saját területünkön kívül befolyásolási képességünk a világ eseményeire, az a bennünket körülvevő térségre korlátozódik.
(…)
Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sosem gondoltam volna, hogy valaha is felmerül a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára, sosem gondoltam volna, de a helyzet mégiscsak úgy áll, hogy meghallgattam ezt a jelöltet, és azt kell mondanom Önöknek, hogy tett három javaslatot a terrorizmus megfékezésére. Aligha tudtam volna jobban megfogalmazni európaiként azt, hogy mire volna szüksége Európának.
Azt mondta, hogy Amerikában a világ legjobb titkosszolgálatát kell létrehozni, ez mindennek az előfeltétele. Szerintem is. Európában az európai nemzeti titkosszolgálatoknak és az ő együttműködésüknek a világ legjobb titkosszolgálati teljesítményére kell képesnek lenniük, ez a biztonságunk első előfeltétele.
A második dolog – mondta a derék amerikai elnökjelölt –, hogy a demokráciaexport politikáját abba kell hagyni. Én sem tudtam volna ezt pontosabban megfogalmazni, mert végül is miért jönnek át ebben a pillanatban is Afrikából tömegesen migránsok Európába a Földközi-tengeren? Azért, mert az európaiak és talán később az ENSZ keretében a nyugatiak sikeresen elérték, elértük azt, hogy az igaz, hogy nem demokratikus, de határvédelem szempontjából rendkívül stabil líbiai rendszert összezúzzuk anélkül, hogy gondoskodtunk volna arról, hogy ott egy stabilitást nyújtani képes új kormányzat jöjjön létre. Ugyanígy jártunk Szíriával, ugyanígy jártunk Irakkal is. Igaz tehát az a gondolat, hogyha továbbra is a stabilitás helyett a demokráciaépítést helyezzük előtérbe olyan térségekben, ahol ennek sikere rendkívül kétséges, akkor nem demokráciát fogunk építeni, hanem instabilitást fogunk okozni.”

Olvasson tovább: