Kereső toggle

Szülőtartás a Ptk.-ban

Védelem vagy kivonulás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A polgári törvénykönyvbe is bekerült a szülőtartási kötelezettségről szóló passzus, aminek lényege, hogy ezentúl nemcsak a szülő perelheti eltartásért nagykorú utódját, hanem az őt gondozó intézmény vagy magánszemély is. A fő cél az, hogy az idősotthonok a kifizetetlen térítési díjakból felgyűlt kintlevőségeiket könnyebben behajthassák, mivel az állam nem növeli a szféra finanszírozását, ellenben a gondozásra szoruló öregek száma nő. Az ellenzék szerint a kormány lassan, de biztosan kivonul az idősellátás területéről.

„A szülőtartás jogintézményének célja a rászoruló idősek védelme. Az állam által az időseknek biztosított nyugdíj, anyagi és egyéb szociális ellátások változatlanul megmaradnak, sőt bővülnek. Ugyanakkor, az idős szülők eltartása nemcsak állami feladat, hanem a felnőtt korú gyermekek kötelessége is” – állítja a kormánypárt közleményében, az ellenzéki pártok tiltakozására reflektálva. Az ellenérzéseket a polgári törvénykönyv (Ptk.) múlt héten elfogadott módosítója váltotta ki, amely a nagykorú gyereknek az Alaptörvényben rögzített szülőtartási kötelezettségét a Ptk.-ba is be-emelte. 

 „A rászoruló szülőknek eddig is jogában volt pert indítani felnőtt gyermekük ellen a járási hivatalon keresztül a tartási követelésért. A változás az, hogy nemcsak a rászoruló szülő, hanem magánszemély vagy intézmény is jogosult lesz követelni költségtérítést a felnőtt korú – de rászoruló idős szülőjével nem törődő – gyermektől. A követelés jogosságát a bíróság dönti el. Az ellátás költségeit csak attól a személytől lehet kérni, aki olyan anyagi helyzetben van, hogy szülője megsegítésére képes. Nem köteles szülőjét eltartani az, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy gyermekei tartását veszélyeztetné” – áll a Fidesz közleményében. A bíróság egyebek mellett a szülő rászorultságát is vizsgálja.

Az ellenzék szerint viszont a jogszabály egy rejtett akna, amely az állam kivonulását készíti elő az idősellátás, illetve nyugellátás rendszeréből, áthárítva ennek terhét az utódokra. A törvény parlamenti vitáján az igazságügyi miniszter azzal érvelt, hogy ez a bírósági úton behajtható követelés kizárólag az önkéntes alapon nyújtott ellátásokra vonatkozik, nem pedig az állam – törvényben meghatározott – ellátási kötelezettségeire. Tény azonban, hogy a gondozás önkéntes jellege, akárcsak a követelés egyéves elévülési időtartama, már a többpárti egyeztetés vívmányaként került be a jogszabályba.

A Ptk.-ba beemelt szülőtartási kötelezettséget a gyakorlatban úgy kell értelmezni, hogy ha egy idős személy, aki állami vagy egyházi szervezettől részesül szociális szakellátásban (bentlakásos otthonban él), és nem tudja fizetni a szolgáltatást, akkor ennek díját az intézmény is behajthatja az eltartási kötelezettséggel rendelkező rokontól. Ugyanez vonatkozik a magánszemélyekre is, azaz a segítő szomszéd, ismerős által nyújtott támogatások bírósági úton való behajtására is.

„A szociális törvény alapján az idősotthonok térítési díjként a nyugdíj legfeljebb 80 százalékát szedhetik be a gondozottaktól, és ennyit el is kérnek. De ez sem fedezi az intézmények növekvő fenntartási költségeit, az állami normatíva pedig nem nő, ellenben a gondozásra szoruló idősek száma igen. Sajnos az utóbbi években általános tapasztalattá vált, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők egyre inkább kiszorulnak a szakellátásból, amelyet többéves várólisták jellemeznek” – mondta el a Heteknek Korózs Lajos szociológus, MSZP-s képviselő.

Kiemelte: tavaly a parlament elfogadott egy jogszabályt a szociális törvény keretében, amely szerint az állami, illetve önkormányzati fenntartású bentlakásos idősotthonokban is lehet 8 millió forintig terjedő egyszeri belépési díjat szedni. Erre eddig csak a magán- vagy alapítványi fenntartású otthonokban volt lehetőség. Tulajdonképpen ehhez igazodik a mostani Ptk.-módosítás, tekintve, hogy nem jellemző, hogy maguk a szülők indítsanak tartásdíjpereket saját gyerekeikkel szemben. „Mindebből az látszik, hogy teljesen üzleti alapokra fogják helyezni az idősellátásnak ezt a szegmensét, s az állam igyekszik kivonulni erről a területről is” – állapította meg Korózs Lajos.

Megjegyezte: eddig az elmaradt díjakkal kapcsolatos követeléseket az állami szervezetek elvileg mint hagyatéki hitelezői igényt is érvényesíthették, de ezzel kevesen éltek. Krémer Balázs, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke viszont arról beszélt lapunknak: korábban is volt arra törvényes lehetőség, hogy szociális intézmények a leszármazottakat a térítési díjhoz való hozzájárulásra kötelezzék, de ezt húsz éve megszüntették. „Régóta létező jelenség ugyanis, hogy a szülő minden vagyonát odaajándékozza az utódnak – egyenes ági leszármazottnál ezt már teljesen illetékmentesen megteheti –, majd amikor segítségre szorul, nincs arca kérni tőle, az viszont felé se néz. Ha erre akarnak reflektálni egy korrekten kidolgozott jogszabállyal, az érthető, de ha arról van szó, hogy az idősek biztonságáról való gondoskodást a társadalmi intézményrendszerekről az egyre kisebb létszámú fiatalabb generációkra tolják át, akkor nagyon kiszúrnak mindenkivel” – tette hozzá Krémer Balázs.

Korózs Lajos viszont úgy gondolja, az idős emberek aktív korukban 40-45 éven át fizettek tb-járulékot azért, hogy amikor rászorulnak, az állam gondoskodjék róluk. Az állam most újra beszedi ezt a pénzt: tavaly több mint 70 milliárd forintot fizettek be a bentlakásos idősotthonokban térítési díjként. A jelenlegi adófizetőket pedig, akik mindmáig fizetik a nyugdíjjárulékot – a munka-adóik pedig a szociális hozzájárulást – így duplán vagy triplán terhelheti a szülőtartás kötelezettsége: a növekvő várható élettartam miatt ugyanis a felmenők akár két nyugdíjas nemzedékéről is gondoskodniuk kell.

 „Az állam lépésről lépésre kivonul a szociális ellátórendszerből: tavaly eltöröltek hat, főleg időseket érintő ellátási formát, s az önkormányzatok ma már pénzt kérhetnek a szociális étkeztetésért éppúgy, mint az idősotthoni ellátásért. Mindennek következtében egyre nagyobb tömegek szorulnak ki az ellátórendszerből” – figyelmeztetett a szakpolitikus.

Különösen élezi a helyzetet, hogy becslések szerint már félmillió honfitársunk külföldön fizet adót, a számuk évente 30-40 ezer fővel nő, ami több százmilliárdos hiányt eredményez a nyugdíjkasszában. Az egészségügyi és szociális szolgáltatók ezentúl őket is beperelhetik szülőtartásért, ha a hazaküldött pénzből nem futja a térítési díjra.

A szülőtartás kötelezettsége sokak szerint a társadalombiztosítás előtti időszakba, 120 évvel ezelőttre visz vissza, amikor a családoknak kellett eltartaniuk az időseket. A társadalombiztosítás kialakulásakor még kevesen voltak olyanok, akik nem számíthattak senkire. Mára felborultak az arányok, egyre kevesebb gyerek születik, akiknek egyre több idős embert kell eltartaniuk. Világos, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer demográfiai okokból tarthatatlan, s a hasonló elvre épülő egészségügyi ellátást is végveszély fenyegeti. Érdemi reform helyett azonban az elmúlt 25 évben csak kisebb változtatások történtek, de sokféle ötlet kering, ilyen a felnevelt adófizetők számával arányos mértékű nyugdíj vagy másik oldalról a szülőtartás miatti adókedvezmény, esetleg a svéd modell, azaz az egyéni járulékszámlák rendszere, vagy alapvetően áttérni egy tőkepiacos, öngondoskodó rendszerre, ami több nemzedékbe telne. Mindenesetre a hazánkban jellemző sajátos kereseti és foglalkoztatottsági viszonyok között nehéz olyan általános modellt kitalálni, ami nem jár tömeges érdeksérelemmel.  

Ami tény: a 2011-es Alaptörvényből a jogalkotók kiiktatták a társadalombiztosítás fogalmát, miáltal megszűnt az állampolgári jogon járó nyugdíj- és egészségügyi ellátás – általában a szociális biztonsághoz való jog – alkotmányos garanciája. „Ez nem sok jót ígér, különösen, hogy demográfiai okokból tíz évet jósolnak a hazai nyugdíjrendszernek, mivel az ’50-es években született nagy létszámú Ratkó-nemzedék utolsó évjáratai 2025-ig érik el a 65 éves nyugdíjkorhatárt, miközben a termékenységi mutatók 1980 óta alacsonyak” – mondta Korózs Lajos. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága többféle intézkedéssel érhető csak el, ilyen a nyugdíjkiadások mérséklése, a nyugdíjkorhatár emelése, a foglalkoztatottság (ezáltal a befizetett járulékok összegének) bővítése, illetve az időskori öngondoskodás szerepének növelése.

„Előbb-utóbb hozzá kell nyúlni a helyettesítési rátához, mert nem tartható, hogy 40 év fölötti szolgálati idő felett a nettó bér közel 80 százalékát kapják a nyugdíjba vonulók. Azzal együtt sem, hogy rendkívül alacsonyak a bérek, ezekből ugyanis nem lehet kigazdálkodni a nyugdíjat” – magyarázta Korózs.

Persze az is egy verzió, hogy tömegeknek nem lesz nyugdíja. „Már így is százezrével szorították ki az embereket a rendszerből, elsősorban a korkedvezményes, szolgálati és rokkantnyugdíj átalakítása révén. Viszonylagos nyugalom most azért van, mert három éve bevezették a fokozatos, 65 éves korig tartó nyugdíjkorhatár-emelést, így lett pozitív szaldós a nyugdíjkassza. 2012 előtt 3 millió 40 ezer nyugdíjas volt, most a számuk nem éri el a 2 millió 700 ezret. 2022-ben viszont kifut a pozitív hatása a korhatáremelésnek, mert akkorra lesz egységesen 65 év a korhatár, utána viszont senki sem tudja,  mi lesz” – tette hozzá.

Olvasson tovább: