Kereső toggle

Nő a feszültség az egészségügyben is

A szociális ágazatra bízná 17 ezer krónikus beteg ellátását a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ma Magyarországon 17 ezer ágyon adnak krónikus vagy rehabilitációs ellátást. A minisztérium most azt vizsgálja, hogy ezeket az ágyakat miként lehetne „átadni” a szociális területnek úgy, hogy a finanszírozásuk az egészségügyi kasszában maradjon” – mondta a Magyar Ápolók Napján Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár. Az elképzelés vihart kavart az ágazatban.

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár öt pontja szerint a prioritások 2018-ig az alapellátás komplex fejlesztése; a minimumrendeletek felülvizsgálata; a kórházi kancellári rendszer kialakítása; az egészségügyi határterületi ellátások átadása a szociális ágazatnak; valamint a főváros és térsége ellátórendszerének fejlesztése. A szakmabeliek reálisnak tartják a problémafelvetéseket, csak kérdés, hogy pontosan miként akarja azokat a kormányzat megoldani, mert konkrét előterjesztések nem ismertek. 

Zombor Gábor szakállamtitkár idején a kórházstruktúra átszervezése volt napirenden, ami az erős közegellenállás miatt ezúttal is meghiúsult, s ugyanígy nem oldódott meg a kórházak adósságkezelése vagy a bérek rendezése sem. A Zombort követő Ónodi-Szűcs Zoltán kezdettől az alapellátásra helyezte a hangsúlyt. Tény, hogy ezen a téren egyre katasztrofálisabb a helyzet. „A háziorvosi ellátás területén 5-10 éven belül egészen bizonyosan komoly orvoshiány lesz. Egyetlen megoldás, hogy a háziorvosoknak szakképzett segítséget biztosítunk a szakdolgozói réteg továbbképzése révén” – fejtette ki a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) konferenciáján Beneda Attila helyettes szakállamtitkár. Elmondta: a háziorvosoknál az előző öt évben mintegy 40 százalékkal emelkedett a praxisok finanszírozása, ám még így sem sikerült elérni a kórházi szakorvosok „ügyeletekkel megtűzdelt” szuperbruttó bérét. A kórházi ellátást a kormány úgy alakítaná át, hogy a krónikus fekvőbeteg-ellátást földrajzilag is, fenntartási szempontból is áthelyeznék a szociális szférába. A szakállamtitkárság nyilatkozataiból nem világos, hogy ha a finanszírozás megmarad az egészségügynél, akkor milyen forrást kap ehhez a pluszfeladathoz az amúgy is mostoha területnek számító szociális szféra, illetve a fenntartó önkormányzatok. A Magyar Idők információi szerint a szociális és az egészségügyi államtitkárság egyeztet annak részleteiről, hogy a nem egészségügyi ellátásokat miként lehetne a kórházakról leválasztani, és a szociális szférához rendelni. Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár szerint a jelenlegi uniformizált idősotthoni ellátásból is el kellene mozdulni a szakmai szükségletekhez jobban igazodó, legalább kétszintű ellátás, a gondozási és szakápolási otthonok felé, az utóbbiaknak több szakembert, eszközt és finanszírozást biztosítva.

Az említett MKSZ-konferencián a helyettes szakállamtitkár arról is beszélt, hogy jelenleg folyik annak felmérése, hogy ez az átalakítás hol mennyi ágyat érint, és a krónikus ellátás miként választható le az adott kórházról. Rácz Jenő, a veszprémi kórház igazgatója lapunknak azt mondta: intézménytől függően a kórházi ágyak 16-30 százalékát érinti ez a leválasztás, ami várhatóan nyáron fog elkezdődni azokban a kórházakban, ahol eleve különálló részlegekről beszélhetünk. „Jelenleg a krónikus kórházi helyeken jelentős számban fekszenek olyan betegek, akik nem szorulnak orvosi ellátásra, gyakran ápolásra sem, azaz az otthoni elhelyezésük nem biztosított. Gondozásuk nem az egészségügy feladata, mivel ez nagyon drága, másrészt foglalja a helyet az orvosi ellátást igénylőktől. A nemzetközi statisztikák szerint ezeket az ellátásokat más országokban a szociális szféra biztosítja” – tette hozzá Rácz, aki szerint az aktív és a rehabilitációs ágyak továbbra is a kórházakban maradnak. Megerősítette: ez a profiltisztítás mindenképpen pluszforrást kíván, a szociális szférába infrastrukturális és működtetési pénz kerül, „az egészségügy meg jól jár, mert a tehermentesítés mellett ez a forrás is ott marad”.

Sándor Mária ápolónő kérdésünkre kifejtette: azért tartja irreálisnak az ötletet, mert más országokkal ellentétben nálunk a szociális gondozásban nincsenek biztosítva az egészségügyi ellátás feltételei. Ráadásul mindmáig a legrosszabbul fizetett a szociális szféra, így az ápolók ideterelése az egészségügyből helyzetük nagyfokú romlását és újabb kivándorlási hullámot idézhet majd elő. 

„Ciklusokon átívelő gondolat, hogy az aktív egészségügyi ellátásról le kell választani a szociális célú ápolást. De ez nem azt jelenti, hogy a két szférát teljesen szét lehetne választani egymástól azon az alapon, hogy valaki csak egészségügyi ápolásra vagy csak gondozásra szorul. Az idős személynek általában mindkettőre szüksége van. Ha a szociális vagy ápolási intézményekben nem teremtjük meg az alapvető egészségügyi szolgáltatások feltételeit, akkor megint csak vissza fog kerülni a néni az egészségügyi intézménybe” – magyarázta lapunknak Kincses Gyula volt államtitkár. Szerinte olyan, komplex szolgáltatást nyújtó intézményekre lenne szükség, ahol meg van oldva a felügyelet, a gondozás, illetve szükség esetén az egészségügyi ellátás is. Ez megvalósítható lenne, például a házi szakápolás kiterjesztésével, vagy a nagyobb szociális intézményekben néhány állandó, az OEP által finanszírozott szakápolói státusz biztosításával, vagy akár egy OEP által finanszírozott krónikus részleggel is.

„Az orvostudomány fejlődésével mind kevesebb aktív kórházi ágyra van szükség, mert egyre több olyan betegség van, ami például egynapos sebészetben, nappali kórházban, otthon gyógyítással, járóbetegként is kezelhető. Ezért a fekvőbeteg-ellátásnak egyrészt errefelé kell terjednie, másrészt koncentrálódnia kell az igazán profi nagy kórházakban, de azokból lényegesen kevesebb kellene, mint amennyi most van” – magyarázta a szakértő. Az alapvető egészségügyi szolgáltatások helybeni biztosítása olcsóbb is lenne, mint a kórházi ellátás, és az érintettek életminősége tekintetében is jobb megoldás. Ami a finanszírozást illeti, szerinte kifizetődőbb, ha a szociális szférát segítjük, és annak adunk egészségügyi feladatokat, mint fordítva, azaz most.

Olvasson tovább: