Kereső toggle

Mi Orbán szerepe Merkel csatájában?

A Fidesz és a német belpolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Orbán-kormány számára kiemelten fontos, hogy a magyar miniszterelnökkel szimpatizálók vagy éppen a Fidesz kritikusai kerülnek döntési helyzetbe Berlinben. Angela Merkel tanácsadói körének befolyásos figurái között Orbán Viktor esküdt ellenségei is ott vannak, miközben a CDU, de különösen a CSU vezetői kifejezetten szimpatizálnak a Fidesz politikájával.

Az elmúlt években az európai politika porondján a német konzervatívok védték meg legtöbbször Orbán Viktort. A kormánypárti forrásaink a német politikai életben három csoportra szűkítették le azok körét, akiknek hatásuk van arra, hogy Berlinben miként gondolkodnak az európai főáramú konzervatív politikától eltérő vonalat vivő magyar kormányról.

Az okos magyar Münchenen keresztül megy Berlinbe

Orbán Viktor legbiztosabb németországi szövetségesei hagyományosan a bajor Keresztényszociális Unióban (CSU) vannak. A német keresztény uniópártok évtizedes munkamegosztása szerint a CDU képviseli a hagyományos, mérsékelt jobbközép ideológiát, míg a CSU populistább „vonalat” visz, akadályozva, hogy az uniópártoktól jobbra életképes politikai erő alakuljon ki – ez utóbbi törekvés évtizedeken át sikeresnek bizonyult.

Horst Seehofer, Bajorország miniszterelnöke, a CSU elnöke már régóta fontos támogatója Orbán Viktornak. Seehofer legutóbb március elején járt Budapesten, ahol kiállt a magyar miniszterelnök Nyugat-Európában vitatott menekültpolitikája mellett is. Kormánypárti forrásaink szerint a CSU-ban nem rajonganak Angela Merkel pragmatizmusáért, de arra nincs erejük, hogy egy markánsabb jobboldali politikust segítsenek a székébe. Ennek ellenére nem véletlenül hajtogatja számos helyen Orbán Viktor, hogy az okos magyar Münchenen keresztül megy Berlinbe. A Fidesz elnökének ugyanis Berlinben éppen sziklaszilárd „lobbista” körét jelentik a bajor politikusok. 

Egy, a magyar kormányzati döntéshozatalban részt vevő tanácsadó azt magyarázta lapunknak, hogy a CDU és a CSU politikusai közötti nyílt színi üzengetés jelentős része tudatos „politikai színháznak” tekinthető, amire azért van szükség, mert a hagyományos német jobboldali elit számára óriási kihívást jelent a bevándorlásellenes és EU-szkeptikus jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt megjelenése és megerősödése. Egyébiránt éppen a CSU „populista” pozícióját veszélyezteti az új párt előretörése, ezért az egyik kormánypárti forrásunk szerint sok esetben műbalhé, amikor a CSU politikusai bírálják Angela Merkel politikáját, a cél, hogy „elbábozzák” a konfliktust, hogy a helyükre ne legyen képes betörni az elitellenes AfD.

Az Orbán-kormány a CSU-vezérkar mellett a CDU vezérkarában és a párt külügyi vezetői között is rendelkezik erős szövetségesekkel egy vezető fideszes forrásunk szerint, ám Angela Merkel hivatalában a magyar kormány politikájával szemben kritikus tanácsadók befolyása érvényesül. Ráadásul a kormánykoalíció része a Szociáldemokrata Párt (SPD) is, amely többek között a külügyeket viszi a kormányban. Az SPD számos vezetője Orbán Viktor Európa-politikájának a leghevesebb bírálói közé tartozik. 

„Angela Merkel pragmatikus politikusként lavíroz a különféle csoportok között. Abban zseniális, hogy fizikusként ügyesen kiszámolja, hogy mindig neki legyen többsége. Nem ellensége Orbánnak, de nem is barátja. A saját pragmatikus érdekei számítanak” – fogalmazott a már idézett kormánypárti politikus.

A menekültügy mindent boríthat

A hétvége részleges választ adott arra a kérdésre, ami kis túlzással egész Európát foglalkoztatja: milyen hatással lesz a német belpolitikára a tavaly óta tartó migrációs krízis, amelynek köszönhetően egy év alatt 7-10 százalékot vesztett a CDU/CSU a népszerűségéből, miközben az AfD folyamatosan erősödik.

Mint arról lapunk 8. oldalán részletesen írtunk, a hétvégén három tartományban, baden-württembergi, rajna-vidék–pfalzi és szász-anhalti régióban zajlott választás, amely során a hagyományos német jobboldali és baloldali politikai elit ugyan nem „zuhant össze”, de jelentős veszteségeket szenvedett. Egyes számítások szerint a hagyományos pártok (a CDU mellett az SPD és a zöldek) közel 15 százalékot is buktak, míg az Alternatíva Németországért a várakozásoknál is lényegesen jobban, mindenhol 10 százalék felett szerepelt a tartományi voksolásokon. Fontos megjegyezni, hogy a győztes személye minden tartományban az „elitpártok” közül került ki, de az sem mellékes, hogy az AfD 15-20 százalékos „erőnek” számít.     

„Meglepő módon a hagyományos pártok gyengülése rövid távon biztosan Angela Merkel pozícióját erősítette. Egyrészt rosszul szerepelt Reiner Haseloff szász-anhalti tartomány miniszterelnöke, aki a CDU-n belül az egyik legnagyobb riválisa volt Merkelnek. Szászországban az AfD egyébként 20 százalék fölé futott, megközelítette a CDU-t, Haseloffnak az SPD mellett más szövetségesre is szüksége lesz a kormányzáshoz. Másrészt egyértelműnek tűnik, hogy csak Angela Merkel képes más pártokkal, az SPD-vel és akár a zöldekkel többséget szerezni a CDU-nak a Bundestagban, azaz ő az egyetlen, másik irányba is partiképes politikus most” – érvelt a korábban idézett kormányzati tanácsadó, aki szerint ez azt jelenti, hogy a kancellár diktálhatja a tempót a 2017-es őszi Bundestag-választásokig. Merkel malmára hajthatja az is a vizet, hogy az SPD vezetési és ideológiai válsággal küzd, és bár formálisan sosem volt Merkel a párt kancellárjelöltje, a gyakorlatban a szociáldemokraták mintha letettek volna arról, hogy a CDU-val szemben alternatívát állítsanak; egyes elemzők azt is elképzelhetőnek tartják, hogy jövőre Sigmar Gabriel, a párt elnöke azt fogja javasolni, hogy Merkel legyen a szociáldemokraták kancellárjelöltje is.

Kicsúszott a talaj a lába alól?

A Fideszben az a közvélekedés, hogy a törökökkel tervezett, lapzártánkkor erősen kétséges jövőjű, meghiúsulni látszó uniós különalku tervezete is azt a célt szolgálja, hogy cselekvő, programmal és elvekkel rendelkező politikusnak tűnjék, aki fordulatot képes hozni a német belpolitikában is, és sikerre vezeti 2017-ben az uniópártokat. Eszerint a vélekedés szerint a német kancellár menekültpolitikája mögött nincsen különösebb elvi háttér, Merkel egyszerűen kétségbeesetten próbál talpon maradni, ezért lép meglepőbbnél meglepőbbeket az EU és Törökország tárgyalásai során. Egy másik vélekedés szerint viszont nagyon is vannak tartalmi okok a kancellár magatartása mögött.

Egyrészt valóban működik benne a lelkész családjától örökölt szociális érzékenység, másrészt „kisakkozta”, hogy az SPD az általa vezetett CDU számára ideális és szükséges koalíciós partner, így a migráció kezelése során is nagykoalíciós stratégiát kell követni. Ráadásul a német ipari szereplők számára az egy kézben tartott, megfelelően szűrt migráció kifejezetten kedvező lehet – folytatódik a Fideszben terjedő gondolatmenet –, azaz a német gazdasági szereplők által elképzelt ideális esetben a képzetlen munkaerőt más országba importálnák, a képzettet pedig „leválogatnák” maguknak. A törökökkel tervezett „migránscsere-akció” elvben akár alkalmas is lehetne ennek a célnak a valóra váltására.

Fideszes forrásaink mindenesetre egyöntetűen azt állították, hogy hiba lenne Merkelre Orbán ellenségeként tekinteni – szerintük egyszerűen arról van szó, hogy egy olyan nemzetközi politikai játszma zajlik, amelyben adott helyzetben akár ellensége, de akár barátja is lehet a német kancellár a magyar kormányfőnek.

Olvasson tovább: