Kereső toggle

Folytatódik a tanárlázadás

Hatásos lesz-e a kormány taktikája?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A kormánynak egyvalamit biztosan sikerült elérnie: teljesen kiölte az iskolákból a tanulás és a tanítás örömét” – mondta el lapunknak egy békési tanárnő, kiemelve a rendkívüli óraterhelést, az állandó eszközhiányt és a betarthatatlan rendeletdömpinget. A rossz közhangulatot a múlt heti mega­tüntetés is tükrözte, s úgy tűnik, a kormányzati reakciók csak tovább szították a felháborodást. Klinghammer István nyilatkozatára válaszul kockásinges mozgalom is alakult, a feketepólós nővérmozgalom mintájára.

A januárban Miskolcról elindult „pedagóguslázadás”, a Tanítanék Mozgalom országossá válása után – Czunyiné Bertalan Judit államtitkár leváltását és az országjáró konzultációt követően – múlt héten megtartotta első ülését az Emmi által létrehívott Köznevelési Kerekasztal. Bár a nyílt légkörűnek mondott megbeszélésen munkacsoportokat neveztek ki a főbb témákra – intézményfenntartás, életpályamodell, tanulói életutak, tartalomfejlesztés, közoktatás és felsőoktatás kapcsolata –, kormányzati részről kezdettől mondogatták, hogy a központosítás visszavonásáról szó sem lehet. Palkovics László oktatási államtitkár a kerekasztal után úgy nyilatkozott: a központi iskolafenntartó szerv, a Klik nem működik, azt szeptemberig decentralizálni kell, és a megfelelő finanszírozását is biztosítani fogják.

A kerekasztalt a Tanítanék Mozgalom elutasította, közleménye szerint azért, mert csak taktikázás, időhúzás, s a szombatra meghirdetett tüntetés elodázása volt vele a minisztérium célja. Tény, hogy a minisztérium érdemi szakmai szervezeteket nem hívott meg, míg a szakszervezeteket, az MMA-t, az Iparkamarát és is­-meretlen, egyházi kötődésű pedagógus- és diákszervezeteket igen, és részt vett a miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatója is, akinek kerekasztalt támogató véleményétől a mozgalom elhatárolódott. Mendrey László, a PDSZ vezetője kezdetben kiállt a kerekasztal mellett, majd kilépett belőle, s lapunknak erről azt mondta: rájött, hogy ilyen összetételű asztalnál neki személy szerint nincs helye, de a PDSZ részvételéről a hétvégi kongresszusuk dönt majd. A tüntetésre, sztrájkra, parlamenti vitanapra legális nyomásgyakorló eszközökként szerinte mindenképp szükség lesz.

A Pedagógus Szakszervezet (PSZ) kezdettől nemet mondott a kerek­asztal-meghívásra, és kötötte magát a korábban megkezdett sztrájkbizottsági tárgyalásokhoz, amelyek végül eredménytelenül zárultak.

A PSZ által szombatra meghirdetett Kossuth téri tüntetéshez rengeteg szervezet és személy csatlakozott, akik a zuhogó eső ellenére megtöltötték a teret és a környező utcákat is. Egyes becslések szerint 20 ezren, mások szerint 50 ezren is lehettek ott, és rengetegen jöttek fel vidékről. Felszólalt a Tanítanék Moz­galmat képviselő tanár, igazgató, diák és szülő, a két pedagógus szakszervezeti vezető és Sándor Mária ápolónő is, akinek a kérésére a tüntetés végén a tömeg 5 perc néma csönddel is kifejezte az elkeseredettségét.

Pedig a szombati tüntetés előtt és után is naponta jöttek hírek a tankerületek által megfélemlített pedagógusokról. Csütörtökön Lázár János miniszter intette a pedagógusokat, hogy bár joguk van tüntetni, „ne balhézzanak”, hanem inkább tárgyaljanak. Klinghammer István volt felsőoktatási államtitkár a Magyar Nemzet hasábjain fejtette ki véleményét a szerinte értelmetlen és politikai indíttatású tüntetéseken „grasszáló, kockásinges, borotválatlan” tanárokról, akiknek a példamutatás lenne a feladatuk. Az átlagember meg – Klinghammer szerint – ne alkosson véleményt az oktatásról, ha nincs hozzá kellő szaktudása. Szavai nagy felzúdulást keltettek, a Facebookon tanárok és diákok posztoltak kockásinges képeket, s Nahalka István oktatáskutató válaszcikkben mutatott rá arra, hogy éppenséggel Klinghammer István kijelentései nélkülöznek minden szakmaiságot.

Hétvégén a Publicus Intézet kihozta, hogy az oktatási rendszer állapotával a lakosság több mint fele elégedetlen, s a helyzetért a kormányt tartja felelősnek. A tanárok követeléseivel a válaszadók háromnegyede összességében egyetért, köztük a Fidesz-szavazók kétharmada is.

Palkovics László két napra rá kijelentette, hogy a tiltakozók által megalapított civil oktatási platformot és a szakszervezeteket is várják a Köznevelési Kerekasztalhoz, amelynek munkacsoportjai már a héten munkához látnak. Ugyanakkor beindult egy másfajta kormányzati kommunikáció is, amely a tiltakozók követeléseit pedagógusbér-emelési igényként állítja be, holott ilyen követelés sem a Tanítanék Mozgalom, sem a PSZ részéről nem volt – ők az oktatási rendszer átalakítása mellett a technikai dolgozók 2008 óta befagyasztott béreinek rendezését kérték. Ezt a szólamot fújta Pósán László fideszes honatya és Orbán Viktor is, aki hétfői parlamenti felszólalásában azt mondta: „megérti a pedagógusok 18 százalék körüli béremelésre vonatkozó kérését”, de most más területeken kell befejezni a béremelést. Ne helyezzék bérnyomás alá a kormányt – kérte a miniszterelnök, aki az oktatás területén kapott kritikákat komolytalannak nevezte. Kósa Lajos szerint is „butaság a gyerekek leterheltsége”, de azt is mondta, hogy a közoktatás rendszerébe be kell építeni a kerekasztal által kidolgozott javaslatokat.

Mint utóbb kiderült, a 18 százalékos béremelést a pedagógusok munkaterheinek csökkentéséből okoskodta ki a kormány: ha ugyanis kevesebb lenne a kötelező óraszám, akkor több pedagógusra vagy túlóradíjra, így pedig nagyobb bérköltségre lenne szükség.

A PSZ országos elnöksége hétfőn úgy döntött: továbbra sem vesznek részt a Köznevelési Kerekasztal munkájában, és elkezdik az országos pedagógussztrájk megszervezését.  Kedden a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban összeült a Tanítanék Mozgalom által

összehívott Civil Közoktatási Platform (CKP), 50 szervezet képviselőinek jelenlétében, s kiadtak egy nyilatkozatot. Eszerint a CPK támogatja a pedagógus sztrájkbizottság 25 pontos, valamint a Tanítanék Mozgalom 4 pontos követeléseit. A CKP elutasítja a kerekasztalt, helyette nyílt, minden érdekelt bevonásával zajló tárgyalásokat akar a kormánnyal. Három munkacsoportot hoznak létre a tiltakozó akciók koordinációjára, az akut problémák gyors megoldására, továbbá egy hosszú távú stratégia – egy közoktatási és szakképzési törvénytervezet – megalkotására.

„Együtt küzdünk egy működőképes rendszer megvalósításáért ki ennél az asztalnál, ki annál, de a végső cél ugyanaz. Amíg az NPK látja értelmét a kerekasztaltárgyalásoknak, addig hivatalosan nem képviselteti magát a tüntetéseken, de a tárgyalásoknak erőt adhat egy-egy megmozdulás” – válaszolt Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke arra a kérdésünkre, hogy részt vennének-e egy esetleges sztrájkban.

Horváth Péter szerint nincs különösebb nézeteltérésük a tiltakozók követeléseivel kapcsolatban. Az intézményfenntartás megoldását elodázhatatlannak tartja, s első körben a pedagógusok óraterhelése és az intézményi önállóság hiánya is könnyen korrigálható. A tananyagfejlesztés, s így a diákok óraszámcsökkentése viszont hosszabb folyamat, mert ehhez az egész oktatásügy koncepcióját, magát a NAT-ot is újra kell majd gondolni. Hozzátette: a központi fenntartásba vétel célja az iskolák közti különbségek kiegyenlítése volt, miközben tankerületi szinten hasonló módon előjönnek az egyenlőtlenségek. „A fenntartás az állam feladata, s ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítania mind szakmailag, mind anyagilag. Ezt a felelősséget az állam nem kerülheti meg, akár központi, akár önkormányzati fenntartás van érvényben” – tette hozzá Horváth.

„Nem pusztán az oktatásról van szó”

Ercse Krisztina, a CKP koordinátora
Mivel magyarázzák az országos mértékű tiltakozást?
– Azzal, hogy ma már nemcsak a szakma, hanem a gyerekek és családjaik is a saját bőrükön érzik, hogy baj van. A társadalom nem azt ismerte fel, hogy milyen rossz a pedagógusoknak, hanem leginkább azt, hogy a gyerekeink a jelenlegi oktatási rendszerben nem tesznek szert olyan tudásra és képességekre, amelyek a 21. században életképessé teszik őket. Az életesélyeiktől fosztja meg úgy a gyerekeket, hogy soha nem is lesz esélyük ezt helyrehozni.
Hogyan tudták ehhez az egész közszférát mozgósítani?
– A szombati tüntetés nyilvánvalóvá tette, hogy nem pusztán a közoktatásról van szó: a közszféra összes ágában – szociális, egészségügy, közigazgatási stb. – mostanra vált húsbavágóvá a központosítás és a forráskivonás okozta működésképtelenség.
Visszatérnének a 2010 előtti helyzethez?
– Nem, változtatásra valóban szükség volt, de nem így. A legfőbb probléma, hogy a NER köznevelési rendszere semmibe veszi a gyerekek rendkívül eltérő tanulási szükségletét, holott az egész oktatási rendszernek ehhez kellene igazodnia. A helyzet most pont fordítva van, s ezt az intézményi autonómia megszüntetésével érték el.
Mit szólnak a kormány reakcióihoz?
– Sajnos nem szakmai, hanem politikai szempontok vezérlik az oktatáspolitikát. Kizárólag a pedagógusok személyére hegyezik ki a tüntetést, foglalkoztatáspolitikai kérdésként tüntetve fel a követeléseket, mert eszük ágában sincs szembenézni azzal, hogy az uniformizált oktatási rendszer működésképtelen. Ez durva manipuláció: egyrészt kerekasztalt kezdeményeznek, másrészt döbbenetes megnyilatkozásokat tesznek, amelyek mind a tárgyalási szándék, mind a szakmai hozzáértés teljes hiányát tükrözik. Ez nem más, mint a megszokott taktikázás, időhúzás, még akkor is, ha március 15-éig a megengedőbb irány fog folytatódni.
Palkovics Lászlóék várják önöket a kerekasztalhoz. Elmennek?
– Nem, de a kormánnyal kell majd leülni, hiszen ő a forrásgazda, és ő lett felhatalmazva arra, hogy gondoskodjon a minőségi közoktatásról. A CKP az oktatásban érintett szakmai és civil szervezeteket összefogva egységes fellépésre törekszik. Ez nem irreális cél, hiszen az alapvető problémák most mindenhol ugyanazok. Az oktatás teljes átalakítására, új törvényre van szükség. Arra kell rászorítani a kormányt, hogy partnerként tekintsen minket, és szembenézzen az oktatáspolitika kudarcával.
Gyakran elhangzik, hogy a korábbi reformokat csak a hazai pedagógustársadalom kisebbsége támogatja, és a többség nem bánta a központosítást.
– Úgy tűnik, hogy a központosítás kudarca miatt most sokan elkezdtek erről gondolkodni, és a jövővel kapcsolatos közmegegyezés kialakítása nyilván hosszú folyamat lesz. De a legsürgősebb feladatokban most széles körű az egyetértés: ilyen a diákok terheinek és a pedagógusok óraszámának csökkentése, az egész napos bent-tartózkodás, az életpályamodell, a minősítési rendszer, a tankötelezettségi korhatár, az intézményi önállóság, a nem felmenő rendszerű változtatások vagy a szakmai egyeztetések kérdése is.

Olvasson tovább:

  • A Fidesz bekeményíthet korrupció-ügyben

    Mintha fordulat lenne érzékelhető egyes korrupciógyanús ügyekben a Fidesz háza táján. Úgy tűnik, néhány védhetetlen ügy főszereplőjének beáldozása befelé is üzenet értékkel bír: már nem mentenek meg mindenkit.
  • Itt fordul át az egész

    A köznevelési törvényben 2011-ben elfogadott iskolai közösségi szolgálat [BM1] elsősorban élménypedagógiai alapon igyekszik a társadalmi problémák iránt fogékonyabbá tenni a 14-18 éves korosztályt.
  • A népszavazás tétje

    A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viccesnek látszó, valójában teljesen komoly kampányt folytat, amikor azt mondja, hülye kérdésre csak hülye választ adható, és adják is a hülyébbnél hülyébb válaszokat.