Kereső toggle

Szigetvár és a neoottomán arrogancia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Van abban valami tragikusan bizarr, hogy szerdán, azaz a Hetek lapzártájakor az Indexen közvetlenül egymás alatt volt olvasható az Erdogan török elnök magyarországi látogatásáról és az ehhez kapcsolódóan tervezett szigetvári minaret-építésről, valamint Irak legrégebbi keresztény épületének az Erdogan-rezsimmel, fogalmazzunk így, bonyolult kapcsolatban álló Iszlám Állam általi lerombolásáról szóló hír.

Az elmúlt hetekben többször foglalkoztunk Európa elitjének a neoottomán gondolatkör bűvkörében élő, önmagára egyfajta újoszmán birodalomépítőként tekintő török államfő rezsimje iránti furcsa vonzódásával. Sajnos ez alól a furcsa vonzódás alól a magyar kormány sem kivétel. Orbán Viktor több ízben nyilvánosan is kifejezte szimpátiáját Erdogan elnök rendszerével – emlékezetes tusnádfürdői beszédén kívül tavaly szeptemberben a Bildnek adott interjújában is, amikor arra a meglehetősen furcsa kijelentésre ragadtatta magát, hogy „nekünk, európaiaknak minden héten misét kellene mondanunk Erdogan elnökért”.

Hogy Európa vezetői mondattak-e misét a kontrollt saját politikája és országa területe fölött egyaránt elvesztő iszlamista Erdoganért, azt nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy olyan dolgokat néznek el az egyre inkább posztmodern szultánként viselkedő török államfőnek, amelyeknek a töredékéért deresre szokták vonni a közép- és kelet-európai országok bármelyikét vagy akár Izraelt. Twitter-blokkolás, ellenzéki újságírók életfogytiglannal való fenyegetése, gyanús hatósági félrenézés

a kurdbarát baloldali HDP híveinek Iszlám Állam általi lemészárlásakor – mindez nem számít a mai Európában, amely valamiért még mindig abban az illúzióban ringatja magát, hogy Erdogan és rendszere be fogja tartani a migrációs hullám kezelésére kötött novemberi paktumot.

Természetesen nem fogja, de az a helyzet, hogy a török állam jelenlegi állapotát elnézve nagyon úgy tűnik, hogy ha akarná, se tudná betartani. Miért tudná közel kétmillió menekült mozgását ellenőrizni egy olyan állam, amely képtelen elejét venni annak, hogy az Iszlám Állam a saját területén halomra gyilkolja saját polgárait és a vakációjukat valamiért Isztambulban eltöltő külföldi turistákat? Amely a Délkelet-Törökországban hónapok óta zajló, etnikai tisztogatással felérő kurdellenes akciók ellenére képtelen úrrá lenni a Szíriával és Irakkal határos tartományokban kitört felkelésen?

***

Európa, és benne Magyarország vezetői egy káoszba fulladó, birodalmi álmokat dédelgető, saját állampolgárai közül sok millió ellen hadat viselő, Európa legádázabb ellenségével, az Iszlám Állammal több, mint gyanús kapcsolatot ápoló rezsimnek udvarol szakadatlanul.

Ám ami Szigetváron az Index mostani és a Hetek korábbi információi (Lásd: Muszlim zarándokhely lesz Szigetvár? 2015. május 22.) szerint készül, ennél is szégyenletesebb. Eleve nehezen értelmezhető a városban létrehozott Magyar–Török Barátság Parkban 1994-ben egymás mellé helyezett Zrínyi- és Szulejmán-szobor – ugyan mit keres az ostrom alatt Szigetvárnál elhunyt Nagy Szulejmán szultán szobra Zrínyi Miklósé mellett, akinek holttestét Szulejmán katonái meggyalázták a várvédő hősi halála után? Vajon lesz-e közös dombormű a tököli repülőtéren Maléter Pál és az őt tőrbe csaló Ivan Szerov KGB-főnök emlékére? Vagy állhatna-e közös szoborcsoport a magyarországi zsidóság kiirtását levezénylő Adolf Eichmann és a nyilasok által meggyilkolt Richter Gedeon emlékére a Duna-parton? Nyilvánvalóan nem.

A mostani tervek ennél is tovább mennek – már az is furcsa, hogy az Ottomán Birodalom, így Szulejmán hódító politikáját példaértékűnek tartó Erdogan elnök részt vesz a Zrínyi-emlékév bármely eseményén, hiszen tőle a legkevésbé várható bármiféle engesztelő gesztus az ottomán hódító politika áldozatai, így

Zrínyi Miklós felé. Ám a szigetvári minaret és dzsámi helyreállítása a Zrínyi és katonái hősi halálát felidéző emlékévben, illetve Erdogan jelenlétében történő felavatásuk egy olyan vegytiszta neoottomán hatalmi gesztus lenne, amit egy magára valamit adó – ráadásul a nagy mértékű muszlim bevándorlást Európa önazonosságát fenyegető veszélyként értékelő – magyar kormány nem tűrhet el.

Szulejmán és katonái feltételezett sírhelye természetesen megérdemli a méltó gondozást. Ám Erdogan neoottomán arroganciája szimbólumainak semmi keresnivalójuk Magyarország területén, Szigetváron pedig különösen nem.

Olvasson tovább: