Kereső toggle

Orbán oda üt, ahol nagyon fáj

Simicska egyre több fronton kerül defenzívába

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben pár centi hó leesése miatt lebénult Budapest közlekedése, addig a főváros vezetése éppen azon erőlködött, hogy miként szedesse ki a helyükről egy, a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó cég több száz henger alakú hirdetőoszlopát. Az attakhoz még „karhatalmi” segítséget is kértek. A botrányszagú ügy egyértelműen az Orbán–Simicska háború egyik alfejezete, de az már látszik, hogy a Fidesz volt nagyhatalmú gazdasági háttérguruja az építőipartól a reklámpiacig, a mezőgazdaságtól a médiáig egyre több területen kényszerült óriási erőforrásokat felemésztő védekezésbe. Jelen állás szerint Orbán Viktor könnyebben nyomja le egykori harcostársát, mint amire az elemzők számítottak.

A Mahir története lassan száztíz évre tekint vissza. Az egyre nagyobb lendülettel iparosodó Budapest önkormányzata az 1900-as évek elején döntött arról, hogy létrehoz egy céget, amely a közterületi hirdetések koncesszióját intézi. Az önkormányzati tulajdonlást azzal indokolták, hogy egy magáncég esetén a profitszerzés érdeke háttérbe szorítaná a városszépítő szempontokat. Magyarán ronda, a városképet elcsúfító hirdetési oszlopokat és szerkezeteket építenének a vállalkozók. Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalata az indulásakor közel 200 hirdetőoszloppal rendelkezett, de ez a szám a következő évtizedekben a többszörösére emelkedett. A kommunista rezsim elején egyértelműen a politikai propagandacéloknak alávetve egy országos céget szerveztek ebből, az Állami Hirdető Vállalatot, amelyhez még mintegy 100 település reklámfelületeit is hozzácsapták. A céget 1956-ban átkeresztelték Magyar Hirdető (Mahir) névre, amely cég a rendszerváltásig központi kézben tartotta a magyar reklámpiacot. A piacgazdaságra való 1990-es áttérést azonban már megsínylette, a – egyebek mellett külföldi reklámcégek jelentette – konkurensek meggyengítették a pozícióit. 1992-ben az állami vagyonkezelő részvénytársasággá alakította, majd 1994-ben eladták egy olyan befektetői körnek, amelynek tagja volt Simicska Lajos, aki ekkor a Fidesz pénzügyi főnöke volt, illetve Kollár K. Attila, az MDF akkori gazdasági vezetője is. 1995-ben (tehát szocialista kormány alatt) innen kezdődött el a Fideszhez közeli médiabirodalom kiépítése.

Egy igazi szimbólum: a Mahir

A Mahir azért jelent sokat a Fidesz történetében, mert annak a „felismerésnek” a bizonyítéka, amelyre a Fidesz vezérkara a kilencvenes évek elején eljutott. Mivel a Fidesz vezetői és háttéremberei, támogatói között sem volt „milliárdos”, ezért arra a következtetésre jutottak 1993-ra, hogy az óriási kapcsolati tőkével rendelkező szocialisták legyőzéséhez gazdasági holdudvart kell kiépíteniük, és a médiapiacon is egyre jelentősebb pozíciókra kell szert tenniük. Az „eredeti tőkefelhalmozás” első lépcsője az MDF-kormány időszakában az 1993-as úgynevezett MDF–Fidesz székház üzlet volt, amelynek tető alá hozója a Fidesz részéről Simicska Lajos, az MDF részéről Kollár K. Attila volt. A Fidesz és az MDF egy nem nyilvános kormányhatározat értelmében hozzájutott egy exkluzív és patinás belvárosi közös ingatlanhoz, amelyet aztán jó áron eladtak, és így jelentős mennyiségű „forgótőkéhez” jutottak.

Simicska ekkortól kulcsszereplő volt a Fidesz hátterének megteremtésében. Képességeit jól mutatja, hogy 1994 után a szocialista kormányok háttérembereivel is együtt tudott dolgozni; a Mahir erősödése ekkor is töretlen volt.

A pénzügyi guru 1994 októberében a Népszabadságnak beszélt feladatairól. Mint elmondta: biztosítania kell a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól. „Mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külső támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk. A politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz” – fogalmazott anno Simicska, aki természetesen a pénzre gondolt az utóbbi mondatában.

1994 nyarán egy Antall Józsefről szóló könyv apropóján Orbán Viktor Debreczeni József politológusnak azt nyilatkozta, miszerint a néhai miniszterelnök hibája volt az, hogy a gazdasági életben nem alakított ki egy jobboldali holdudvart. Mint nyilatkozta: „azért, hogy most itt vagyunk, neki felelőssége van… Hogy pőrén, meztelen fenékkel vagyunk ellenzékben… Negyven év baloldali kormányzás után alakult egy jobbközép kormány Magyarországon. Ezt a szerencsét nem kihasználni: jóvátehetetlen hiba volt. Nem fölkészülni, hogy ha bukás van négy év múlva, akkor legyen egy erős infrastruktúrája a jobboldali politikának, hanem a semmiben lebegjen, amikor megbukott, ez olyan hiba, amit nem lehet jóvátenni. Rosszul kormányozni lehet, de örökség nélkül itthagyni egy politikai oldalt, materiális örökség nélkül, hogy csak a szellemi örökségből éljünk, ez nem megy”.  

Orbán egykori tanárának, Kéri Lászlónak is hasonlókat nyilatkozott ezekben az években, amikor a székház és egyéb gazdasági ügyek kerültek terítékre: „A pártot gazdasági értelemben is a saját lábára kell állítani (…) csak magunkra számíthatunk, nekünk csak az van, amit magunk megszerzünk. Szemben ellenfeleinkkel, akik az elmúlt negyven évben megszedték magukat, bespájzoltak a nehéz időkre, vagy jelenlegi kormányzati pozíciójukat használhatják fel gazdasági alapjaik megteremtésére. Ha nem leszünk velük versenyképesek, nem tudjuk eljuttatni elképzeléseinket a választópolgárokhoz. Nem lesznek kiadványaink, irodáink és alkalmazottaink, s hiába miénk akár a legjobb program is, alul fogunk maradni.”

A Fidesz gazdasági holdudvarában a Mahir (amelynek felületein választási években a Fidesz reklámjai virítottak) volt az első igazán komoly cég, amely szisztematikus építkezéssel Budapest hirdetési piacának meghatározó szereplője lett. Ehhez azonban az is kellett, hogy évtizedekig a baloldal és a jobboldal üzleti holdudvara között legyen valamiféle együttműködés, hisz az elmúlt hetekben botrányt kavart hirdetőoszlopok szerződéseit 2006-ban, a Demszky-érában kötötték, amikor is MSZP–SZDSZ többség volt a fővárosi közgyűlésben.

Kacskaringós út

A legérdekesebb, hogy milyen „egészen különös események” vezettek el oda, hogy a Mahir ennyire megerősödött Budapesten. 2005 őszén a Fővárosi Közgyűlés két fideszes vezetésű bizottsága (Sasvári Szilárd a városképi, Juharos Róbert a jogi grémium elnöke volt) is átengedett – az MSZP és az SZDSZ támogatásával – egy olyan javaslatot, amely egy, a Simicska Lajos cégének konkurenciáját jelentő (egyébként Csányi Sándor, OTP-vezér érdekeltségébe tartozó) médiaügynökségnek kedvezett. A rivális cég a telefonfülkéken található hirdetési felületek értékesítésével foglalkozott. Akkor ezt az eseményt közelről látó forrásunk azt állította, hogy az ügy a Fidesz elnökségéig jutott. A „tévedésért” állítólag Simicska Lajos fejeket követelt, amiről az akkori sajtó is cikkezett. Több mint egy évtized távlatából egyértelmű, hogy az említett bizottsági elnökök politikai karrierje megtört. Sasvári Szilárd hiába volt a Fidesz egyik alapítója, aki évtizedekig a Fidesz kulturális politikájának is alakítója volt, ma egy vidéki (természetesen fideszes többségű) önkormányzat egyik cégének vezetője, míg Juharos Róbert, aki egy időben jogi területen a Fidesz meghatározó arca volt, egyebek mellett ő tüntette el a tömeges utcai prostitúciót Józsefvárosból, ma „visszavonultan” ügyvédkedik. A Fidesz akkori budapesti elnöke, Tirts Tamás is „elsüllyedt” azóta, bár egy minisztériumi háttérintézmény egyik vezetője, de kikopott az országos politikából. Mindhárman korábban országgyűlési képviselők is voltak, a párt egy adott időszakában úgy tűnt, hogy akár magasabb párttisztségre is emelkedhetnek, vagy akár a minisztériumi politikai karrier is nyitva áll előttük. Nem így történt, a „lejtőre” kerülésben egyértelműen szerepet játszhatott a Simicskával való konfliktusuk.  

Egy, a fővárosi politikai életet ismerő, az SZDSZ-ben évekig jelentős háttérszerepet betöltő forrásunk azt állította, hogy 2010-ig létezett Budapesten egyfajta sajátos rend a reklámpiacon. A reklámcégek különféle pártkötődéseken keresztül megállapodtak a működési keretekről, vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy kialakítottak bizonyos szabályokat. Forrásunk azt állította, hogy ennek két oka is volt: egyrészt mindegyik párt (még az akkor kisebbségben levő Fidesz is) tudott adott esetben a mérleg nyelve lenni, ezért szüksége volt együttműködésre. Másrészt a baloldalon kialakult egy olyan vélemény, hogy Simicska Lajossal azért is érdemes együttműködni, mert ha – ezt a politikai váltógazdaság logikája is diktálta – a Fidesz kerül hatalomra, akkor lehet majd vele tárgyalni.

A 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem azonban Budapesten is változást hozott. Az egyik reklámcég például lámpaoszlopokon és telefonpóznákon alakított ki hirdetési felületeket, és azokat értékesítette. Az Országgyűlés 2011-ben váratlanul módosította a közlekedési törvényt, miszerint ezek a reklámtáblák veszélyt jelenthetnek, mert elvonhatják a gépjárművezetők figyelmét, ezért ezt a reklámozási szokást betiltották. (A cég válságba került, 2015-ben egy Fidesz-közeli vállalkozó megvásárolta, a piaci találgatások szerint nyomott áron. Idén azonban változtak a közlekedési szabályok, és újra lehet ilyen táblákat kihelyezni. Miként három éve sem volt bővebb indoklás a balesetveszélyre vonatkozóan, most sem volt jelentős indoklás – egy biztos: újra ki lehet tenni az ilyen reklámtáblákat.)

Karácsonyi „ajándék” Lajosnak

Karácsony előtt egy nappal váratlanul módosította a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló rendeletet a Fővárosi Közgyűlés a rendkívüli ülésén. A fideszes képviselők által benyújtott előterjesztés elfogadásával a grémium arról döntött, hogy ha a Mahir december 31-éig nem bontja el hirdetőoszlopait, akkor azt a cég költségére el fogják végeztetni. A döntés szerint a jogellenes közterület-használat megszüntetése, az eredeti állapot helyreállítása érdekében felmerülő tulajdonosi közfeladatok ellátásával – így az előbbi feladattal – a Budapest Közút Zrt.-t bízzák meg.

A Fővárosi Közgyűlés egyébként szeptember 30-án döntött arról, hogy szerződést bontanak a több mint hétszáz budapesti hirdetőoszlopot üzemeltető Mahir Cityposter Kft.-vel. A szerződést október 31-ével mondta fel a Fővárosi Önkormányzat, és egyben felszólította a céget, hogy a rendkívüli felmondást tartalmazó értesítésben megjelölt időponttól számított hatvan napon belül bontsa el a szerződés keretében telepített hirdetőoszlopokat. A döntést azzal indokolták, hogy a szerződés súlyosan aránytalanul határozza meg a főváros jogait és kötelezettségeit, ezért felmerül a jó erkölcsbe ütközés miatti semmisség. Ez azért érdekes, mert 2010-óta Fidesz-többségű a közgyűlés, tehát öt év kellett ahhoz, hogy rájöjjenek arra, hogy szerintük nem hoz kellő bevételt a Mahirral kötött szerződés. Egyébként a cég 15 százalékos „jutalékot” adott az önkormányzatnak a megrendeléseiből azért cserébe, hogy „használhatják” a hengeres hirdetőoszlopaik a fővárosi közterületeket. 

A Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó médiacég azonban vitatja ezeket a kritikákat, és szerintük a szerződés felmondása jogszabályba ütközik, sőt, a felmondás akár bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját is felveti. Az elmúlt napokban burleszkbe illő képsorokat lehetett látni a televíziók híradóiban arról, hogy a főváros emberei a Simicska-cég őrző-védőivel vitatkoznak egy-egy ilyen oszlop elszállítási kísérleténél.

Olvasson tovább: