A múzeumi világ a nyugalom szigete a kultúrharcos széljárások közepette – állítja a lapunknak adott nagyinterjúban Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója tavaly ősz óta miniszteri...
A történészek keveset foglalkoztak azokkal a nyilas vezetőkkel, akik 1944. december végén saját elhatározásukból maradtak a szovjet hadsereg által körülzárt Budapesten. Ezek az emberek, akik addig jórészt Szálasi pártjának „második vonalához” tartoztak, a nyilvánosság előtt azt hangoztatták: példát akarnak mutatni a polgári lakosságnak az oroszok elleni harcban. Valójában elsődleges feladatuk a „totális mozgósítás” és a „megtorlás” volt. A nyilasok a zsidókat „belső ellenségnek” tekintették, és a vagyonuknak a „végső győzelmet” kellett szolgálnia. A főváros különböző részein összpontosuló és onnan razziázás céljából kirajzó nyilas pártszolgálatosokat mindenekelőtt a rejtőzködő katonaszökevények és zsidók felkutatása, illetve a terror gyakorlása kötötte le.
Kun András nyilas propagandista a végsőkig való kitartás példaképe, fanatikus prófétája volt. A minorita páterben értő fülekre lelt Szálasi zavaros elhivatottságtudata, és a főváros ostroma idején eluralkodó tömeglélektani krízishelyzetben az „utolsó ítélet” bírájává lépett elő. Az utolsó napok Krisztusával azonosulva a végítéletet vizionálta, annak nevében cselekedett. Ő volt a budai nyilasok „rossz szelleme”, a „bosszú angyala”.
Szerepe mindenképpen jelentősebb annál, hogy őt csak a XII. kerületi nyilasvezér, Bokor Dénes beosztottjaként és a másik notórius és kegyetlen pártszolgálatos, Megadja Ferenc „munkatársaként” tartsuk számon. Megjegyzendő, hogy a budai nyilasok a terrort mintegy „családi vállalkozásban” folytatták. Több testvérpár és házaspár vett részt egymást támogatva a gyilkosságokban, így Bokor Dénes és Sándor, Megadja Ferenc és László, Dési-Dregán Miklós és a felesége, aki egyben Kun páter szeretője is volt. A csoport szellemi vezéré-nek, Kun Andrásnak is volt egy nyilas testvére, Kun Károly, akit 1948-ban Népbíróság elé állítottak és elítéltek.
A páter pályafutásáról a következőt derítette ki a népbírósági peréről tanulmányt író Csonka Laura: „Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került. 1943. december 5-én saját elhatározásából hagyta el a rendházat, hogy laicizálását (egyházvezetői státusz elvétele – a szerk.) elintézhesse. (Máthé Áron történész azt állítja, hogy kizárták a rendből, annyira nyíltan szimpatizált Szálasival.) Kun státuszát tekintve azonban egészen 1945 augusztusáig »áldozópap« és szerzetes maradt. A rendház elhagyása után a szüleihez költözött Budapestre, s mivel Serédi Jusztinián hercegprímástól nem kapott egyházi joghatóságot, így olasz és latin nyelvórák tartásából élt (…) A Nyilaskeresztes Pártba a német megszállás után, 1944 tavaszán lépett be, annak ellenére, hogy ez egyházi személy számára nem volt engedélyezett.” (Csonka Laurával a Hetek 2014. augusztus 21-ei számában olvashattak interjút: Kun páter, a neonáci mozgalom kultikus alakja.)
Kun életútjának, szellemi fejlődésének rekonstruálásához valamelyest közelebb visz minket, ha a fentieket kiegészítjük azzal is, amit a vizsgálati fogságban, a tárgyalására várva vallomásként vetett papírra:
„1944. október 15-ig körülbelül két-három gyűlésen vettem részt, ahol a különféle hivatásrendekről és ezek betartásáról volt szó, már előtte kidolgozott tervrajz szerint. A pártban ekkor már a hatalomátvételi előkészületek a Pasaréti út 10. számú villában folytak, amikor én oda szeptember utolsó napjaiban dr. Kőfaragó Gyelnik Vilmos magántanártól, az országépítés vezetőjétől meghívást kaptam. A villát német katonák őrizték, és jelszóra lehetett bemenni. Ekkor a röpcédulázás már javában folyt. Ezek rendezésével, nagyíves terv- és munkalapok vonalazásával és az adatok beírásával foglalkoztam. Október 15-én aztán átvettük a hatalmat.
A nagyobb propaganda szempontjából papi ruhába öltözködtem, karomra nyilas karszalagot, derekamra pedig pisztolyt öltöttem, és a pisztollyal a kézben én is az autókat leállítók közé álltam, és minden arra jövő vagy menő, akár katonai, akár személyi gépkocsit, még a külföldieket is leállítottuk, és a párt szolgálatában igénybe vettük. Ettől kezdve körülbelül november közepéig, mint egy őrült, megittasodva az örömtől, lótottam-futottam minisztériumokból minisztériumokba, minden mozzanatot látni szerettem volna, mindenütt ott szerettem volna lenni. Különösen a propagandára jártam legtöbbet, mert ebben az irányban akartam mozogni, felhasználva a reverenda nagyszerűségét, propagandisztikus célokra. Szívvel-lélekkel szolgálatába akartam állni a mozgalomnak.”
A páter egy olyan történelmi pillanatban jelent meg, és lépett a nyilasmozgalom tagsága elé, amikor az ország történelmének legsötétebb hónapjait élte, elkerülhetetlen háborús vereség, emberi és anyagi pusztulás várt rá. Ebben a helyzetben Szálasi mozgalma, mely már addig is az evilági messianizmus és a végítéletvárás szellemében politizált, végképp az irreális vágyak és követelések felé fordult, fokozatosan felszámolta kapcsolatát a valósággal.
A nyilasok nem véletlenül szólították egymást „testvérnek”, az „igazak közösségét” alkották, illetve erre törekedtek. Kun Andrást már 1944 márciusában azért fogadta örömmel Szálasi, mert szerzetesi tapasztalattal rendelkezett, és a személye mintegy isteni legitimációt biztosított a mozgalma számára. A minorita szerzetes ugyanakkor úgy érezte, felhatalmazást kapott arra, hogy a római katolikus egyházat teljes mértékben átalakítsa, szinte újat alapítson a régi helyett – az, hogy ez a gyakorlatban megvalósítható-e, fel sem merült a két hasonszőrű fantaszta között.
1944. október 15-e után a páter vezetésével megalakult a legfanatikusabb nyilasok szektája, akik az ostromlott Budapesten aberrált és fanatizált lélektani állapotban, az utolsó pillanatig folytatták gyilkosságaikat. Politikájuk ebben az időszakban transzcendens, eszkatologikus jelleget öltött. Szálasi naplófeljegyzéseiből is kitűnik, hogy a háború végén ő is elkerülhetetlennek tartotta a világ anyagi, szellemi és erkölcsi újjászületését, melyben ő majd meghatározó szerepet játszik. Ugyanakkor a Nemzetvezető és stábja még a budapesti ostromgyűrű bezárulása előtt Nyugat-Magyarországra települt át, bízva abban, hogy a németek felmentik a fővárost, azaz taktikai szinten még képesek voltak érzékelni a valóságot, nem engedték át magukat teljesen a rögeszméiknek.
A Budapest ostromát megelőző zűrzavaros időszakban, majd a harcok idején a főváros lakosságában hihetetlenül megerősödött a vallásos érzés. Megnőtt az erkölcsi útmutatás és a hit iránti igény, és a templomok tele voltak. A hívek közül szinte senki sem szerzett tudomást arról, hogy Kun András formálisan már nem tagja a minorita rendnek, így minden gond nélkül, szerzetesi ruhában folytatta nyilas „áldozópapi” működését. Prédikált, nyilas érzelmű párokat esketett, és közvetítette azt az üzenetet, hogy Krisztus egyháza a végsőkig való kitartás mellett áll, és nincs messze az igazság órája, a végső leszámolás a hit és a haza ellenségeivel. Nem túlzás azt állítani, hogy Kun páter az 1944 novemberét követő hónapokban megteremtette a „nyilas hitvalló egyház” alapjait, egy öntörvényű, radikális messianiszta szekta vezérévé vált, melynek legfőbb célja az apokalipszis előrehozatala, a bűnös világ végső megtisztítása volt.
Kun András népbírósági perének anyagából kiderül, hogy ő és követői konfliktusokba keveredtek a nyilas rendvédelmi erőkkel. Valószínűsíthető, hogy ezek az összetűzések kapcsolatban álltak a Maros utcai kórházban elkövetett 1945. január 12-ei tömeggyilkossággal, melyet ő vezetett. Kun, aki a „törvény népét”, a zsidóságot törvényen kívül helyezte, felszabadítva magát minden erkölcsi gátlás alól, élők és holtak bírájaként lépett fel. Korlátlan hatalmától megszédülve még a nyilas hatóságokkal is összeütközésbe került, miután kivégeztetett egy, a parancsait vonakodva teljesítő katonatisztet.
A nyilas karhatalom közbelépése lehetett az oka annak, hogy Kun András nem vett részt személyesen sem a Városmajor utcai kórházban január 14-én végrehajtott gyilkosságokban, sem pedig az Alma utcai szeretetotthon lakóinak január 19-ei kivégzésében. A pátert a Nemzeti Számonkérő Szék nyomozói tartóztatták le 1945. január közepén Budán, és ekkor már a tábori bíróság is vádat emelt ellene. Végül halálra ítélték, de kegyelem folytán Szálasi tizenöt évi fegyházra változtatta a halálos ítéletet. Azzal a feltétellel bocsátották szabadon, ha a frontvonalban harcol az oroszok ellen. Nem tudni, hogy valóban lőtt-e az oroszokra, vagy ekkor a szökésen járt már az esze. 1945 februárjában azonban elfogta egy szovjet járőr, és átadta a magyar hatóságoknak.
1945 augusztusában írásos vallomást tett, melyben mentséget keresve szereplésére, így fogalmazott: „Bukásom leginkább akkor kezdődött, amikor az összes katonai és nyilas vezetőrétegek elhagyták a főváros területét, és így fej nélkül maradva, fejetlenség lett úrrá felettünk. Ekkor szabadultak fel a szabad gyeplőszárra eresztve, a szunnyadó, legvadabb emberi indulatok, melyek alvófélben mindnyájunknak közös, szomorú hagyatékai. Éppúgy, mint a betegségek, melyekre való hajlamosságunk alapcsírái mindenkiben kivétel nélkül megvannak, csak alkalom kell hozzá, hogy a csírák életerőre kapjanak, míg végre dühöngő és romboló formát öltenek azzal a különbséggel, hogy míg ezekre általában van orvosság, legalábbis megpróbálkoznak rá gyógyírt szerezni, a mi nagy betegségünkre már nem volt orvosság, mert eltávoztak az orvosok, a fejesek, akik durva kelevényeinket kioltották volna, akik irányváltoztatásra bírtak volna bennünket. Embertelen örvénylések ragadtak el bennünket, ész nélkül rohantunk a vesztünkbe. Hazánk iránti, el nem vitatható, kezdeti nagy szeretetünket az ordító propaganda idegen utakra terelte, míg végül a fegyveres ellenségnél is ádázabb ellenségnek tekintettük a zsidót.”
Kun András 1945 szeptemberében, a népbírósági tárgyaláson csak azt ismerte be, hogy néhány személyt „tettleg bántalmazott”, és mint a párt által kirendelt szónok „beszédeket tartott a végsőkig való kitartás érdekében”. Ekkor így magyarázta tetteinek indítékát: „A háborús események gyors iramban torlódtak. A vezetők elmenekültek, és mi itt maradtunk a fővárosban, védelem nélkül. Az évtizedek során belénk gyömöszölt propaganda vérünkké vált. Ez a propaganda úgy mutatta be nekünk a bolsevistákat, hogy a személyes és családi biztonság és főként az Egyház elszánt ellenségeit láttuk csak bennük. A propaganda belénk verte a hitet, hogy a bolsevisták mögött a zsidóság áll. A legvadabb harcok közepette itt álltam ezzel a hittel, elébem kerültek a zsidók, és én megvertem őket…”
1945. szeptember 19-én a Népbíróság halálra ítélte, még aznap felakasztották. Kivégzése előtt Szirmai Rezső újságíró és Gartner Pál pszichiáter beszélgetett vele. Fasiszta lelkek című, 1946 tavaszán megjelent könyvükben azt írták róla: „bátorsága mögött a gonoszság és az elvadultság hosszú árnyéka sötétlik”. Utolsó szava a „kitartás” volt.
A múzeumi világ a nyugalom szigete a kultúrharcos széljárások közepette – állítja a lapunknak adott nagyinterjúban Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója tavaly ősz óta miniszteri...
A világ legkorábbi múzeumát egy brit régész, Leonard Woolley fedezte fel 1925-ben. Az épület Ur városában, a mai Irak területén található, és az Újbabiloni Birodalom utolsó királyának – bizonyos...
A miniszterelnök által meghirdetett családtámogatás nemzetközi visszhangjáról, a demográfiai növekedést célzó kormányzati intézkedésekről, valamint a hazai abortuszhelyzetről beszélt a Heteknek az...
Elsősorban a gigantikus demográfiai fordulatról szólt Orbán Viktor idei évértékelője. De vajon mik voltak a kormányfő év eleji beszédeinek közös motívumai az elmúlt húsz évben?
Pártja alig egy hónapos, de az Izraeli Védelmi Erők egykori főparancsnokát sokan már most az izraeli miniszterelnök legesélyesebb riválisának tartják. Úgy tűnik azonban, hogy a Gantz-jelenségnek...
Jeruzsálem három monoteista világvallás szent városa – ezt a szlogent gyakran idézik politikusok és a nemzetközi média egyaránt. A zsidó és keresztény kötődéshez nem fér kétség, de az iszlám...
Magyarország is epizódszereplővé vált az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi és infotechnológiai háborúban. A Huawei-ügy azonban túlmutat önmagán: előrevetíti a kiberháborúk korát.
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!