Kereső toggle

Minden második diákot a szakképzésbe terelnének

Kötött pálya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Július elsejétől a szakképző iskolák átkerültek az NGM-hez, de úgy tűnik, ez az átadás hasonlóképp előkészítetlen, mint másfél éve az iskolák államosítása volt. Közben az általános iskola átalakításáról is zajlik a kormányzati ötletelés, egyeztetések nincsenek, és továbbra sem látni semmilyen egységes közoktatásfejlesztési koncepciót. Annyi biztos, hogy minden lépés az érettségizők és diplomások számának csökkentése irányába visz.

A kormányrendelet értelmében 557 „feladatellátási helyet” – egy-egy intézményhez több hely is tartozhat – vesz át július 1-jétől az NGM, ezen belül a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSzFH) a KLIK-től. További 207, jobbára többcélú – azaz általános iskolát, szak-, illetve szakközépiskolát vagy gimnáziumot is tartalmazó – intézményi telephely a KLIK fenntartásában marad, 124 telephely pedig a KLIK és az NSzFH megosztott fenntartásába kerül.
Az átadás összesen 100, gimnáziumi tagozattal is rendelkező középiskolát érint. A gimnáziumi tagintézmények sorsa még ismeretlen, de feltételezhető, hogy a teljes mértékben az NGM fennhatósága alá került 30 gimnáziumra a jövőben biztosan megszüntetés vár. Magyarországon 360 állami fenntartásban lévő gimnázium van, tehát az érintett 100 vegyes profilú intézmény sorsa egyáltalán nem mellékes.

Új centrumok

Az NGM az átvétellel egy időben felállította azt a 44 szakképzési centrumot is, amelybe összevonják az átvett középiskolákat, és kinevezték a centrumok főigazgatóit is. „Az új rendszerben a szakképzési centrumok szakmai és gazdálkodási önállóságot, a szervezeti egységként működő iskoláik pedig részleges gazdálkodási önállóságot kapnak” – olvasható a kormányzati portálon. Az ígéret Mendrey László, a PDSZ elnöke szerint biztatóan hangzik, különösen annak fényében, hogy a közoktatási intézmények állami fenntartásba vétele körüli 2013-as káoszon a mai napig nem sikerült úrrá lenni, a központi fenntartó szerv, a KLIK működésképtelennek bizonyult.
Mendrey emlékeztet rá: a szakképzési rendszer hatékonyabbá tétele érdekében a korábbi kormányzatok is próbálkoztak a központokba szervezéssel, ami önmagában csekély eredménnyel járt. Az átadott szakképző intézmények a centrumok tagintézményeiként működnek tovább, és az adott térségnek a centrumok, illetve kamarák által meghatározott szakmunkásigényét hivatottak kielégíteni. „A jövőben jó eséllyel megszűnhet 60-70 gimnáziumi tagozat. De a kifutó osztályok miatt a folyamatos működtetést mindenképp biztosítani kell még, bár a kormányrendeletből nem derül ki, ezt pontosan hogyan képzelik el. Megszüntetni május végéig lehet egy intézményt, erről tehát csak a következő tanévben tudnak majd dönteni, elvileg akkor alakul ki a szakképzési rendszer új struktúrája” – mondta el kérdésünkre Szüdi János jogi szakértő, volt oktatásügyi államtitkár. Kitért arra is, hogy a centrumok és tagintézmények állítólagos szakmai vagy gazdasági önállóságának a jogszabályok szintjén még nincs nyoma, a centrumok működésének a szabályozása még nincs kidolgozva.

Régi forráshiány

Az intézményátadással kapcsolatos legnagyobb aggály Mendrey László szerint az, hogy az NGM jövő évi költségvetésében egy fillér sincs feltüntetve a fenntartásra, azaz nem látni, miből fogják az átvett intézményeket idén szeptembertől fenntartani. Szüdi János szerint a kormányrendelet értelmében feladatarányosan kell majd a KLIK-nek és az NGM-nek osztoznia a kiadásokon, de ennek részletei ismeretlenek. „Ez érdekesen fog kinézni, különösen úgy, hogy a KLIK költségvetéséből eleve hiányzik 70-100 milliárd forint” – jegyezte meg Szüdi.  
„Többet irányoztak ugyan elő a KLIK-re, mint előző évben, de nem annyit, mint amennyit a KLIK ténylegesen elköltött. A többlet nagyjából az esedékes pedagógusbéremelést fedezi, miközben a KLIK éves hiánya idén tavasszal már 12-15 milliárd forintra rúgott, és a bérkifizetések is csúsztak” – emlékeztetett Mendrey.  Szerinte a KLIK komplett csődjét a kormány nehezen ismeri el, inkább átalakítja azt: a szakmai irányítás most a KLIK-től az Oktatási Hivatalhoz került, a fenntartás marad a KLIK-nél. „Az oktatási rendszer két nagy hivatalba szervezve sem fog jobban működni, hiszen a működőképesség feltétele az intézményi önállóság lenne, aminek révén sokkal inkább tekintetbe lehet venni a települések vagy a gyerekek különbözőségét” – hívta fel a figyelmet Mendrey.

Érettségi helyett

A szakiskolákat ezentúl szakközépiskoláknak, a korábbi szakközépiskolákat pedig szakgimnáziumoknak fogja hívni az NGM. Jelenleg a középiskolások mintegy 20 százaléka tanul szakiskolában, akiknek a negyede-harmada lemorzsolódik. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter már korábban jelezte, hogy az arányokon javítani kell, a szakképzés átalakítása a színvonalemelést szolgálja, aminek célja „a gazdasági versenyképesség növelése”.
Szüdi szerint már a Széll Kálmán Tervben is benne volt, hogy a 20-40-35 százalékos szakiskolás-szakközépiskolás-gimnazista arányt 50-30-20 százalékosra fogják megváltoztatni, ami nem szolgálja a versenyképességet, hiszen a mai technológiai fejlettség mellett a legtöbb szakma elsajátításának a feltétele az érettségi megszerzése. Szüdi szerint a szakiskolai végzettséggel csak összeszerelő, betanított munkás lehet az ember.
A korosztály 75 százaléka szerez ma érettségit, ami a kormány szerint nem fog csökkenni, hiszen az új rendszerben a hároméves szakiskolai képzés után két év alatt, illetve a négyéves szakközépiskolai képzés után szerezhető meg az érettségi. Szüdi János szerint merőben kétséges, hogy a szakiskolákban lehet-e majd két év alatt érettségit tenni. „A szakiskolákba nem a legerősebb tanulók járnak. Ha két év alatt fel lehet készülni az érettségire, méghozzá úgy, hogy előtte a közismereti tantárgyak arányát a szakképzésben egyharmadra vágták vissza, akkor vajon miért készülnek rá mások négy teljes évet?” – kérdi Szüdi, megjegyezve azt is, hogy a szakközépiskolai vagy szakiskolai érettségikkel elvileg csak szakirányban lehet majd továbbtanulni. Kérdés az is, hogy az Iparkamara segítségével átszabott szakképzési struktúra milyen módon illeszkedik majd a felsőfokú képzésekhez.
A szakemberek szerint az átalakítás a miniszterelnök, valamint a szakképzés átalakítását instruáló Parragh László álláspontját tükrözi, miszerint többet ér egy szakmunkás bizonyítvány, mint egy érettségi. Az NGM deklarált célja kezdettől az volt, hogy a hazai szakképzési rendszert hozzá kell igazítani a gazdaság valós igényeihez, illetve a gyakorlati képzés színvonalát emelni kell, méghozzá a hazai cégeknek és szakembereknek – főként a kkv-szektornak – a szakképzésbe való bevonásával. Bár a duális szakképzés megteremtése a cél, a tanulóképzésben a vállalkozásoknak még csak 3-4 százaléka vesz részt, ezt igyekszik a kormány különféle kedvezményekkel ösztönözni.

Korai szelekció

A hírek szerint a korosztály felének korai szelekcióját, azaz szakiskolába terelését a kormány központilag, azaz „erővel” kívánja megoldani, és részben ezt szolgálná az alapfokú oktatás átalakítása is. Lassan egy éve beszél ugyanis a kormány a 9 évfolyamos általános iskola bevezetéséről, s a megnyilatkozások szerint ezt a felső tagozat átszervezésével valósítaná meg. A látszólagos ok itt is a színvonalemelés, ám a szakma jelentős része szerint ehhez nem feltétlenül kell a nyolc osztályt kilencre bővíteni, sokkal inkább – mint azt a Magyar Szülők Országos Egyesülete is szorgalmazza – a tananyag embertelen mennyiségét kellene jelentősen csökkenteni. Egy pluszévfolyam beiktatásának amúgy a szakértők szerint komoly anyagi, infrastrukturális és szakmai feltételei vannak, más országokban hosszú évek alatt valósították meg azt.
Egyes hírek szerint a kistelepüléseken csak az alsótagozatot, illetve az első 6 osztályt hagynák meg helyben, a 7-8. évfolyamokat pedig nagyobb településekre vonnák össze. A javaslatokkal kapcsolatban Szüdi a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy máig nincsen egy összefüggő, a köznevelési rendszer egészét átfogó koncepció. Így az alapfokú oktatás átszervezésének, a 9 évfolyamos általános iskola bevezetésének végkifejletét ő abban látja, hogy 6. osztályban központilag el fogják dönteni a gyerekek sorsát. „Ez nincs kimondva, de a lehetőség biztosítva van, és már a szakképzési koncepcióból is kiolvasható volt, hogy a 6. vagy a 7. évfolyamon egy mérés alapján szétosztják a tanulókat: a hároméves gimnáziumi, illetve a szintén hároméves szakiskolai előkészítőbe. Ez a korai szelekció a Horthy-éra 6 elemijét hozza vissza, azt a szemléletet, ami a társadalmat urakra és szolgákra bontja” – sommáz Szüdi, aki szerint elképesztő, hogy nincsenek egyeztetések, véletlenül derül fény előterjesztésekre, amiket két hét alatt „végigvernek” a kormányon és a parlamenten.  
Mendrey László szerint még a 18 évesek többsége sincs tisztában azzal, hogy milyen pályát válasszon – ami normális is szerinte –, nemhogy a 13 évesek, akiknél ezentúl eldől, hogy milyen irányba kénytelenek továbbtanulni, amitől később eltérni nem lesz módjuk. „Ráadásul évről évre szigorítják a felsőoktatásba bejutás feltételeit, mindez összhangban van azzal a nem titkolt kormányzati céllal, hogy csökkentsék a felsőfokú képzésben tanulók arányát. Eddig is a nagyobb településen élő, diplomás, de legalábbis érettségizett szülők gyermekei tették ki a diplomások túlnyomó részét. A hazai 19 százalékos diplomásarány így aligha fogja elérni a 40 százalékos uniós célkitűzést, ami a gazdasági versenyképesség egyik alapfeltétele lenne. Az elit egyre szűkülni fog, és a privilegizált egyházi intézményekbe koncentrálódik” – fogalmaz a PDSZ-elnök, hozzátéve: nem véletlen, hogy egyházi kézben gyakorlatilag alig van szakképző intézmény.

Uniós prioritás a szakképzés fejlesztése

Európa versenyképessége csak akkor őrizhető meg, ha a kontinens minden országában megfelelő lesz a szakképzés színvonala – ezt a deklarált célt hivatott 2020-ig elősegíteni a Rigai Szakképzési Nyilatkozat, amit nemrég írt alá Magyarország is. A nyilatkozat a következő célokat fogalmazza meg:
1. A vállalatoknál történő, munkaalapú gyakorlati képzés elterjesztésének további fejlesztése, támogatása.
2. A felnőttek és tanköteles korú fiatalok szakképzési rendszerének további minőségi fejlesztése.
3. Rugalmasabb rendszerű, könnyebben megkezdhető és folytatható szakképzések kifejlesztése, kiegészítve egy hatékony tanácsadási és az egyéni tudást értékelő szolgáltatási rendszerrel.
4. A napi munkavégzéshez szükséges készségek, kompetenciák fejlesztésének megerősítése a szakképzési kerettantervekben, és az ilyen tanfolyamok kínálatának növelése.
5. A szakmákat oktató tanárok, szakoktatók, a segítő mentorok és gyakorlati szakemberek hatékony fejlesztése és továbbképzése.

Olvasson tovább: