Kereső toggle

A sikeres olimpia kulcsa az utóhasznosítás

Interjú Szabados Gábor sportközgazdásszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hivatalos adatok szerint a budapesti olimpia 774 milliárd forintba kerülne, ön nemrég 5000 milliárddal kalkulált. Miből adódik a különbség?

– Erről az összegről még az Agenda 2020 megjelenése előtt írtam. A regionális rendezés lehetősége valóban számtalan könnyítést tartalmaz, ám a tanulmányban szereplő 774 milliárd így sem teljes. De az is látszik, miért számolnak ennyivel: azért, mert egy sor olyan beruházást nem vettek figyelembe, melyekre szükség van az olimpiához, de a rendezés nélkül is megvalósulnának. Ilyen a Gubacsi híd, egy új terminál Ferihegyen vagy az, hogy minden autópálya jusson el az országhatárig. Ezek a beruházások összesen mintegy 2000 milliárdba kerülnének, én tehát összesen 2800 milliárd forintra becsülném az olimpia költségeit.

Az ellenzők szerint ilyen gazdasági helyzetben nem olimpiára kellene fordítani a pénzt, mert nem garantált a megtérülés.

– Olimpiát rendezni csak akkor éri meg, ha az infrastruktúrát, melyet létrehozunk a játékok kedvéért, a versenyek után mi magunk tudjuk használni. Minden sportesemény-rendezés kulcsa, alfája és ómegája az utóhasznosítás. 

Az építkezések idején nyilván lesznek új munkahelyek, de mi jön azután, hogy elkészültek a létesítmények?

– Ha jól van kitalálva a projekt, akkor később is hozhat hasznot. A legjobb példa a 2012-es londoni olimpia: a játékok központját szándékosan vitték a főváros egyik legfejletlenebb részére, az East Endre, ahol ezáltal egy új belvárost alakítottak ki.

Athénnak viszont nem nagyon jött be az olimpia.

– Valóban, ám ez nem azt jelenti, hogy az olimpia rossz projekt, hanem azt, hogy a görögök elrontottak egy gazdasági vállalkozást. Nagyon elszálltak a finanszírozással, emellett nem tervezték meg az utóhasznosítást. Pekingben sikerült hasznosítani az úszóversenyek helyszínét, az úgynevezett vizes kockát, ez ma az egyik legnépszerűbb aquapark. A többi helyszín viszont ugyanúgy rohad, mint Athénban. Igaz, Kínában nem az olimpia gazdasági haszna volt a fő szempont, hanem a PR-lehetőség: megmutatták a világnak, mire képes a kommunista párt.

Mi következik mindebből ránk vonatkozóan?

– Összességében úgy gondolom, az Agenda 2020 megjelenésével már egy Magyarország méretű ország is sikeresen rendezhet olimpiát.

Magyarország is erősen fertőzött a korrupció által, és számos sportversenyről és világszövetségről is a korrupció jut az ember eszébe. Mi jöhet ki egy ilyen párosításból?

– Tény, hogy a brazíliai labdarúgó világbajnokság vagy a szocsi téli olimpia kirívóan magas költségei a korrupcióval állnak összefüggésben. Kizárólag a nyilvánosság garantálhatja, hogy minden beruházás átlátható legyen. A szigorú ellenőrzésről egyébként az Agenda 2020 is ír.  

Ennek ellenére vannak fenntartásaim. A NOB mennyire tiszta szervezet, mondjuk a már-már hírhedt FIFA-hoz képest?

– A FIFA-nál fertőzöttebb szervezetet nehéz találni. Tény, hogy egyes olimpiai helyszínek kijelölésénél, például a 2002-es Salt Lake City-i téli olimpia kapcsán is voltak komoly botrányok. Ezzel együtt úgy gondolom, a NOB átláthatóbb, és bár egyre inkább az üzlet irányába próbálja eltolni a működését, mégis jóval konzervatívabb szervezet, ahol a hagyományoknak nagyobb szerepük van. Úgyhogy valószínűtlennek tartom, hogy komoly mértékű korrupció jelenjen meg.

A magyar pályázatnak mekkora lehet az esélye?

– A felvetés azért is jó, mert már-már úgy beszélünk itt Magyarországon, hogy csak el kell kérni a rendezési jogot. Szerintem az a kérdés, hogy az Agenda 2020 csupán az induláshoz kíván könnyebbséget adni a jelentkező városoknak, vagy a döntésnél is lesz egyfajta pozitív diszkrimináció. Konkrétan: ha Budapest azonos színvonalú pályázatot készít Párizzsal vagy Hamburggal, felénk billen-e a mérleg nyelve azon az alapon, hogy Magyarország jóval kisebb, mint a versenytársak. El tudom képzelni, hogy igen. Azt viszont semmiképp, hogy a többiekénél gyengébb pályázattal is nyerhetnénk.

Végül milyen alapon dönt a NOB?

– Minden pályázatot értékelnek, akár pontozhatják is őket. Ezek az információk természetesen eljutnak a NOB tagjaihoz, ám végül minden tag úgy szavaz, ahogy jónak tartja. Tehát nemcsak a pályázatnak kell megfelelőnek lennie, de szükséges egy magas szintű lobbitevékenység is.

Olvasson tovább: