Kereső toggle

Kényszerházasság kormányzati akaratból?

Egyházi kézbe kerülő szociális intézmények

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lehet, hogy az egyházi vezetők ellenállása sem mentheti meg a hazai szociális intézményi ellátórendszert attól, hogy idővel egyházi fenntartásba kerüljön. A szakmabeliek és az egyházak nem kis rémületére ezzel a hírrel tesztelik a közvélemény tűrőképességét, és ha máshogy nem megy, akkor a szaktárca különalkuk révén győzné meg az egyházi középvezetőket. Annyi bizonyos, hogy az elvben jelentős pluszforrást igénylő átszervezésre egy fillért sem szánnak a jövő évi költségvetésben.

„Világos kereteket kell teremteni a szociális ellátásban. Tisztázni kell például, hogy a szociális ellátásban milyen egyházi vagy civil szerepvállalás lesz a következő időszakban” – ezekkel a szavakkal indokolta nemrég Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy miért került le a napirendről a szakállamtitkárság javaslata, amely a szociális szféra bérrendezésére vonatkozott.
Lázár nyilatkozata már sejttette azt, amit nemrég a nol.hu adott hírül, miszerint a még állami kézben lévő szociális intézményeket a humán tárca 2016 januárjától több szakaszban átadná az egyházaknak. Ez főként idősellátásra és gyermekvédelemre szakosodott intézményeket érintene, 197 telephelyen 14 400 alkalmazottal és 35 ezer ellátottal. Az átadás célja, mint a nol.hu írja, javítani a szolgáltatás minőségét, a hozzáférést, és csökkenteni a bürokratikus költségeket. A gyenge egyházi fogadókészség érzékeltetésére a lap idézi Erdő Péter bíborost, aki már decemberben súlyosan aggályosnak nevezte az elképzelést, lényegében amiatt, mert így az emberek tömegei nem önszántukból vennék igénybe az egyházi fenntartású intézmények szolgáltatásait.
Az egyházak meggyőzése céljából a szaktárca állítólag az átadott ellátórendszer állami finanszírozását is megnövelné: a bértámogatás és a kiegészítő támogatás mellé dologi támogatást és fejlesztési forrásokat is biztosítana. Sőt, a nol.hu információi szerint az állam – kizárólag szociális célú hasznosítás esetén – az ingatlanok tulajdonjogát is átruházná az egyházakra. Az egyházak átadhatnák a fenntartói jogot bármely egyházi jogi személynek vagy szervezetnek, például a szeretetszolgálatoknak, melyek közül többnek is erős személyi kötődései vannak a szaktárca apparátusában – emlékeztet a lap, utalva arra is, hogy Czibere Károly szakállamtitkár a Református Szeretetszolgálat volt elnöke.
Az atv.hu a témával kapcsolatban felidézte a bíborosnak azt a mondatát is, melyben kifejtette: „fontos, hogy a szociális intézmények finanszírozása ne eseti szerződésekkel történjen, hanem mindenki által átlátható, objektív módon”. A portál információi szerint ennek pont az ellenkezőjét tervezi a tárca, mivel az intézményátadásokat a református egyházvezető, Szabó István püspök sem támogatja. Emiatt a szakállamtitkár egyenként, különmegállapodások keretében akar megegyezni az egyházmegyékkel, püspökségekkel, arra alapozva, hogy az iskolaátadások során is voltak olyan helyi vezetők, akik szembementek egyházi feletteseikkel. Az atv.hu úgy tudja, hogy Czibere a szociális ellátórendszer intézményeinek 60 százalékát a katolikus egyháznak, 30 százalékát a reformátusoknak, 10 százalékát pedig egyéb felekezeteknek adná át. A portál a szakállamtitkárságtól meglehetősen semmitmondó választ kapott a „szociális ellátórendszer folyamatban lévő strukturális megújítására” vonatkozóan.
Krémer Balázs, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke a Hetek kérdésére elmondta: a szociális szakma is csak a sajtóból tájékozódik. Szerinte a jelenlegi financiális helyzetben ez az átszervezés csak megbonyolítja és ellehetetleníti az ellátórendszert, ráadásul az intézmények működtetése szempontjából végzetes lépés, de szakpolitikai döntésekben Krémer régóta nem lát racionális megfontolásokat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a költségvetési törvénytervezetben nincs nyoma az állítólagos pluszforrásoknak. A kormányzati részről emlegetett német modellel kapcsolatban Krémer hangsúlyozta: az egy korporatív modell, amelyben az egyházak társfinanszírozókként vannak jelen. Ráadásul Németországban az egyházak által fenntartott intézményekre – tekintve, hogy állami forrásokból is részesülnek – teljes mértékig vonatkoznak a közszolgálati előírások, a diszkriminációmenetességre vonatkozó normák. Ez lényegében azt jelenti, hogy a szolgáltatásokban semmilyen hitéleti vonatkozás nem érvényesíthető, mert az szakmai normákat sért. Nálunk ellenben alkotmánybírósági döntés mondta ki, hogy az egyházak kötelesek saját világnézetük, vallásuk elvei alapján működtetni az általuk fenntartott intézményeket.
„A külföldi modellek háromosztatúak: az állami-önkormányzati, a civil és az egyházi ellátórendszerek együtteséből állnak össze, a társadalom igényeihez illeszkednek, és valóban a minél magasabb szintű ellátás a cél” – magyarázta lapunknak egy civil szférában dolgozó szociálpolitikus. Emlékeztetett rá, hogy az egyházak már az iskolák erőltetett egyházi kézbe adásakor is visszakoztak. „Meglehet, hogy az oktatásügy, továbbá a szociális és az egészségügyi szféra egyházi kézbe erőltetése mögött olyan kormányzati megfontolás is húzódik, hogy a katolikus egyház különböző címeken épp elég pénzt kap az államtól ahhoz, hogy a hagyományosan a profiljába illő ellátásokból jobban kivegye a részét tevőlegesen is, anyagilag is” – tette hozzá a szakember.
„Az Emmiben már akkor deklarált volt az egyházi kézbe adás gondolata, amikor 2012-ben elindították a szociális ellátórendszer államosítását” – fejtette ki a Heteknek Korózs Lajos, az Országgyűlés Népjóléti bizottságának MSZP-s alelnöke, utalva arra is, hogy Erdő Péter már idézett szavaiból kiderült: az egyházak az átvételre se szakmailag, se anyagilag nincsenek felkészülve. Korózs szerint nemhogy nincsenek meg az átadáshoz szükséges költségvetési források, de 300 milliárd forintot ki is vontak az elmúlt négy évben a szociális ellátórendszerből, s a 2020-ig érvényes konvergenciaprogram szerint még további 300 milliárd forintos kivonás várható. Rendkívül problémásnak tartja azt is, hogy a fenntartóváltással kapcsolatos tervet semmilyen egyeztetés nem előzte meg, sem a helyi közösségekkel, sem az ellátottakat képviselő szervezetekkel, így ez a lépés mélyen sérti a személyes autonómiát, de számos egyéb jogi aggályt is felvet.
A szakpolitikus szerint az elmúlt 2-3 évben gyakorlatilag szétverték a hazai szociális módszertani intézményrendszert. Szerinte, ha ma valaki csak azokat a jogszabályi feltételeket teljesíti, amelyek az intézmények létrehozására és működtetésére vonatkoznak, onnantól gyakorlatilag bármit csinálhat az intézményben. Ezzel együtt nem
tolonganak tömegek a betöltetlen vezetői állásokért. Szerinte meg kellene találni a fenntartók közötti egyensúlyt, hiszen a civilek az elmúlt 25 évben nagyon magas színvonalú ellátási formákat dolgoztak ki, a szakemberek színe-java náluk koncentrálódott, és rendkívül hatékonyan működnek.

Olvasson tovább: