Kereső toggle

Orbán Strasbourgban

Csőbe húzta az EP-t a magyar kormányfő?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Április vége óta ismét Orbán Viktor diktálja a magyar közélet napirendjét, de a héten már az Európai Parlament is azokkal a témákkal foglalkozott, amelyekkel Orbán sokkolta az uniós status quo képviselőit az előző hetekben.

Nem egészen egy hónapja kezdődött Orbán Viktor offenzívája, amellyel a jobboldali törzsközönség számára kedves, a legelszántabb baloldali és liberális szavazók számára viszont vörös posztót jelentő témákat emelt a hazai közélet centrumába. A Földközi-tengeri menekültkatasztrófa híreire reagálva meghirdetett bevándorlás-ügyi nemzeti konzultáció, majd az Orbán Viktor által április végén Pécsen felvetett halálbüntetés-kérdés napirendre vételének időszakában már közel fél éve tartott a Fidesz vesszőfutása: márciusban a kormánypártra rárobbant a Quaestor-ügy, majd áprilisban jött a zsinórban harmadik időközi országgyűlési választási vereség Tapolcán.

Finkelstein-recept?

Hogy Orbán offenzívája összefügg-e a  kormányfő és a legendás amerikai kampánytanácsadó, Arthur Finkelstein (Orbán szerint legutóbb a múlt héten sorra kerülő) találkozásával, nem tudni. A Magyar Narancs két évvel ezelőtti Finkelstein-portréjából mindenesetre kiderül, hogy a tanácsadó, aki többek között Richard Nixon, Ronald Reagan, Benjamin Netanjahu mellett dolgozott hosszú pályafutása során, nem kis részben ideológiai konfliktusok generálásában látta ügyfelei sikerének zálogát. Tény, hogy a Fidesz legszűkebb vezetésében sem tudták, hogy Orbán milyen irányban készül kitörni a Fidesz számára egyre kellemetlenebb botrány- és vereségsorozatból (lásd: Népszerű és kivitelezhetetlen; Hetek, 2015. május 8.). Mint írtuk: a kormányfő felvetésével meglepte a Fidesz-KDNP elitjét. A Hetek forrásai nem tartották kizártnak, hogy Orbán egy nem azonosított szűk stábbal a Fidesz-elnökség előtt is titokban találta ki, hogy előveszi ezeket a témákat.

A kormányfő mindenesetre – ezt betudhatjuk a Finkelstein-iskola hatásának, akár volt a mostani offenzíva előtt konkrét egyeztetés, akár nem – hetek óta sorozatban vet fel olyan kérdéseket, amelyekről tudja, hogy indulatokat váltanak ki. A tudatos provokáció ezúttal is képes volt levenni a napirendről a Fidesz számára kellemetlen témákat (Tarsoly Csaba és Kiss Szilárd ügyeit, a veszprémi és a tapolcai vereséget), helyettük éles ideológiai vitákat helyezve középpontba. A bevándorlás és a halálbüntetés kérdésének bedobása pár nap alatt fordulatot hozott a magyar véleményklímában, majd a héten az Index munkatársainak Orbánhoz intézett kérdésével az ideologikus (a miniszterelnök szerint identitás-) vita kiterjedt a homoszexuális életforma megítélésére is, ami szintén alkalmas lehet az ősz óta elbizonytalanodó fideszes szavazótábor újbóli felsorakoztatására Orbán mögött.

Érdekes fejlemény, hogy Orbán hazai ellenfelei mellett az Európai Parlament Orbán-kritikusai is „lépre mentek”, és partnerek voltak abban, hogy a kormányfő uniós díszletek között vívja meg velük identitáserősítő harcát.

Nem csak a Fidesz ismeri a receptet

Bár Finkelstein a most alkalmazott harcmodor nemzetközi nagymesterének számít, a megosztó, ideologikus viták kezdeményezésével nem csak Orbán Viktor ért el sikert a magyar jobboldalon. A 2006-os országgyűlési választáson a romokban heverő MIÉP-pel közösen induló Jobbik súlyos vereséget szenvedett; a MIÉP-Jobbik Harmadik Út mindössze 2,2 százalékos listás eredményt ért el, ami a hazai szélsőjobboldal leggyengébb szereplése volt 1994 óta (ekkor az MDF-ből alig egy éve kivált Csurka-párt 1,6 százalékkal zúgott ki az Országgyűlésből). A súlyos választási vereség után Kovács Dávid pártelnök lemondott, és meglehetősen bizonytalan volt, hogy a zsinórban második veresége után átmenetileg szintén nehéz helyzetbe kerülő Fidesz mellett lesz-e jövője a szélsőjobboldali (akkor még mini-)pártnak.

Ehhez képest a 2009-es európai parlamenti választáson a Jobbik több mint 400 ezer szavazatot kapott és ezzel 14,77 százalékos eredményt ért el. A két időpont között eltelt három év a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet egyik legérdekesebb fejezete. A Jobbik-elnökség több akkori tagja is arról számolt be, hogy a 2006-os vereség után az elnöki tisztséget átvevő Vona Gábor és csapata – különösen 2007-től – rendszeresen választott a Jobbik témájául olyan kérdéseket, amelyekről tudták, hogy a baloldali és liberális értelmiség körében kiveri a biztosítékot.

„A Magyar Gárda egyszerre volt trójai faló, amellyel be tudtunk kerülni a Fidesz által uralt médiába és provokáció, amivel folyamatosan borzoltuk a baloldali és liberális médiamunkások idegeit” – emlékezett az események egyik ismerője, aki szerint ebben az időben pártja kifejezetten arra törekedett, hogy „használja ellenfeleit”.

„Minél többször borult ki miattunk Bolgár György, minél több publicisztika született a gárda veszélyeiről, minél nagyobb volt a hisztériakeltés körülöttünk, annál több emberhez jutott el, hogy a Jobbik tényező, amellyel számolni kell” – mondta erről az akkori események közeli ismerője.

Az utóbbi egy hónap fejleményeinek tükrében elmondható: a magyar jobboldal pártjai továbbra is számíthatnak a baloldal közreműködésére kedvenc témáik napirenden tartásában.

Olvasson tovább: