Kereső toggle

Jön a kötelező óvoda

Csodafegyver vagy meggondolatlan intézkedés?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén szeptember 1-től bevezetik a három éves kortól kötelező óvodáztatást, s 2016. januártól a családi pótlék folyósítását is a gyerekekek óvodába járásától teszik függővé. Az intézkedés elvileg a hátrányos helyzetű gyermekek korai fejlesztését célozná, de ehhez nincs elég férőhely, sem elég szakember.

A hároméves kortól kötelező óvodáztatást a köznevelési törvény írja elő, s eredetileg már 2014 szeptemberétől bevezették volna, de az intézményi kapacitáshiányra – és vélhetően a választási évre – való tekintettel a startot kitolták 2015. szeptember 1-re. Ez azt jelenti, hogy minden kisgyereket, aki idén augusztus 31-ig betölti a hároméves kort, be kell íratni a körzetileg illetékes óvodába. Mindezt úgy, hogy a szükséges bővítések nem zajlottak le: 5400 óvodai férőhely létesítésére csak idén márciusban írt ki pályázatot az Emmi.  

Budapest és Pest megye bajban lehet

A KSH adatai szerint az idei tanévben 322 ezer gyermek részesül óvodai nevelésben, a sajátos nevelési igényű gyermekek aránya 2 százalék, az óvónők száma 31 ezer. Összesen 378.532 óvodai férőhely van, ami nagyjából megfelel a korosztályi létszámnak, de a férőhelyek eloszlása egyenetlen: a legnagyobb zsúfoltság Budapesten és Pest megyében van. Az I. kerületben például teljes kihasználtság mellett az óvodáskorúak közel felének nem jutott tavaly férőhely.

A Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete szerint országosan mintegy 25 ezer új férőhelyre lenne szükség, viszont a kormány szeptemberig legfeljebb 13 ezerrel bővíti az óvodai helyeket. Ezt uniós forrásokból teszi, ezek a források viszont csak férőhelyek létesítésére fordíthatók, fenntartásra nem, márpedig egy óvodai férőhely éves átlagos fenntartási költsége tíz évvel ezelőtt is egymillió forintra rúgott. „A plusz férőhelyek fenntartására az önkormányzatok nem kapnak forrást a büdzséből” – tudtuk meg Fábián Katalintól, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnökétől. Vélhetően a spórolás és a központosító trend az oka annak, hogy számos fővárosi kerületben összevonják az óvodákat – Csepelen és Józsefvárosban egyetlen intézménnyé olvasztják őket –, de a MOE elnöke szerint ez vajmi kevés megtakarítást eredményez, viszont a szakmai színvonalat tovább rontja.

Mindazonáltal Balog Zoltán miniszter decemberben az Infórádióban azt mondta, hogy szerinte szeptember 1-re meglesz az elegendő férőhely, az óvodáztatás alóli felmentési kérelmeket pedig „3 és 5 éves kor között nagyvonalúan fogják kezelni”. Az illetékes jegyző felé a felmentési kérelmet családi okok miatt a szülő, egyébként az óvoda, a szakértői bizottság vagy a gyámhivatal is benyújthatja.

"Az egésznek az a célja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek közül ne legyen hatéves korban minden második iskolaéretlen, és ne kelljen egy újabb évvel megfejelni még az óvodába járást, hanem a szocializáció és a nevelésnek [az] a plusza, amit az óvoda tud adni, különösen a hátrányos helyzetű családok gyerekeinek, az két évvel növekedjen" – fogalmazott a miniszter.

Orbán szerint vége a gyermekszegénységnek

Másik oldalról a köznevelési törvény a kötelező iskoláztatási korhatárt az eddigi 5-8 évről leszállította 6, nagyon indokolt esetben 7 évre. Fábián Katalin kérdésünkre megerősítette, hogy sok óvoda már eddig is óriási nyomás alá került, hogy minél több gyereket iskolába küldjön a férőhelyek biztosítása végett. A kötelező óvodáztatás és a családi pótlék óvodába járáshoz kötése miatt várható feszültséget enyhítendő a kormány az óvodások zömének ingyenes étkeztetését is beiktatta a rendszerbe. Orbán Viktor szerint ezzel az intézkedéssel sikerül megszüntetni a gyermekszegénységet Magyarországon (a miniszterelnök erről tavaly decemberben beszélt, amikor a Blikk olvasóinak kérdéseire válaszolt a napilap szerkesztőségében).

A Szegénységellenes Hálózat viszont petíciójában úgy fogalmazott: ma a gyerekek harmada alapvető szükségletekhez nem jut hozzá (anyagi és lakhatási biztonság, élelem, egészséges környezet). A 3 éves gyerek számára nem az óvodába járás az alapszükséglet, hanem a megfelelő, a fejlődését optimálisan segítő, biztonságos környezet. Ezt viszont szerintükellehetetleníti a segélyezési rendszer átalakítása, az alapellátások és jóléti transzferek leépítése, illetve az, hogy a családi pótlék összege 2008 óta nem emelkedett.

A KSH adatai szerint a hazai óvodás gyermekek között a hátrányos helyzetűek aránya 31, a halmozottan hátrányos helyzetűeké 11 százalék, arányuk különösen az észak-keleti országrészekben magas.  Fábián Katalin szerint nincsenek adatok arról, hogy hány hátrányos helyzetű gyermek nem jár óvodába, de borsodi és szabolcsi tapasztalatai szerint a többség jár. Szerinte a hároméves kortól kötelező óvodába járás miatt Pest megyében nem lesz tartható a 25 fős csoportlétszám, és a minisztérium is számol 20 százalékos eseti bővítésekkel, ami 30-32 fős óvodás csoportokat jelent. Ezt csak nagyszámú felmentéssel, vagy a hatévesek kényszerű beiskolázásával lehet kivédeni – tette hozzá. Megjegyezte: a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésének szakmai, anyagi feltételei is hiányoznak, különösen vidéken.

Ahol valóban szükség van a kötelező beíratásra

„A munkahellyel rendelkező középosztály gyermekei óvodába járnak, tehát ez az intézkedés elsősorban a hátrányos helyzetű rétegeknek szól. Nekik valóban nagy szükségük van az óvodára, sok gyerek ott lát életében először játékokat” – mondta el lapunknak Vajda Zsuzsa gyermekpszichológus. Az intézkedést összességében üdvözlő Vajda Zsuzsa is a gyerekek kiscsoportos elhelyezését és a megfelelő férőhelyszámot hiányolja leginkább, s az intézkedés lépcsőzetes bevezetését tartaná elfogadhatónak.

A korai fejlesztés alapfeltétele lenne, hogy az óvoda működtetésének az elvi feltételeit betartsák – egy óvódásra jutó minimum 2 négyzetméter, maximum 15-18 fős csoportok –, hiszen ezáltal biztosíthatók a gyerekek normális fejlődéséhez szükséges körülmények – állítja Vajda Zsuzsa.

A négy év lenne az optimális korhatár?

„Sajnos a törvényalkotók az életkori sajátságokat is figyelmen kívül hagyták: a gyermek szempontjából ugyanis a négyéves kor sokkal optimálisabb lenne, akkor ugyanis már éretté válik a beilleszkedésre, nem beszélve a szobatisztaságról és a beszédkészségről. A gyereket egészen addig a családi szocializációjában kellene erősíteni – mert ekkor még az apu és az anyu az a szűk érzelmi kör, amiben ő megnyugvást talál –, ahelyett, hogy egy nagy közösségbe küldjük be őt” – vélekedett lapunknak Duró Zsuzsa tehetségfejlesztő pszichológus. Ráadásul hatalmas csoportlétszámok mellett az óvónőnek nem lesz lehetősége a felzárkóztatásra, fejlesztésre, s a gyerekeket is lefárasztja, idegileg is megterheli a tömeg. Az óvódás korú gyerekeknek egyéni odafigyelésre van szükségük – hangsúlyozta a szakember. Szerinte az EU-ban egyedülállók vagyunk a hároméves kortól kötelező óvodáztatással. Más országokban, például Franciaországban, Angliában vagy a skandináv országokban legfeljebb négyéves kortól van kötelező iskola-előkészítő év, ami kiscsoportos foglalkozások keretében, megfelelő szakembergárdával zajlik.

Olvasson tovább: