Kereső toggle

Drámaian gyorsul a magyar kivándorlás

Átléptünk egy határt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly csaknem 32 ezer magyar állampolgár hagyta el hazánkat legalább egyéves külföldi tartózkodás kedvéért. Ez a szám azért figyelemre méltó, mert a hivatalos közlésekkel szemben nemhogy csökkent volna, hanem egy év alatt a másfélszeresére nőtt a kényszer-, a gazdasági és az edukációs migránsok aránya. És ha ez még nem lenne elég: a kiáramlók háromnegyede még nem érte el a negyvenéves kort.

A KSH adataiból az is kiderül, hogy a tavaly távozottak több mint hatszor annyian vannak, mint a 2009-ben elvándorlók, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a felmérést végzők komoly látenciáról – vagyis a hazai nyilvántartási rendszerekben a bejelentések elmulasztásából adódó hiányosságokról – számolnak be, akkor az eredmény még ijesztőbb. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy a fogadó országok bevándorlási adatai világosan mutatják az ordító különbséget.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint 143 ezer magyar állampolgár élt egy évnél hosszabb ideig külföldön, további 70 ezer pedig egy évnél rövidebb ideig. Egy tavalyi statisztika pedig 230 ezer hivatalosan bejelentett magyar állampolgárról tud az európai országok valamelyikében (harmaduk Németországban, ötödük az Egyesült Királyságban, 13 százalékuk pedig Ausztriában). A rendszerváltás óta hozzávetőlegesen 350 ezerre becsülhető a Magyarországról kivándoroltak száma.

Az Európai Unió támogatásával létrejött legfrissebb kutatás („A migrációs hatások kezelése Délkelet-Európában”) egyértelműsíti, hogy még mindig a fiatal korosztályhoz tartozók között a legnagyobb a távozási kedv: az emigráns magyarok 44 százaléka 30 év alatti, 77 százaléka pedig még nincs 40 éves. Ők is inkább Németország, Anglia vagy Ausztria felé veszik az irányt, és többségükben nőtlen férfiak. A németajkú területek felé orientálódók között körülbelül 40 százalékos a szakmunkások aránya, míg az Egyesült Királyságba kivándorlók körében a diplomások aránya közelíti meg ezt az értéket. Kijelenthető, hogy aki elhagyja Magyarországot, az a célországban dolgozni is fog (84 százalék), és közülük csak minden tizedik kíván hazatérni.

Máshol is van egyetem

Ötszáz középiskolás diák és szülei véleményét vizsgálta a magyar közoktatásról és a továbbtanulásról az Engame Akadémia. A megkérdezettek kevesebb mint negyede volt teljes mértékben elégedett a hazai viszonyokkal, míg a nagy többség – korosztálytól függetlenül – kifogásolta mind a magyar oktatási módszereket, mind a tananyagok életszerűségét, mind pedig a magas óraszámokat. A továbbtanuláson gondolkodó diákok egy emberként állították, hogy gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapnak a döntésükhöz, és ezt állítja a szülők kétharmada is. Ezért is beszédes az OECD 2014-es, oktatással kapcsolatos országtanulmánya, amely szerint a magyar fiatalok 54 százaléka kezdi meg felsőfokú tanulmányait, de csak 23 százalékuk fejezi be.

A diákok 40 százaléka mondta biztosra, hogy külföldön tanulna tovább, és tízből nyolc szülő ebben támogatná is gyermekét. E családok első helyen Angliát, másodikon az Egyesült Államokat jelölték meg célpontként. A következő célországok sorrendben Németország és Ausztria.

Figyelik a magyar diákokat

Ezek az álmok. A valóság az, hogy jelenleg tízezernél több magyar fiatal tanul külföldi egyetemeken, főiskolákon. Visszajelzéseikből tudható, hogy a külföldi egyetemek népszerűségének egyik oka az oktatás kiscsoportos jellege, valamint gyakorlatiassága. Az Engame Akadémiának tudomása van róla, hogy a „menő” külföldi egyetemek (például a Harvard, Cambridge) figyelik a legjobb kelet-európai gimnáziumok tehetségeit, és a kimagasló tanulmányi eredményeket produkálóknak már az érettségi előtt ösztöndíjajánlatot tehetnek.

Mint kiderült, az unió keleti országaiból kifejezetten sokan választják a nemzetközi hírű skót felsőoktatási intézményeket, ahol is az EU-n belülről érkező diákoknak ingyenes az oktatás. Ehhez képest mondjuk Angliában átlagosan 3,5 millió forint az éves tandíj, amit még az angol diákok is csak diákhitelből tudnak fedezni. Sokan választják Svédországot vagy Dániát, ahol inkább a megélhetés költségei magasak a magyar viszonyokhoz képest. A legtöbb országban ugyanakkor ennek jelentős részét diákmunkából is lehet fedezni.

Csak elméletben vagyunk rugalmasak?

Az Eurobarométer 2014-ben készített jelentése szerint ahhoz képest, hogy a magyarok tisztában vannak vele: a külföldi tanulmányok és munkavállalás itthon is jó ajánlólevél, kevesen vágnak ténylegesen bele. Idehaza csak a külföldi szakmai gyakorlaton részt vevők aránya egyezik meg az uniós átlaggal: a magyarok 4 százaléka volt már európai uniós országban gyakorlaton, és 2 százalékuk az unión kívül. Pedig a megkérdezettek 65 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a magyar munkaadók értékelik a külföldi tanulmányokat, sőt 44 százalékuk szerint a külföldi cégeknél zajló távmunkát is.

Keleten a helyzet

Egyre nehezebb feladat a kelet-magyarországi szakképzett munkaerő helyben tartása a gazdaságilag fejlettebb régiók és a külföldi ajánlatok elszívó hatása miatt. A regionális szakértők szerint a hiányszakmák dolgozói igen könnyen váltanak munkahelyet, ami megnehezíti a vállalatok személyzeti osztályainak helyzetét a hosszú távú tervezésben. A Profession.hu állásportál adatai szerint a három leggyakrabban előforduló hiányszakma a villanyszerelő, a lakatos és a hegesztő. Ezenfelül szinte mindegyik megyében szükség lenne mérnökökre, IT-fejlesztőkre és képesített szakmunkásokra. Különösen a kelet-magyarországi megyékben gyakori, hogy mire a munkavállaló megszerzi a munkahely által igényelt készségeket és tapasztalatokat, valamelyik nyugati megyében vagy a fővárosban, esetleg külföldön keres magasabb jövedelemmel kecsegtető munkahelyet. A helyzetet jól illusztrálja, hogy Békés megyét 2000 és 2011 között majdnem a teljes lakosság 5 százaléka, több mint 14 ezer munkavállaló hagyta el. Ráadásul a keleti régióból nyugatra vándorló hazai munkaerő sok esetben csak egy-két évre szóló, átmeneti megoldásnak tekinti a nyugati megyékben kínált állást, míg meg nem valósulnak a tervezett külföldi munkavállalás feltételei. Jelenleg Ausztriában 65 ezer, Németországban 89 ezer magyar dolgozik, és ezek a számok vélhetően tovább növekednek majd, hiszen a nagyobb ipari központokban több szakosodott cég foglalkozik a külföldi munkákra való toborzással. Gyakran még a multinacionális cégek sem tudnak olyan fizetéseket biztosítani, amelyek itthon tartanák az alkalmazottakat, ezért a dolgozók akkor is előnyben részesítik a külföldi munkavégzést, ha a célországban csak a szakterületükön kívül tudnak elhelyezkedni. (forrás: profession.hu)

Olvasson tovább: