Csapás a médiapiacra

Alig egy hónapja, február 5-én jelentette be Rogán Antal, hogy a Fidesz parlamenti frakciója támogatja a kormány javaslatát a reklámadó átalakítására. A látszólag ártalmatlan, technikai jellegű bejelentés nyomán korábban elképzelhetetlen változások indultak el a magyar politikában, szétrobbantva a Fidesz mögött álló médiabirodalmat és megpecsételve az Orbán–Simicska-szövetség sorsát.

A bejelentést követő 24 órában
– Simicska Lajos „totálissá váló médiaháborút” helyezett kilátásba a reklámadó módosítása esetére;
– távoztak a jobboldali háttérember médiabirodalmának vezetői;
– Simicska páratlan intenzitású ámokfutás során vágta el a közte és Orbán Viktor között 35 éve létrejött barátság utolsó szálait.

A következő hetekben távozott
– a HírTV Célpont című műsorának stábja;
– a Class FM hírigazgatója;
– a HírTV Híradójának főszerkesztője;
– és a Magyar Nemzet két rovatvezetője.

Mindeközben a kormánypárti politikusok reklámadóügyi ötletelése a Gyurcsány-éra legfergetegesebb napjait idézi.

Ami biztosnak tűnik

A kormány engedett az RTL-nek, de nem mond le egy fillérről sem az idei évre tervezett reklámadó-bevételből – ennyi tűnik biztosnak a háromnegyed éve tartó reklámadó-háború legutóbbi fordulatai után. Na meg az, hogy a reklámadó marad, elsősorban azért, mert a kormánynak kifejezetten fontos az elmúlt években megszerzett, különadók által biztosított mozgástér, ezért lehetőség szerint nem szüntetnek meg egyetlen különadófajtát sem.

„A reklámadó marad, a kormány legfontosabb célkitűzése, hogy a különadók rendszere megmaradjon” – mondta Lázár János februárban a Kossuth rádió 180 perc című műsorában, amikor bejelentette Orbán Viktor és Thomas Rabe (az RTL Klubot tulajdonló Bertelsmann-csoport vezetője) közelgő találkozóját és egyúttal a kormány és az RTL kibékülését is. Orbán Viktor már korábban világossá tette az álláspontját az ügyben, amikor több körben háttérbeszélgetéseket folytatott befolyásos magyarországi médiavezetőkkel.

Január közepén Orbán a Fideszhez lojális médiumok vezetőivel találkozott. A vs.hu-n és az atv.hu-n kiszivárgott részletek alapján itt elhangzott a kormányfő szájából, hogy vége a „médiatulajdonos-pártfinanszírozók” aranykorának Magyarországon, és ennek messzemenő következményei lesznek nem csupán a pártok belső életére, de a médiaviszonyokra nézve is.

Orbán e körben elhangzott szavai szerint a 2013-ban elfogadott pártfinanszírozási szabályoknak köszönhetően a pártok gazdálkodása átláthatóvá és kiszámíthatóvá vált, ezért a magyar politikai rendszer nincs többé kiszolgáltatva a gazdasági erőcsoportoknak, köztük a médiatulajdonosoknak sem, így vége szakadhat a mindenkori kormányhoz közel álló médiumok állami hirdetésekkel történő megsegítésének. A politika és egyes médiatulajdonosok közötti szimbiózisról megejtő őszinteséggel beszélő miniszterelnök ekkor egyértelművé tette: függetlenül a korábbi szívességektől és viszontszívességektől egyetlen médiatulajdonos sem számíthat arra, hogy közpénzhez jut tévécsatornája vagy magazinjai működtetéséhez, de arra sem, hogy egyéni alkuk során harcolhat ki kedvezőbb adózási feltételeket. (Az egykori, Orbán–Simicska-féle médiarendszer működését a Kreativ.hu hatalmas terjedelmű tanulmányban mutatta be februárban.)

Néhány héttel később a miniszterelnök baloldaliként elkönyvelt médiumok vezetőivel is találkozott. Ekkor azt mondta, hogy az RTL-lel akkor már körvonalazódó megegyezés miatt kieső bevételt a médiapiac többi szereplőjének kell összedobnia – tehát ragaszkodik a reklámadóból tervezett 7-10 milliárdos bevételhez.

Ami a fentiekből biztosnak tűnik:
– 7 milliárd forint alatt nem ússza meg a szektor a különadót;
– a Fideszhez korábban vagy jelenleg közel álló médiumok nem számíthatnak „pozitív diszkriminációra” a kormány és a parlamenti többség részéről.

Homályzóna

Ezt leszámítva minden bizonytalan. Nem tudni, hogy sávos vagy egykulcsos lesz az adó, sem a kulcs(ok) mértékét, és azt sem, hogy az első reklámbevételből származó forint is adózik-e majd, vagy bizonyos összeghatárig mentességet kapnak a szereplők.

Ami biztos: a parlamenti többség villámgyorsan megkezdte a visszavonulást, miután Orbán Viktor Budapesten találkozott Thomas Rabéval. Alig egy héttel az Orbán–Rabe- találkozó után összeült az Országgyűlés gazdasági bizottsága. Itt Rogán Antal a parlamenti többség, Lázár János pedig a kormány álláspontját ismertette a különadó körül kialakult helyzetről. Kiderült, hogy a reklámadó módosításáról szóló konkrét javaslat még nem készült el, sőt, a 3-5-től az 5-10 százalékosig, az egykulcsostól a sávosig, a „diszkriminációmentestől” a piac kis szereplőit „megvédő” verzióig minden és mindennek az ellenkezője is bekerülhet a jogszabályba.

„Nem nagyon jön ki a matek” – mondta az ATV-ben a bizottsági ülés másnapján Urbán Ágnes médiakutató, aki szerint a titkolózás és a zavar oka az lehet, hogy a kormánypártok nem találják azt a megoldást, amely egy Brüsszelnek megfelelő, Orbán mennyiségi elvárásait is teljesítő konstrukciót hozna létre.

Képlékeny álláspont

Urbán szavait alátámasztani látszik, hogy a kormány és a kormánypártok képviselői összevissza beszéltek a reklámadóról szóló bizottsági ülésen és az ülést követően. A képviselők előtt Rogán Antal 3-5 százalékos mértéket emlegetett, az ülés után Lázár János sávos, 5-10 százalékos reklámadóról beszélt az ATV-nek.

Rogán szerdán a közrádióban annyiban pontosította előző napi nyilatkozatát, hogy a bizottsági ülésen nem 3-5 százalékos adókulcsról, hanem „3-5 százalékos intenzitásról” beszélt, ami a Magyarországon keletkező összes reklámbevételre vetített átlagos terhelést jelentene (tehát az adott esetben mentességet kapó alsó sávot magasabb kulcsok kompenzálnák). Ugyanekkor Rogán arról is beszélt, hogy a Fidesz tervei szerint a „legkisebb bevételű cégeknek nem kellene reklámadót fizetniük, mert ez esetükben indokolatlan lenne, és felesleges bürokratikus költségeket jelentene”.

A frakcióvezető hozzátette: ha a kis kiadók mégis fizetni fognak, azt Brüsszelnek köszönhetik majd, mert az Európai Bizottság reklámadó ügyében vizsgálódó két főigazgatósága (az Adó Főigazgatóság és a Versenypolitikai Főigazgatóság) közül „az egyik európai uniós hivatal azt szeretné, hogy a legkisebb cégeknek és a legkisebb reklámbevétel után is fizetni kelljen az adót”. A fideszes politikus itt feltehetőleg arra célzott, hogy a versenypolitikával foglalkozó brüsszeli szakemberek diszkriminatívnak tartották a 0 és az 50 százalékos kulcsok közötti különbséget.

A bizottsági ülésen Lázár ezzel egybehangzóan azt mondta, hogy tárgyalásokat folytatnak Brüsszellel arról, hogy a legkisebb bevétellel rendelkező cégek kaphatnak-e mentességet.