Kereső toggle

Nem adják a bankot

A pénzintézet részvényesei perelnek az integrációnak nevezett államosítás ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem hagyja magát egy vidéki kis bank, melyre ugyanúgy kivetette hálóját az állam, mint a takarék-szövetkezetekre. A Kinizsi Bank tulajdonosai, élükön a Fidesz egykori veszprémi polgármesterjelöltjével, a bíróság előtt védik részvényeiket. „Nem adjuk olcsón a magántulaj-donunkat” – állítják.

„Ha Magyarország szuverén ország akar lenni, akkor pénzügyi szuverenitásra is szükség van, ahhoz pedig kellenek szuverén magyar pénzügyi intézmények” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a takarékszövetkezetek decemberi évzáró ünnepségén, s a felperes részvényesek nem is akarnak ennél többet. Hagyják meg nekik a bankjukat, ne kényszerítsék őket egy olyan szektor integrációjába, melynek nem is tagjai. Az állam ne adjon olyan jogokat a bankjuk által is tulajdonolt Takarékbanknak, amely szerint a tulajdon irányíthatja a tulajdonost, ne korlátozza a részvények forgalmát, és végül ne akarja az állam privatizálni azt, ami az ő magántulajdonuk.

Nem akarnak úgy járni, mint a Fontana Credit Takarékszövetkezet, melynek tulajdonosait november végén sokként érte a hír, hogy az állam által kreált Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ), kikerülve a demokratikusan működő taggyűlést, lefejezte a pénzintézetet: felmondtak az elnök-ügyvezetőnek és több operatív igazgatónak. Ott a takarékot – írta a Délmagyar.hu – ezentúl B. Nagy László fideszes országgyűlési képviselő bizalmasa, Görög Tibor irányítja. Nagyjából ezt a jövőképet utasítja el a Kinizsi is, erről szól az a jogvita, mely egy közgyűlési határozat megtámadásával kezdődött a Veszprémi Törvényszéken, és melyet hosszú szünet után – mialatt az ügy megjárta az Alkotmánybíróságot is –, most kezdtek újratárgyalni.

De mit keres egy bank a takarékszövetkezeti szektor államosításának összetett történetében? A magyarázat az integrációs törvény egy félmondatában rejlik, ez rendelkezik úgy, hogy az integráció érinti azon részvénytársaságokat is, melyek a tételesen felsorolt betétbiztosítási alapok valamelyikének tagjai. A Kinizsi takarékszövetkezetként az egyik ilyen szervezet tagja volt, s bár bankká alakulása után már semmilyen kötelezettsége nem volt a maradásra, a pénzintézet nem lépett ki a szervezetből. Az egyik részvényes azzal indokolta döntésüket: így akarták kifejezésre juttatni a takarékszövetkezeti gyökerekhez való hűségüket.

Nos, a hűség néha sokba kerül. Mondhatnánk, hogy pechük volt, de informátorunk ezzel nem ért egyet. Úgy gondolja, az állam egyszerűen szemet vetett a takarékszövetkezeti szektorban kifejezetten nagyágyúnak számító Kinizsire, s a pénzintézetről annak ellenére sem akart lemondani, hogy az már nem volt takarékszövetkezet. Gazdasági szempontból érthető is ez a megkívánás, hiszen a Kinizsi kifejezetten jól gazdálkodó pénzintézet, Veszprém megyén kívül fiókot tart fenn Székesfehérváron és Budapesten is. Az első takarék volt az országban, mely bankká alakult, a folyamat ma tananyag a közgazdasági karokon.

A Kinizsi közgyűlése tagjainak mintegy háromnegyede – jogfenntartással, vagyis egyet nem értésüknek hangot adva – igennel szavazott a rájuk lőcsölt alapszabálymintáról, ám a bíróság előtt azzal érvelnek, a részvényesek kényszer alatt érezték magukat. Amennyiben ugyanis elutasították volna a dokumentum elfogadását, úgy a felettes hatóság visszavonja a bank működési engedélyét. Egy bankot pedig nem lehet újraéleszteni. A nemmel szavazók egyszerűen azt kérik a Veszprémi Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a közgyűlési határozatot. Amíg e perben jogerős ítélet nem születik, a bank tulajdonképpen nem része az integrációnak, miközben az integrációs törvény mégiscsak vonatkozik rá.

Ezt a patthelyzetet feloldhatta volna az Alkotmánybíróság, melyhez (mások mellett) a per tanácsvezető bírája is fordult, aki alkotmányossági felülvizsgálatot kért a 2013. évi CXXXV. integrációs törvényre. Az – utóbbi években politikai felhangokkal terhelt személycseréken átesett – AB azonban júniusban alkotmányosnak minősítette a jogszabályt. Két bíró különvéleménye érdemel említést a taláros testületből. Dr. Kiss László alkotmánybíró például úgy fogalmaz: a törvényhozóknak nem volt alkotmányos alapja a tulajdonhoz, az egyesüléshez , valamint a vállalkozói szabadsághoz való alkotmányos jogok korlátozásához, ezért ő a törvény megsemmisítésével értett volna egyet. Hozzátette, alapos okkal lehet feltételezni, hogy az integrációs törvény valós célja egy új állami szervezet létrehozása, majd privatizálása. Hangsúlyozza: politikai célok és érdekek nem írhatják felül az alaptörvényben szereplő alapjogok védelmét, érvényesülését.

Dr. Bragyova András alkotmánybíró is a törvény megsemmisítése mellett érvelt. Úgy fogalmazott, a jogszabály egésze alkotmányellenes, s tulajdonképpen a jogalkotó törvénybe foglalt üzleti tervének tekinthető: a szövetkezeti hitelintézeti rendszer államosítására, majd privatizációjára.

Ezek nagyon súlyos szavak. Úgy tudni, a részvényesek készek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni, ha Magyarországon számukra elfogadhatatlan ítélet születik. Bár arra jó esélyük van, hogy végül az erkölcsi győzelmen túl kárpótlást is kapjanak, ők nem ezt akarják. Van egy jól működő bankjuk, azt szeretnék megtartani és csorbítatlanul gyakorolni tulajdonosi jogaikat.

ÜZLETBEN NINCS BARÁT

Veszprémben a Kinizsi Bank egyet jelent Lakatos Antallal, az ő nevéhez fűződik az egykori kis takarékszövetkezeti hálózat bankká fejlesztése. Az igazgatósági elnöki posztról nemrégiben távozó, jelenleg tulajdonosi megbízottként szereplő közgazdász a részvények jelentős százalékával rendelkezik. Számára különösen megrendítő lehet a pénzintézet államosítása, hiszen nem tekinthető a Fidesz-politika ellenségének. Korábban még a párt polgármesterjelöltje is volt Veszprémben, majd a jobboldali vezetésű megyeszékhely önkormányzati cégeinek összevonásában is jelentős szerepet vállalt, megbecsültségét mutatta, hogy 2012. augusztus 20-án megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.

MÁSIK TÉSZTA

Érdekes adalék, hogy a takarékszövetkezeti szektor tervezett privatizációja nem érint minden szereplőt. A takarékokat és a takarékból részvénytársasággá alakult pénzintézeteket igen, de az éppen átalakulókat valami csoda folytán nem. Az állam ölelő karjai közül két pénzintézet csúszik így ki, az egyik a Polgári Bank, a másik a miniszterelnök barátjának tartott, a Videoton labdarúgó klubot tulajdonló Garancsi István érdekeltségébe tartozó Duna Takarék. Garancsi bizonyára „bánja” már, amiért kimaradt a „tutiból”, ráadásul Orbán Viktor a már említett takarékszövetkezeti évzárón megüzente, azok a szövetkezetek, akik hajlandóak voltak együttműködni és részt vettek az átalakulásban, minden tekintetben jól járnak. Akik nem működtek együtt, „az egy másik tészta” – fogalmazott a kormányfő a Portfolio.hu szerint.

Olvasson tovább: