Kereső toggle

Büntethető lesz a vallásgyalázás?

A valláskritikát korlátok közé szorítaná a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olyan jogszabályon dolgozik a kormány, amely az úgynevezett vallásgyalázást, valláskritikát szorítaná korlátok közé. Az erről szóló bejelentés nyomán ismét napirendre került a szólásszabadság versus emberi méltóság vita, illetve a vallási tanok, szimbólumok állami védelmének kérdése. Lapunk fideszes döntéshozók környezetéből úgy értesült, hogy a készülő szabályozás a jövőben egyes hatóságok vezetőire is kiterjesztené az ilyen eljárások megindításának jogát.

A párizsi mészárlás kapcsán ötpárti egyeztetés zajlott a hazánkat fenyegető terrorizmus kockázatairól. A megbeszélésen Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője így fogalmazott: sem a sajtó-, sem a szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra. A találkozó után Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette, hogy törvényjavaslatot készülnek benyújtani bizonyos közösségi szimbólumok és értékek kiemelt védelme érdekében, mivel nemcsak az egyént, hanem egy közösséget is megillet a tisztelet. Erről beszélt Rétvári Bence, a KDNP alelnöke is az ATV Egyenes beszéd című műsorában, és rámutatott, hogy bár a közösségek méltósága négy év óta alaptörvényi szinten is védelmet élvez, pártja azt szeretné elérni, hogy a vallási közösségek jogait még komolyabb tisztelet övezze a társadalomban. Kiemelte ugyanakkor, hogy az erről szóló jogszabályt hosszú társadalmi vitának kell megelőznie, hiszen nem olyan egyszerű például meghatározni, hogy mi az a magatartás, ami már nem fér bele a közízlésbe.

Annyit már lehet sejteni, hogy a kodifikációs munkát nem az Igazságügyi Minisztérium vezényli majd le, különben Trócsányi László miniszter nem nyilatkozta volna azt az index.hu-nak, hogy az új polgári törvénykönyv már most is kellő védelemben részesíti a közösségeket. „A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni.” – mondja a hatályos Ptk., és a tárcavezető szerint ez a rendelkezés pont a közösségek méltóságának védelméről szól, még ha nem is ment át a gyakorlatba. Vagyis Magyarországon nem indulnak erre hivatkozással perek.

Egyébiránt a hatályos egyházügyi törvény kiegészítéseként az alaptörvény negyedik módosítása szintén rendelkezik e kérdéskörben: „A vallási közösség elnevezése, jelképrendszere, szertartásrendje, valamint a köznyelvben meghonosodott neve fokozott jogvédelemben részesül. (…) A vallási közösség – különösen a szertartások és a belső szabálya szerinti működés zavartalansága érdekében –, a templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely, valamint a temető fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül.” Sőt még büntetőjogi tényállás is szól a vallási csoport ellen nagy nyilvánosság előtt megvalósuló gyűlöletre uszítás bűntettéről, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Harrach Péter elmondta a Heteknek: az emberi méltóság tiszteletébe beletartozik, hogy sem a sajtó-, sem a szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra, ezért a KDNP azt a kultúrát szeretné erősíteni Magyarországon, amely tiszteli a másik ember méltóságát, vallási meggyőződését. A közgondolkodásban ez a családok, az iskola, a média, az egyes közösségek segítségével tartható fenn. Megítélése szerint Nyugat-Európában már egyre kevésbé működik a hitbeli meggyőződések tisztelete, s ennek látványos megnyilvánulása, hogy általános gyakorlat a jó ízlés határait túllépve sértegetni a keresztények jogos vallási érzékenységét. Ez a fajta viszonyulás, kultúra, magatartásforma elfogadhatatlan számára, ezért terveik szerint a hazai szabályozás ezt szankcionálná.

A KDNP frakcióvezetője úgy látja, hogy a valláskritika határai is addig terjednek, míg azzal nem gyalázzák, sértik tudatosan a másik hitének tárgyát, a szentnek tartott személyeket, szimbólumokat. „Olyat csak a szélsőséges liberálisok mondanak, hogy Istent nem kell jogszabályokkal megvédeni, hiszen nyilvánvaló, hogy nem Isten, hanem a Benne hívők számára szólna ez a jogszabályi védelem” – vallja Harrach, és szakértőik véleménye alapján a jogi szabályozás általános megfogalmazásainak konkretizálását, illetve annak, az új Btk.-ból kimaradt, korábbi tényállásnak a visszaemelését tartaná követendő iránynak a probléma orvoslásánál, amely a lelkiismereti és vallásszabadság sérelmére elkövetett cselekedeteket külön szankcionálta.

A témában lefolytatott viták végeztével, a KDNP azzal is elégedett lenne, ha maguk az egyházi közösségek jogot kapnának a vallási meggyőződésüket érő sérelmekkel kapcsolatos eljárás kezdeményezésére. Persze – állítja a frakcióvezető –, ha komolyan vesszük, hogy az állam megvédi a polgárait, akkor azt is elképzelhetőnek tartják, hogy ilyen típusú jogsérelmeknél hivatalból is lehessen eljárást indítani. 

Egy, a kormányzati döntések előkészítésében szerepet kapó fideszes forrásunk is azt erősíti meg, hogy szándékuk egybecseng a koalíciós partnerével: közhatalmi szerv, ügyészség vagy egyes hivatalok is indíthatnának eljárást „vallásgyalázás” címén, mivel jelenleg ezt a Ptk. alapján csak érintett személy teheti meg, és nem nagyon akad ilyen per. Forrásunk konzekvensen „tisztelet törvényt” emleget, és annyi konkrétumot még elárul, hogy elvileg nem konkrét szimbólumok védelmét tervezik, ennél általánosabb, de alaposabb megfogalmazásban gondolkodnak.

A kibontakozó diskurzus érdekes eleme a Ferenc pápára hivatkozás („megengedhetetlen a vallásgyalázás”), amely elhangzik Harrach Péter érvelésében és Márfi Gyula veszprémi érsek botrányt okozó levelében is. A támadás után nem sokkal Ferenc pápa Twitter-fiókján a PrayersforParis (Imák Párizsért) üzenet jelent meg, majd a Vatikánban általános kihallgatáson tartózkodó négy francia imámmal és Jean-Louis Tauran bíborossal, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnökével együtt közös nyilatkozatot tettek. „Jelen helyzet arra emlékeztet, hogy szólásszabadság nélkül az emberi élet veszélyben van, ezért szükségszerű ellenállni a gyűlölet és az erőszak minden formájának, mely elpusztítja az emberi éle-tet, megsérti a személy méltóságát, és aláássa az emberek és népek békés együttélését, nemzetiségi, vallási és kulturális megkülönböztetés nélkül” – áll a dokumentumban, amely a médiavilág felelőseitől azt kéri, hogy olyan információt szolgáltassanak, amely „tiszteletben tartja a vallásokat, azok híveit és vallásgyakorlásukat”. Az aláírók szerint a vallásközi párbeszéd marad az egyetlen közösen járható út, amely „képes eloszlatni az előítéleteket”.

Márfi Gyula ebből kiindulva egészen az áldozatok hibáztatásáig jutott: „a szörnyű cselekményekért nemcsak a terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett”. Az érsek a törvényhozást okolja, amiért az megfelelő jogi eszközök nélkül hagyja a hitükben megsértett embereket, akik így – „szeretetet és a szeretetből fakadó megbocsátást nem ismervén” – kénytelenek önbíráskodáshoz folyamodni. Az európai szólás- és véleményszabadság kapcsán az érseknek a „túladagolás”, az „ultraliberális” és a „térden csúszás” kifejezések jutnak eszébe, és rögzíti, hogy nem szeretne az „ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában” élni.

Véleményével Hack Péter több ponton is vitába szállt az ATV Egyenes beszéd című műsorában. A büntetőjogász emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években nemcsak olyanokat fenyegettek meg, vagy öltek meg, akik durva vagy ízléstelen dolgot tettek az iszlám radikalizmussal szemben. Példaként Theo van Gogh holland filmrendezőt említette, akit az utcán egy iszlámhívő mészárolt le azért, mert filmjében tényekre építve, nem durván és nem ízléstelenül kritizálta az iszlám nőkkel kapcsolatos tanításait. A szakember a skandináv országokban újonnan alakult bevándorlás- és iszlamizációellenes pártok vezetőit érő életveszélyes fenyegetésekre is felhívta a figyelmet. Ezeknek a politikusoknak 24 órás védelemre és állandó helyváltoztatásra van szükségük, hogy családjaikat és személyüket biztonságban tudhassák, pedig csupán véleményt, kritikát fogalmaztak meg egy Európában nem őshonos kultúrával, vallással kapcsolatban. Sőt – mondja Hack Péter – a Mohamedről szóló karikatúrák közlése nyomán kialakult villongásokban tucatjával gyújtották fel a keresztény templomokat különböző iszlám dominanciájú országokban. Ennek elszenvedői pedig olyan hívők voltak, akiknek semmi közük sem volt a sérelmezett rajzokhoz.

Költő a bíróság előtt

József Attila tinédzserként írta a Lázadó Krisztus című versét, amelyről a népi írókat tömörítő, olykor harsányan antiszemita Kelet Népe folyóirat a következőket kommentelte: „Az a hang, amin ír, felkavarja az ember gyomrát. Stílusa alkalmas a hánytatásra. Általában a vad gyűlölet izzó hangján vázolja meg Krisztus fenséges, magasztos alakját. Mindenesetre így írni csak a legprofánabb lelkek mernek. De a szerző, József Attila úr, bizonyára »fentebb lélek«-nek tartja és hirdeti magát. Ebből a fennköltségből kiviláglik a lap iránya és ha szabad ezt a szót használnunk: nívója… Aki ilyen fertőből él- vagy mondjuk: kloakából, annak a nevét nem lenne szabad ki se nyomtatni…” A költőt kihallgatta a rendőrség, majd istengyalázás címén vádat emeltek ellene. A tárgyalásra 1924. június 10-én került sor. A vádlottat Vámbéry Rusztem védte, és az ítélet 8 havi fogház és 20 ezer korona pénzbüntetés lett. Másodfokon sikerült a fogházbüntetést egy hónapra mérsékelni, végül 1925 márciusában a Magyar Királyi Kúria felmentette József Attilát. (Forrás: librarius.hu)

Olvasson tovább: