Kereső toggle

Tüntetéshangulat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2006-ban a mind sűrűbbé váló tüntetések kapcsán Gyurcsány Ferenc azt mondta, előbb-utóbb megunják, és hazamennek. Mármint a tüntetők. A folytatás ismert. Az utóbbi hetek demonstrációi kapcsán a KDNP-s Aradszki András azt mondta, a tüntetések a kommunista Kun Béla módszerében gyökereznek, céljuk a rombolás. A mostani folytatás még nem lehet ismert, azt azonban több tüntetés végigkövetése után állíthatom, hogy nem a rombolás a cél. És azt is leszögezhetjük, hogy a 2006-os demonstrációkat csatává provokáló neonáci csürhe nem említhető egy lapon a jelenlegi tüntetőkkel.

Az internetadó ellen például jellemzően középosztálybeli polgárok vonultak utcára, köztük sok jóarcú fiatal. És hasonlóan alakult a tömeg összetétele most vasárnap és kedden is. Utóbbin, a Nincs hová hátrálnunk című tüntetésen a szervezés kissé amatőr volt: a tömeg már megérkezett a Kossuth térre, a színpad azonban nem készült el. És úgy tűnt, mintha a szónokokat véletlenszerűen választották volna, összességében mégis jól sikerült az akció. Bár a felvetett problémák igen súlyosak, és a panaszok nagy része jogos, a tüntetéseken a humor is helyet kapott.  Egy nő például hangosbeszélővel arra szólította fel a kormányt, hogy Azerbajdzsán felé hagyja el a helyszínt. A vasárnapi főszónok, Vajda Zoltán vállalkozó többször is megszakította beszédét, mert „véletlenül” talált valamit: például egy pénztárcát, amiben a gazdája ottfelejtett egymilliárd forintot – ezzel Orbán Viktor barátjára, Mészáros Lőrincre utalt, aki vagyonbevallásában elfelejtett feltüntetni egy ennél nagyobb összeget. Aztán „talált” egy kulcscsomót egy cédulával, rajta a „szeretettel 10. születésnapodra” felirattal: ezzel Lázár Jánosra utalt, aki nemrég ismerte el, hogy 70 milliós lakást vett tízéves gyermekének. A rendre visszatérő humoros elemek mellett szintén gyakorlattá vált, hogy a tüntetők a gyülekező helyszínéről néhány beszéd után átvonulnak a városon a demonstráció záró helyszínéhez, mialatt a tömeg tovább nő. Jellemző, hogy pártpolitikusokat nem engednek felszólalni, ugyanis a demokratikus ellenzéki pártokkal is elégedetlenek. A civil szervezők ugyanakkor készek együttműködni a szakszervezetekkel, ahogyan ez kedden is történt, ahol az egyik főszónok Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője volt.
Mendrey azonban unalmasan beszél. Ráadásul ezúttal kettészakadt a tömeg: míg hat-hétezer ember az Alkotmány utcai színpad szónokait figyelte, két-háromezer tüntető a Parlament felé fordult, és az Országház fő-lépcsőjét védő kommandósokkal nézett farkasszemet. A kétszáz fős kemény mag, akik között volt néhány ittas elem és pár szélsőjobbos is, másfél órán át hergelte a rendőröket. Végül elszakadt a cérna, egyikük legalábbis paprikasprayt fújt a tömegre, és éppen az ATV ott álló operatőrét találta szembe. Két tüntetőt pedig fejbe dobtak – állításuk szerint rendőrök –, így első ízben vér is folyt a tüntetésen. Ennek ellenére szemmel látható, hogy a rendőrök igyekeznek békés mederben tartani az eseményeket, mindeddig egyetlen előállításra sem került sor. Amihez persze az is kell, hogy mint említettük, ez a tömeg nem azonos a 2006-2008-assal.    
A tüntetők szerint a kormány csak a trükkös választási rendszernek köszönhetően tudott a teljes népességhez viszonyított 26 százalékos szavazataránnyal ismét kétharmados parlamenti támogatást szerezni. A korrupció ipari méretűvé vált, a kormány államosított 3000 milliárd forint magánnyugdíj-megtakarítást, és most a maradék 200 milliárdot is elvenné, dübörög a stadionépítés, miközben négymillióra nőtt a szegények száma. A demonstrálókat irritálja a „radikális törpepárt” KDNP vasárnapi boltbezárós javaslata, irritálja a keleti nyitás, mert a fokozódó oroszbarátság helyett több Európát és jogállamot akarnak. Irritálja őket az új oktatási rendszer, amiben elveszett az esélyegyenlőség. És rendszerszerűnek látják a jelenlegi hatalom országátalakító gyakorlatát, ahol a cél a biztos választási sikert garantáló kétmilliós törzsbázis megtartása, miközben a többiek mehetnek a levesbe. A felszólalásokat hallgatva úgy tűnik, abban bíznak, hogy a most még sokirányú elégedetlenség előbb-utóbb eggyé fonódik, és meghátrálásra kényszeríti a hatalmat. De hogy ki jönne azután, arról eddig senki nem beszélt.

Olvasson tovább: