Kereső toggle

Jöhet a fizetős egészségügy?

Átcsatornázás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korábbi kormányok már azzal megégették magukat, ha vizitdíjat vezettek be, az a vád érte őket, hogy fizetőssé kívánják tenni az egészségügyet. Ehhez képest érdekes igazán, hogy a Fidesznek most „zokszó nélkül” sikerülhet becsatornázni fizetős szolgáltatásokat az állami egészségügyi rendszerbe. A kritikusok „gazdag” és „szegény” betegek igazságtalan megkülönböztetését vetítik előre. Az elképzeléseket kidolgozó Magyar Kórházszövetség szerint azonban szó sincs erről, végre kezelhetők lesznek a magyar egészségügy alapproblémái.

Bár Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár a jövő tervei kapcsán leginkább a népegészségügyi szűrések fontosságát, a megelőzési programokat és a háziorvosi rendszer megújítását hangsúlyozta megszólalásaiban, nem ezek lehetnek a legnagyobb horderejű változások a hazai egészségügyben. Zombor ugyanis a Magyar Kórházszövetség elemzésére és javaslataira alapoz – ha ezt nem fogadja el a kormány, akár le is mondana –, és ezekben szerepel többek között az az elképzelés is, hogy a fizetős szolgáltatások helyet kapnának az állami rendszerben. 

Termelik a hiányt

Rácz Jenő, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke a Heteknek elmondta, heti szinten egyeztettek a javaslatcsomag kidolgozása során az egészségügyi államtitkársággal. Az anyag pedig a megoldási lehetőségeket egy alapos helyzetelemzés után villantja fel. Rácz Jenő ennek kapcsán hangsúlyozta: a hazai egészségügy adósságproblémája 1995-ben jelentkezett először, miután 1993-ban a korábbi bázisalapú helyett bevezették a teljesítményalapú finanszírozást. A logikusnak tűnő új rendszerrel – amelyben az adott orvosi beavatkozások meghatározott számú egységet érnek, és ez alapján történik az elszámolás az egészségpénztárral – egyetlen probléma volt: az egységnyi finanszírozás folyamatosan csökkent.

Jönnek az „antibalos” reformok

A közéletet leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy a kormány milyen reformintézkedéseket kíván bevezetni, mert az országgyűlési választások óta nem sok érdemi tervről beszéltek a fideszes politikusok. A kormányzás majdnem állt hónapokig. Egyértelmű, hogy az önkormányzati választások eredményeit nem kívánták amiatt kockáztatni, hogy egyes intézkedések nem lesznek népszerűek. Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály gazdasági miniszter és Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnökének nyilatkozataiból azt alábbiakat lehet kihámozni:
● Átalakíthatják a szociális rendszert, és a segélyeket megszüntethetik vagy átnevezik. Munka (akár közmunka) nélkül nem lehet segélyjellegű támogatásokhoz jutni. Jelentős mértékben a gyereknevelési támogatást a jövedelem részeként vagy jövedelemadó-kedvezményekbe építve kapnák meg a családok. 
● A GDP 10,6 százalékát kitevő igazgatási költségeket legalább a felére szeretnék csökkenteni. Ez nyilván azt jelentheti, hogy a 700 ezer közalkalmazott vagy köztisztviselő közül tízezrével kell elbocsátani.
● Ez részben összefügg az előbbivel, a GDP 50 százalékáról a 45 százalékára kell csökkenteni az államháztartás kiadási oldalát, azaz csökkentenék az újraelosztás mértéket. Ez elemzők szerint legalább 1700 milliárd forintos kiigazítást jelent, ami jóval nagyobb a Fidesz által évtizedek óta kárhoztatott Bokros-csomagnál. Ezt régen megszorításnak hívták, de Kósa Lajos Népszabadságnak adott definíciója szerint: „A szociálliberális kormányok megszorításai olyan intézkedések voltak, amelyekkel mindenki rosszul járt”, de a Fidesz-kormány lépései „nem megszorítás, nem mixtúra, csupán egy intézkedés”, amivel a közösség jól jár. 
● Az egészségügyben vizsgálják a tényleges ellátási költségeket és próbálják a rendszer kiadásait a valós igényekhez igazítani. Ha magánellátást vesz igénybe valaki, de eközben használja az állami infrastruktúrát, akkor ezt a tényleges költség megfizetésével kell hogy tegye.
● A választások előtt mindezt azért nem hozták nyilvánosságra Kósa Lajos szerint, mert a vasárnapi ebédnél sem akkor tálalják a rántott húst, „amikor még csak be van panírozna” és a „mozifilmeket is akkor mutatják be, amikor készen vannak, és nem részletenként, vágatlanul, esetleg szinkron nélkül. (…) Vagyis mindennel akkor kell előállni, amikor készen van”.

„Amíg az intézmények háromnegyedének költségvetése 2 százaléknyi pluszt vagy hiányt mutat, addig azt lehet mondani, hogy a rendszer jól működik. Ma viszont a kórházak több mint háromnegyedénél komoly gondok vannak. A hiány átlagosan meghaladta a nyolc százalékot, ami annak a jele, hogy a problémákat nem lehet intézményi szinten orvosolni, generális változásokra van szükség” – magyarázta Rácz Jenő, hozzátéve, hogy az érintett kórházak száma és az adósságállomány is gyorsan növekszik. A rendszer havonta 3,5 milliárd forintnyi hiányt termel, ami azt jelenti, hogy az intézmények jelenleg 60 milliárd forintnyi adóssága az év végére 70 milliárdra hízik majd. Ha ehhez hozzáadjuk a beszállítók által a kintlévőségeik után igényelt 10 százalékos kamatot, Rácz Jenő szerint máris egy olyan hólabda képe rajzolódik ki, aminek a növekedését lehetetlen megállítani – ráadásul az állami kézbe került kórházak adóssága a költségvetési hiányt is lerontja.

A kormány ugyan késznek tűnik az ágazat jövő év eleji konszolidációjára, a kérdés azonban sokkal inkább az: hogyan tovább. Rácz Jenő szerint elméletileg három megoldás kínálkozik. Az első, hogy többletforrásokat kell beletenni a rendszerbe; a második a biztosítottak ingyenes szolgáltatási csomagjának szűkítése; a harmadik pedig a korszerű, de drága eljárások mellőzése. Ebből a harmadik út járhatatlan, a második pedig részben az. Azért csak részben, mert a szakértő szerint meg kell vizsgálni, hogy nem túl liberális megoldás-e az, hogy a biztosítottak minden szolgáltatáshoz korlátlanul és ingyenesen hozzáférnek. „Ha valaki egy betegség után nagyon hosszan, mondjuk, egy éven keresztül igénybe veszi a fizikoterápiás utókezeléseket, az nem javít annyit az állapotán, mint amennyire a rendszert terheli” – említette példaként Rácz Jenő, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ezeket a döntéseket szakmai és nem pénzügyi alapon kell meghozni. 

Visszatérve az első megoldási lehetőségre, az egészségügy forrásainak növelésére, a szakértő megjegyezte, ennek lehetősége alapvetően az ország gazdasági növekedésével van arányban. Ráadásul az orvostudomány robbanásszerű fejlődése miatt a világon mindenütt „nyílik az olló” az elérhető modern szolgáltatások és ezek közpénzből történő finanszírozásának lehetősége között. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarországon – a magánorvosi szolgáltatásokat és a hálapénz becsült értékét is belekalkulálva – minden harmadik egészségügyre fordított forint közvetlenül a pénztárcánkból származik, akkor a Magyar Kórházszövetség szerint adja magát a megoldás: a fizetős szolgáltatások váljanak elérhetővé az állami rendszeren belül is. Vagyis a betegek „fizetési hajlandóságát” csatornáznák be közpénzből származó források közé. Arra a felvetésre, hogy ez etikai kérdéseket vethet fel, hiszen lesznek majd „gazdag” és „szegény” betegek, Rácz Jenő azt válaszolta, azok, akik fizetnének mondjuk egy csípőprotézis műtétért, nem a várólistán kerülnének előbbre, hanem egy térben és időben elkülönített helyen – de mégis a kórházon belül – érhetnék el a kvázi magánorvosi szolgáltatást. Ugyanakkor a várólistán szereplők is jól járnak: előrébb kerülnek és a beavatkozásokra több pénz lesz – éppen a fizetős szolgáltatás miatt. Ha mindez tisztán, átlátható módon működik, akkor a szakmai szövetség várakozásai szerint megszüntethető lenne a hálapénz rendszere, és erőteljesen csökkenthető lenne az orvosok, valamint a (fizetős) betegek külföldre vándorlása.

Nem csak kapuőrök

„Veszprémben már bevezettük azt a megoldást, hogy a szülések alapesetben teljesen ingyenesek – vagyis hálapénzmentesek – lettek, ám ha valaki választott orvosnál szült, akkor egy szerződés alapján, számla ellenében kifizette a pluszszolgáltatást. Ez azt eredményezte, hogy az illetékességi területen kívülről is jöttek hozzánk azok, akik nem akartak orvost választani, hiszen tudták, hogy az ellátás akkor is jó minőségű lesz, ha nem akarnak, vagy nem tudnak fizetni” – említett egy másik példát Rácz Jenő, megjegyezve, hogy ezt a rendszert később az egészségbiztosítási felügyelet határozata értelmében be kellett szüntetniük.

Egy vidéki kórház igazgatója szerint egyáltalán nem „ördögtől való” elképzelés, hogy az egészségügyi intézmények a szabad kapacitásaik terhére fizetős szolgáltatásokat vállaljanak. „Ez már több helyen napi gyakorlat, a VIP-szolgáltatásokat nyújtó Uzsoki utcai Kórházra pedig a kormány is modellkísérletként tekint” – fogalmazott a kórházvezető. Szerinte azt is érdemes lenne tisztázni, hogy milyen szolgáltatáscsomag járjon a betegbiztosításért. Például egy kényelmetlen helyen lévő, de kockázatot nem jelentő szemölcs leszedése inkább szépészeti beavatkozás, és nem egészségügyi. Hozzátette: örömmel üdvözölnék a háziorvosi rendszer megerősítését is. „Ha valóban a kapuőr szerepét töltenék be, és nem csak beutalókat írnának – tisztelet a kivételnek –, akkor a járóbeteg-szakrendeléseket, illetve a kórházakat tehermentesíteni lehetne” – fogalmazott.

Olvasson tovább: