„Kívülről nem tűnnek egyházi szervezetnek, semmi jele nincs a vallási tevékenységnek” – mondta a Heteknek Olajos Mihály, a Hajdú-Bihar megyei Szentpéterszeg polgármestere azzal kapcsolatban, hogy településükön tavaly a Gondoskodó Szeretet Szociális-Oktatási Szolgáltató Központ vette át a fogyatékkal élők nappali ellátását, az idősek napközi otthonának fenntartását, valamint a házigondozást és a szociális étkeztetést. A vallási vonatkozás azért lényeges, mert az új fenntartó a Magyar Iszlám Közösség egyházi szervezete. A Bolek Zoltán vezette egyház egy 2011-es közleményében azt írta: „Közösségünk megalakította a Gondoskodó Szeretet Szociális Szolgáltató Központ elnevezésű szociális intézményt debreceni székhellyel. Ha a Magasságos Allah is úgy akarja, rövidesen ez évben már Budapesten és sok más helyen fog gondoskodni a rászorulókról Isten nevében származásra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.”
„Allah akarata” azóta részben már beteljesült: az időközben Nyíregyházára települt szervezet számos oktatási és szociális intézmény működtetését vette át borsodi, hajdú-bihari és szabolcs-szatmár-beregi önkormányzatoktól. Több érintett polgármester szerint azonban a muszlim kötődés rejtve maradt a tárgyalások során. A Gondoskodó Szeretet képviselői gyakran mint – általánosságban vett – „egyházi szervezetről” beszéltek magukról, kiemelve, hogy ennek köszönhetően csaknem dupla normatívát kapnak az államtól az oktatási és szociális feladatok ellátására.
Visszatérve Szentpéterszegre, az egyik képviselő-testületi ülésen Orosz Mariann, a Gondoskodó Szeretet vezetője egyenesen úgy fogalmazott, hogy „az intézménynek nincs köze az iszlám közösséghez”. Elmondásából egyébként úgy tűnik, hogy egy szerteágazó szervezeti hálót működtetnek az intézményfenntartásra. Idézet az ülés jegyzőkönyvéből: „Gondoskodó Szeretet, Gondoskodó Figyelem és Gondoskodó Jövő Szolgálat nevű intézményeink vannak nyilvántartásban, és mint egyházi szervezetek jogosultak felvenni az állami normatívát, ezek az intézmények látják el a feladatot. Vannak szociális feladatot végző intézményeink, mint a Kelet-magyarországi Szociális Szolgáltató Központ, amelyek főként fogyatékos személyek és szenvedélybetegek nappali ellátását végzik. A másik intézményünk a Kelet-magyarországi Humán Szolgáltató Központ, ami a házi segítségnyújtást és a szociális étkezetést végzi. Fenntartásunkban működnek gazdálkodó szervezetek is.”
Olajos Mihály polgármester a Heteknek azt mondta, szociális intézményeiket korábban a Baptista Szeretetszolgálat üzemeltette, ám anyagi problémák adódtak, és így jöttek képbe Orosz Mariannék. A településvezető a kérdést gyakorlati oldalról közelítette meg: miután vallási tevékenységet nem észlelnek, viszont az egyházi normatíva miatt megoldott az intézmények működése, megbíznak a Gondoskodó Szeretetben.
Hasonlóan áll a kérdéshez Sajószentpéter polgármestere, Faragó Péter is. A településen működő Pattantyús-Ábrahám Géza Szakképző Iskola szeptember 1-től szintén a muszlimok fenntartásába került. Az iskolát a Gondoskodó Szeretet egy másik szervezeten, az Új Esély Oktatási Központon keresztül tartja fenn. Az edelényi központú szervezet eddig is több tagintézményt is működtetett, mintegy 2750 tanulóval.
„Az iszlám nem jelenik meg az oktatásban, a gyerekeknek nem kell a Koránt olvasniuk. Ha pedig az új fenntartónak sikerülne elérnie, hogy a többségében hátrányos helyzetű cigány diákok nevelése hatékonyabb legyen, azzal a város csak nyerne” – fogalmazott a polgármester. Hangsúlyozta azt is, hogy nem a helyi önkormányzat adta át az iskolát a muzulmán szervezetnek, hanem a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK). A város mindössze a tulajdonában lévő tanműhelyt bocsátotta az új fenntartó rendelkezésére, miután a KLIK erre megkérte. Faragó Péter azt a levelet is a Hetek rendelkezésére bocsátotta, amelyben az állami fenntartó jelzi, hogy a „tankerület által támogatott átszervezést Államtitkár Asszony (…) támogatja” – utalva Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár szerepére. Vagyis a városnak túl sok döntési lehetősége nem volt. (A KLIK-nél nem hivatalosan úgy tájékoztatták a Heteket, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának, pontosabban Balog Zoltán miniszternek a beleegyezése is kellett az iskolaátvételhez.)
Úgy tudjuk, a Gondoskodó Szeretet számos önkormányzatot megkeresett az ajánlatával, ám nem mindenhol fogadták őket tárt karokkal. A Nógrád megyei Kazár község polgármesterasszonya, Molnár Katalin például elmondta a Heteknek, hogy a számukra kínált ajánlat lényege az volt, hogy „egyfajta egyházi szervezetként” átvennék az óvoda és a szociális intézmények működtetését, így az önkormányzatnak erre nem kellene plusz összegeket költeni. „Egyenesen rákérdeztem, hogy milyen egyházról van szó, és amikor Orosz Mariann elárulta, hogy a muszlimokról, nem sok jóval kecsegtettem. Ez egy katolikus település, így a képviselők le is szavazták az ajánlatot” – mondta.
A Magyar Iszlám Közösség honlapján egy közlemény jelent meg, amelyben azt írják, hogy a szervezet tevékenysége kapcsán hazug támadások érték egyházukat. „Néhány éve minden tevékenységünk arra irányul, hogy részt vállaljunk olyan feladatokból, amelyek egy-egy társadalmi réteg felzárkóztatását szolgálják. Nem erőszakosan, segítő szándékkal. Szociális intézményeinkben fogyatékos és idős emberek, nehéz helyzetbe került családok kapnak lehetőséget az életre, ellátórendszerünk sok ezer embernek biztosít napi meleg ételt vagy otthoni gondozást. Köznevelési intézményünk – az egyes médiumokban még a nevét sem tudta pontosan az újságíró –, a szerencsére folyamatosan bővülő oktatási szolgáltatásokat is felvállaló edelényi Új Esély Oktatási Központ olyan gyermekek nevelését, oktatását, gondozását, képzését vállalja fel, akiknek családi körülményeik néha kilátástalannak tűnnek, szüleik is segítségre szorulnak. Muszlimként hitünk terjesztése kötelességünk, de nem várjuk el egyetlen gondozottunktól, ápoltunktól, gyermektől, sem szüleiktől, hogy egyházunk tagjai legyenek – a Kegyes Korán szavaival szólva: »Nincs kényszer a vallásban«” – tartalmazza a közlemény.
Nem hallgattuk el az iszlámot
2014. 09. 19. (XVIII/38)
