Kereső toggle

Nincs magyar exodus

Kevesen hagyják itt a virágzó budapesti zsidó életet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több nyugat-európai és tengerentúli orgánum foglalkozott terjedelmes cikkben az Európából Izraelbe irányuló bevándorlással. Leginkább az ukrán és a francia – politikai indíttatású – alijázás jelentős, míg a közép-kelet-európai régióból egészen más motívumok szerepelnek a távozás indokaként. Magyarországról kevesen hagyják hátuk mögött a virágzó budapesti zsidó életet, és sokan rövidesen hazatérnek, még ha a politikai szituáció sokuk megítélése szerint kifejezetten instabilnak mondható is.

A gázai konfliktus valamennyi vonatkozó kutatás szerint fokozta az antiszemitizmust Európa országaiban. Egy friss uniós felmérés szerint Franciaország, Görögország és Németország mellett Magyarországon tapasztalhatjuk leginkább a szélsőjobb térnyerését és az antiszemitizmus társadalmi erősödését – írja a tekintélyes Newsweek legutóbbi számában.

Az EU Alapjogi Ügynöksége által tavaly év végén publikált felmérés szerint a megkérdezett zsidó származású uniós állampolgárok csaknem harmada gondolt már a kivándorlásra biztonságérzetének jelentős csökkenése miatt. A kutatás készítői rögzítik: a tagállamok közös erőfeszítéseinek dacára az európai zsidóság inzultusoknak és diszkriminációnak van kitéve országában. A válaszadók háromnegyede éli meg úgy, hogy az elmúlt öt évben fokozódott hazájában az antiszemitizmus (Magyarország sajnos ezüstérmes a listán).

A New York-i székhelyű Rágalmazásellenes Liga Global 100 című közvélemény-kutatása 102 ország 53 ezer nagykorú állampolgárának megkérdezése után arra jutott, hogy a válaszadók 26 százaléka mély előítéleteket táplál zsidó honfitársai iránt. Ők tizenegy antiszemita sztereotípia közül hat vagy több esetben választották a „valószínűleg igaz” megoldást. A kutatás rámutat a helyzet ellentmondásosságára is, hiszen miközben például Európában Svédország fertőzött legkevésbé antiszemitizmussal, Malmöben 2010 és 2012 között megháromszorozódott az ilyen motívumból elkövetett támadások száma (csak 2012-ben 60 incidensről számolt be a város 700 fős zsidó közössége).

A legtöbb erőszakos cselekmény egyébként Franciaországban éri a zsidókat, akik saját biztonsági szolgálatot kénytelenek működtetni önvédelmük érdekében. A Community Security Trust szerint júliusban megduplázódott az antiszemita incidensek száma az Egyesült Királyságban. Berlinben csak a rendőrség közbelépése tudta megakadályozni, hogy az Izrael-ellenes tüntetők megtámadják a zsinagógát, a belgiumi Liege-ben pedig egy kávézó tulajdonosa táblán üzente: kutyák beléphetnek, zsidók nem.

Az antiszemitizmus újbóli fellángolása miatt ugrásszerűen nő az Európából zajló alijázás aránya. Csak Franciaországból mintegy kétezer zsidó települt át Izraelbe 2011-ben és 2012-ben, a toulouse-i merényletet követő 2013-as évben pedig 3289-en hagyták el korábbi otthonukat. Az idei első negyed-év mérlege: 1778 fő.

Virágzó Budapest

Hazánkban is a jeruzsálemi központtal működő Szochnut közvetít a kivándorolni szándékozó zsidó származású érdeklődők és Izrael állama között. Tanácsot adnak, intézik a zsidóságot igazoló dokumentumok kijuttatását, bonyolítják az adminisztrációt, de a bevándorlási engedélyt az izraeli állami hivatal jogosult csak kiállítani – nyilatkozta a Heteknek Cseri Anita. A Szochnut Alija osztályának projekt-koordinátora hozzátette: ennek alapja az úgynevezett visszatérési törvény, amelynek értelmében elég egy nagyszülő zsidóságának hiteles igazolása. Persze van személyes meghallgatás is, de azt már a zsidó államból delegált „kiküldött” végzi, és egyebek mellett a fogadó ország iránti lojalitás kerül terítékre. 

Az alijáról 1948 óta vezetnek statisztikát. A második világháborút követően Kelet-Közép-Európát tekintve Magyarországról történt a legkisebb mértékű beáramlás az új zsidó államba, szám szerint több mint 30 ezer fő. Ennek Cseri Anita szerint az egyik következménye, hogy az említett térségben nálunk él a legnagyobb zsidó közösség: 80-100 ezer fő; másfelől, éppen emiatt, ebből a régióból arányaiban Magyarországról zajlik a legnagyobb alijázás napjainkban (évente 180-200 fő). Ez a szám azonban még így is alacsony a francia, ukrán, pláne az orosz vagy amerikai mutatókhoz képest.

Mint a Szochnut munkatársa megjegyezte: a magyar asszimiláns zsidó közösség kapcsolata nem olyan erős Izraellel, mint például a franciáké vagy az amerikaiaké. Ha közülük valaki bármilyen okból elhagyja az országot, nem biztos, hogy a Szentföld felé veszi az útját. Akik viszont igen, azokról elmondható, hogy tízből kilencet nem a cionizmusa hajt Izraelbe – állítja a koordinátor, és megemlíti, hogy a statisztikák alapján kimutatható: általában a jobboldali pártoknak kedvező kormányváltások idején, illetve a Jobbik megerősödése kapcsán ugrik meg rövid időre az ügyfélforgalmuk. Akkor is inkább az idősebb korosztály érdeklődik, de nem feltétlenül azért, hogy másnap induljon, csupán a bevándorlási engedély birtoklásának megnyugtató érzése miatt. 

„Izraelből nézve Magyarországon prímán boldogulnak a zsidók, nem érzik magukat közvetlen veszélyben, mivel az antiszemitizmus ritkábban párosul atrocitásokkal, mint mondjuk Franciaországban. Ezért nem kell csomagolniuk, és ezért nem fektet akkora hangsúlyt Izrael sem a befogadásukra” – mondta lapunknak Ádám Ráchel. Az Izraeli Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője szerint Magyarországon reneszánsza van a zsidó életnek, egyre erősebbek a zsinagógák köré szerveződő közösségek, számtalan – vallásos és szekuláris – ifjúsági szervezet létezik és alakul újonnan, tulajdonképpen érdeklődési körétől függetlenül mindenki megtalálja számításait.

Erről számolt be a Heteknek egy belvárosi értelmiségi is, aki kiterjedt kapcsolatrendszere révén lát rá a kivándorlási folyamatra. „Valóban lehet virágzásról beszélni a hazai zsidó közösség kapcsán, ám ez könnyen válhat csapdává, mivel a mi szempontunkból egyáltalán nem stabil a politikai helyzet, bármikor kedvezőtlen folyamatok játszódhatnak le, mint a második világháború előtti években” – mondja, és úgy tapasztalja, hogy akik mégis az alijázás mellett döntenek, elsősorban nem politikai okból távoznak, hanem vagy gazdasági indokból, vagy a Szentföld iránti romantikus vonzódásból (főleg fiatalok). Utóbbiak térnek haza a leggyorsabban, mikor homlokon csókolja őket a valóság: radikálisan más kultúrájú közegben kell felküzdeniük magukat a nulláról kemény munkával, és a beilleszkedés nem megy nyelvismeret nélkül. „Főleg a fiúk jönnek vissza hamar, a lányok jobban feltalálják magukat, és a vidékiek inkább, mint a fővárosiak” – meséli, hozzátéve: sok magyar próbálkozik feketemunkával Eilatban vagy legálissal Tel-Avivban.

Radnóti Zoltán rabbi közösségéből is alijáztak már. Mivel a kivándorlás nem vallási kérdés, neki szinte csak a zsidó hitbe betértekkel van komolyabb feladata: igazolások, engedélyek kiadása a hatóságok irányába. Úgy tapasztalja, hogy a távozók nagy része nem vallásos, és nem szentimentalizmus, hanem nagyon is konkrét anyagi célok vezetik őket a döntésben. Egyes családok pedig azért választják az alijázást, mert hamisítatlan, ingergazdag zsidó közeget akarnak biztosítani gyermekeiknek, mondván, „inkább nőjön fel Jeruzsálemben, mint Kerepestarcsán”.

A Szochnutnál nincs hivatalos utánkövetés, aki viszont igényli, annak továbbra is segítenek az új hazában való eligazodásban, bár ezt a szerepet az izraeli befogadási minisztérium mellett egyre inkább – már szinte városonként – átveszik az alulról szerveződő helyi magyar közösségek. Hogy hányan és mennyi idő után dobják be a törülközőt, arra nincs hivatalos adat, de Cseri Anita úgy érzékeli, hogy kisebb arányban jönnek vissza azok, akik megfelelően rákészültek (főleg mentálisan) az ország- és életmódváltásra. Ezért is ajánlanak a fiatal aspiránsoknak 5-10 hónapos ösztöndíjprogramokat, mert ennyi idő alatt már eldönthető, hogy hosszú távon is tudják-e vállalni a „környezetváltozást”.

Olvasson tovább: