Kereső toggle

Mély csalódás eddig az Emlékév

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már az év fele is eltelt, de eddig – a kormány „emlékezetpolitikája” miatt - óriási kihagyott helyzetnek tűnik a  holokauszt 70. évfordulójának méltó megrendezése. Úgy tűnik azonban, hogy a témában új fejezetet akar nyitni a kormány, mert Lázár János váratlanul a Zsidó Közösségi Kerekasztal összehívását kezdeményezte, melyhez levélben kérte a – kormánnyal több kérdésben is vitában álló – Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) együttműködését.

Mint arról korábban beszámoltunk, a Mazsihisz és a kormány kapcsolatában vitatéma volt a Szabadság téri német megszállás áldozatainak emlékműve, a Józsefvárosi pályaudvaron kialakítandó Sorsok Háza, valamint Szakály Sándornak, az állami Veritas Intézet főigazgatójának Kamenyec-Podolszkijjal kapcsolatos megjegyzése.
A Mazsihisz közgyűlése februárban döntött arról, hogy addig nem vesznek részt a holokauszt emlékév kormányzati programjain, amíg az előbbi ügyekben a kormány nem akceptálja a szervezet kéréseit. Így például azt, hogy állítsák le a Szabadság téri emlékmű felállítását, mert annak szimbolikája szerintük hozzájárul a nemzeti felelősség elhárításához, miként a Sorsok Háza-projektet is állítsa le a miniszterelnök, mert az új intézmény – idézzük a közgyűlési határozatot –„történelemfelfogása a mai napig ismeretlen a Mazsihisz szakemberei számára, a projekt vezetője pedig érdemben nem működik együtt a Mazsihisszel”. Nem mellesleg pedig azt kérték, hogy alkalmatlanság miatt mentsék fel Szakály Sándort. A kormány nem tett eleget a Mazsihisz kérésének, ezért a „Holokauszt 2014” központi emlékprogram a legnagyobb zsidó szervezet nélkül zajlott eddig ebben az évben.
Éppen ezért keltett feltűnést, hogy  Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter váratlanul a testület összehívását kezdeményezte szeptemberre, amihez levélben kérte Heisler András, a Mazsihisz elnökének együttműködését.
A miniszter – a kormány honlapjára feltett rövid közlemény szerint – levelében megerősítette, hogy a kormány stratégiai jelentőségűnek tartja a magyarországi zsidó közösségekkel való együttműködést, ugyanakkor ezt az elmúlt időszakban számos kérdés megnehezítette. Több esetben maguk a zsidó közösségek kérdőjelezték meg a nevükben véleményt formálók képviseleti jogosultságát. Lázár János levelében kifejtette, hogy áttekintve és lezárva a mögöttünk hagyott időszakot, fontos, hogy a kormány és a zsidó közösségek közösen határozzák meg a következő időszak főbb prioritásait annak érdekében, hogy a közösen megvalósított és tervezett programokat minden érintett magáénak érezhesse.
A Népszabadságnak kormányközeli források azt mondták, a Sorsok Háza-projekt folytatása minden bizonnyal napirenden lesz. Volt, aki úgy tájékoztatta a napilapot, hogy a kerekasztal összehívásával vélhetően enyhíteni szeretnék Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének negatív hatásait is.
A héten a Mazsihisz viszontválaszt írt Lázár Jánosnak, melyben kifejezik, hogy partnerek kívánnak lenni az együttműködésben, de – idézzük: „a Holokauszt Emlékév számos megrendítő megemlékezése ellenére az elmúlt háromnegyed év konfliktusai mindnyájunknak mély csalódást okoztak. Nem tett jót a kormány és a Mazsihisz között több mint fél éve szünetelő érdemi kapcsolat hiánya sem”.
A levélben kitértek arra, hogy a kerek-asztal lehető leghatékonyabb lebonyolítása érdekében a Mazsihisz előzetesen „közösségi pilpul”-ra, alapos közösségi vitára hívja a zsidó szervezetek képviselőit. Emiatt arra kérik Lázár Jánost, hogy küldje meg a kerekasztalra meghívott szervezetek és személyek névsorát, valamint a tervezett napirendet. A Mazsihisz szerint azért lenne ez hatékony, mert a kerekasztalt megelőző belső tisztázás segítené a program eredményességét, és a miniszter levelében említett képviseleti jogokra vonatkozó aggályokat már az ülés előtt el tudnák oszlatni.
Heisler András, a szervezet elnöke arra a kérdésünkre, hogy a napirend előzetes ismertetésétől teszik-e függővé a kerekasztalon való részvételüket, azt válaszolta: el sem tudja képzelni, hogy a kormány nem közli előzetesen, hogy milyen témákban szeretne konzultálni a zsidó szervezetekkel, így a Mazsihisszel. Heisler éppen ezért nem értékelte levelük erről szóló részét feltételszabásnak, hanem inkább az együttműködési készségük jelének.
A Mazsihisz elnöke egyébként örülne annak, ha a kormány az általuk vitatott kérdésekben változtatna az álláspontján, de ilyen szándékról nem kaptak tájékoztatást, ezért továbbra sem akarják a nevüket adni a kormány holokauszt emlékévvel kapcsolatos programjához, sem a Sorsok Házához. Egyébiránt a rendezvényektől való távolmaradást meghozó közgyűlési határozat érvényben van, nem is tehetnének másként.
Arra a kérdésünkre, hogy a több milliárdos józsefvárosi projekt nemzetközi elfogadtatásához szükséges-e a Mazsihisz támogatása, Heisler azt válaszolta: mind a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet, mind a washingtoni holokauszt emlékmúzeum alapvetőnek tartja a helyi zsidó közösség szempontjainak figyelembevételét, e nélkül bizonyára elmarad az új magyar intézmény autentikus holokauszt-emlékintézménynek történő elfogadása.  
„A jelenlegi állapot szerint a Sorsok Háza-projekt a világon egyedül-álló módon úgy jön létre, hogy a helyi zsidó közösséget nem vonták be annak létrehozásába. Ez botrányos helyzet” – fogalmazott az elnök, aki hosszasan kifejtette, hogy információi szerint építészeti szempontból rendkívül attraktív lesz a Sorsok Háza, a kiállítás is színesnek és interaktívnak ígérkezik, de a tartalmáról semmit sem tudnak, arról érdemi tájékoztatást nem kaptak, és a Mazsihisz együttműködési javaslatait sem vették figyelembe.

Kitüntetik Kertész Imrét

Kitünteti a kormány Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas írót augusztus 20-án, méghozzá a Magyar Szent István Renddel. A hír, amely normális esetben nem feltétlenül kellene, hogy politikai felhangot kapjon, könnyen a holokauszt emlékév botránysorozatának újabb epizódjává válhat. A hírt nyilvánosan kommentálók főként jobboldali vagy szélsőjobboldali orgánumok, illetve személyek voltak, akik jobbára keresetlen szavakkal ellenezték Kertész Imre kitüntetését mondván: a magyarságot külföldön sokat bíráló írót milyen alapon tünteti ki a kormány. Mint emlékezetes, az író munkásságáért 2002-ben elnyerte a Nobel-díjat, ami szégyenletes felháborodást keltett Magyarországon, s ezután Kertész Imre a német médiában a hazai antiszemitizmusról és a feldolgozatlan múltról értekezett.
Másik oldalról többen azt javasolták Kertésznek, hogy ne vegye át a kitüntetést, mert a diktatúraellenességéről ismert író így hitelesíti az orbáni rezsimet, ő maga pedig dehonesztálódik. Kitüntetésével kapcsolatban némi magyarázás is megindult a jobboldali szavazóközönség irányába, Schmidt Mária történész szóban és írásban bizonygatta, hogy Kertész Imre mindkét diktatúrát egyaránt elítélte, amivel izolálta magát a hazai baloldali értelmiségen belül is.
Heller Ágnes filozófus lapunknak kifejtette: Kertész fölötte áll ezeknek a kérdéseknek, ő minden állami díjat megérdemel a munkássága alapján. Állami díj visszautasítására eddig nem nagyon volt példa, miután azt nem kormányok adják, hanem a magyar állam. Illyés Gyula például kétszer fogadott el díjat Rákositól, és egyszer Kádártól. „Amit én nehezményezek, az Schmidt Mária megjegyzése, amelyben azt érzékeltette, hogy Kertész nemcsak az írói teljesítménye, hanem politikai nézetei miatt is érdemes erre a díjra, mivel a kommunizmust ellenezte, és nem jó véleménye van a balliberális értelmiségről. Így az írót szembeállítja azokkal, akik kezdettől támogatták őt. Ez nagy tapintatlanság. Persze minden kicsit is diktatórikus kormány a díjakkal megnyerni igyekszik magának személyeket vagy legalább a hallgatásukat, de így még Aczél György sem viselkedett” – vélekedett Heller Ágnes, aki szerint ez a kitüntetés elsősorban a nyugati világnak szóló üzenet a kormány részéről.   
Más írókollégák szerint ez az egész ügy méltatlan helyzetbe hozta az egy éve hazatelepült 84 éves, súlyos beteg írót. „Kertész Imrének fájdalommentes, nyugodt napokat kívánok. Nem kívánom barátomat és kortársamat semmilyen szempontból megítélni” – röviden ennyit mondott kérdésünkre Konrád György író. „Több okból is nehezemre esik nyilatkozni Kertész Imre kitüntetéséről, mégis úgy érzem, hogy legalább kérdéseimet meg kell osztanom Önökkel – reagált megkeresésünkre Bitó László közíró. – Először is több éve nem találkoztam vele, így nem tudom megítélni, hogy kihasználta-e kormány egészségi állapotát, amikor felkérték őt a díj elfogadására. Nem tudom, hogy ki vagy kik döntöttek arról, hogy neki ajánlják fel ezt a díjat – és a 85 éves, nagyon beteg jelölt milyen lelkiállapotban volt, amikor azt elfogadta. Nem tudom azt sem, hogy milyen alapon mondják ezt a legmagasabb magyar kitüntetésnek. Egymagában az, hogy a törvény annak nevezi, még nem ad neki egy Nobel laureate-hoz méltó presztízst. A Mária Terézia által létrehozott Magyar Királyi Szent István-rendbe a Horthy-korszakban nácikat avattak be, kérdés, vajon tisztában volt Kertész, hogy kiknek lesz rendtársa? Elképzelhetőnek tartom, hogy nem. De nekünk, akiknek módunkba van mindezt megtudni, vajon nem kötelességünk, hogy tiltakozzunk a kormány nyilvánvaló törekvése ellen, hogy ezt a díjazást a jelenlegi történelemhamisító kampányának rendelje alá?” – véli Bitó László. (Makki Marie-Rose)

Olvasson tovább: