Kereső toggle

Ötösfogat, avagy Magyarország irányítói

Kikből lett a politikai elit?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fideszes forrásaink szerint a magyar politikai élet tartalmi részéről lényegében öt ember dönt. Rajtuk kívül még körülbelül nyolc embernek van némi ráhatása a „tartalomra”, de a politikai elit többi része egyfajta technikai végrehajtó. A hatalom csúcsán a miniszterek, államtitkárok és országgyűlési képviselők helyezkednek el, az ő életpályájukból, középiskolai és a felsőfokú tanulmányaik adataiból próbáltuk leszűrni, hogy kik fújják Magyarországon „a passzátszelet”.

Az elmúlt napokra teljessé vált az országgyűlési képviselők és az államtitkárok köre. Ők azok, akik a politikai elit csúcsán vannak. Önéletrajzaik tüzetes átvizsgálásakor arra a megállapításra lehet jutni, hogy elsősorban nem a származás dönti el, hogy ki juthat be ebbe a körbe, hanem inkább az iskolai végzettség. A rendelkezésre álló curriculum vitae-ból az rajzolódik ki, hogy a budapestieket nem igazán vonzza a politikai pálya, ellenben mintha a vidékiekben elementáris erővel buzogna a felfelé való törekvés igénye. Igazi „pesti”, aki itt született, itt járta az iskoláit, alig akad a T. Házban és az államtitkári karban.

Jogászok birodalma

A parlamenti információs honlapra feltöltött és az internetre kitett, amúgy egyes esetekben hiányos önéletrajzok alapján elmondható, hogy az országgyűlési képviselők között a legtöbben jogászok. Nem kicsit, nagyon. A 199 országgyűlési képviselő között mi legalább 47 jogászt találtunk, ami azt jeleni, hogy a T. Ház minimum 23 százaléka jogi egyetemet végzett. A második legnépesebb szakmai kör a pedagógusoké, akik 10-15 százalékát teszik ki a képviselőknek, de még így is fele annyian vannak, mint a jogászok. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nehéz mindenkit egy-egy kategóriába belezsúfolni, mert vannak, akik éle-tük során pályát módosítottak, például tanárként vagy külkereskedőként kezdték, de aztán jogászok lettek, mint például Czunyné Bertalan Judit, az új közoktatási államtitkár vagy Selmeczi Gabriella, aki évekig a Fidesz szóvivőjeként tevékenykedett.

A harmadik legnagyobb csoport, a közgazdászoké és a mérnököké. Ők 10-10 százalék körüli arányban „népesítik” be a parlamentet. Meglepő módon a teológiai jellegű végzettséggel is sokan, legalább 9-en rendelkeznek az Országgyűlésben, ráadásul közülük ketten – Balog Zoltán és Semjén Zsolt – kormánytagok is. Orvosok, agrár- és kertészmérnökök, bölcsészek, szociológusok, kommunikációs szakemberek is kevesebben vannak, mint a teológusok és lelkészek. Érdekes, hogy az utóbbiak közül csak egy található baloldalinak tartott pártban, az LMP-s Ikolity István, aki katolikus teológus és hitoktató. A többiek, leginkább református lelkészek a Fidesz-KDNP soraiban ülnek. Fizikusból, matematikusból, művészből és pszichológusból mindössze egyet-egyet találtunk.

Ha azonban a politikai hatalom csúcsát, a miniszteri kart nézzük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ide a két teológust leszámítva, csak jogászok és közgazdászok nyertek bebocsátást. Orbán Viktor, Lázár János, Navracsics Tibor, Pintér Sándor, Hende Csaba, Seszták Miklós és Trócsányi László, valamint Fazekas Sándor jogász, egyedül Varga Mihály közgazdász.

A politikacsinálók szűk köre

Azonban a politikának létezik egy informális része is. Bizonyos esetekben nemcsak a formális posztot betöltő személyeknek van ráhatása a politikacsinálásra. Több kormánypárti politikussal beszélve az a kép rajzolódik ki, hogy egy szűk, ötfős kör határozza meg leginkább a magyar belpolitika tartalmát, akik közül ketten ma nem tagjai a kormánynak: Orbán Viktor, Rogán Antal, Kövér László, Lázár János és Kósa Lajos. Természetesen közülük Orbán a meghatározó, a Főnök. Az ötletek többsége tőle származik, legfeljebb próbálják lebeszélni valamiről, vagy számára eladni egy-egy ötletet. Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének, a Fidesz választmányvezetőjének nagy befolyása van a párton belüli ügyekre, Kósa Lajosnak pedig egyebek mellett az önkormányzati kérdésekre. Információink szerint az önkormányzati törvény, leginkább a fővárosi rendet felforgató átszabása mögött is – Lázár Jánossal karöltve – ő jeleskedett. Rogán a gazdasági mindenes, Lázár János pedig a kormányzati végrehajtó.

Az alfa azonban a csapatban tényleg Orbán Viktor. Egyes témánként ehhez a szűk körhöz csatlakozhatnak még miniszterek, illetve párton belüli szereplők. Így például gazdasági ügyekben Varga Mihálynak is van némi befolyása, de Pintér Sándor is – Orbán egyik kedvence – bizonyos esetekben meghatározó tud lenni, miként Balog Zoltán is erkölcsi jellegű kérdésekben. Jogi ügyekben egyébként Szájer Józsefnek, a Fidesz európai parlamenti képviselőjének a szavára is sokszor ad Orbán Viktor, miként a miniszterelnökhöz van bekötve Habony Árpád „spindoktor” is. Alacsonyabb szinten, de van ráhatása az ügyekre Gulyás Gergelynek, az Országgyűlés törvényhozási alelnökének, aki egyaránt bírja Kövér, Rogán, Szájer és Balog bizalmát, de Kocsis Máté kommunikációs igazgatónak, illetve kampányok idején Gyürk András európai képviselőnek is akad feladata. Megjegyzendő, többségük (például Szájer, Gulyás, Kocsis) jogász, miként az államtitkári karban is hasonló arányokat találunk.

Az államtitkári kar túlnyomó többsége ugyanis – legalábbis a mi számításunk szerint legalább 36 százaléka – jogász, míg 25 százalékuk gazdasági végzettségű. A leginkább szembetűnő, hogy pedagógusok nincsenek igazán a hatalom csúcsán, nincsenek a „tartalom” kitalálói között, inkább a másodvonalban foglalnak helyet. Az államtitkárok körében mindössze öt tanárembert találtunk, azzal a megkötéssel, hogy volt köztük olyan, aki akár mérnökként is kategorizálható lett volna. Fontos megjegyezni, hogy az államtitkárok inkább végrehajtói az „ötösfogat” (Orbán, Rogán, Kósa, Lázár és Kövér) – és a hozzájuk kapcsolódó kisebb kör – által kitalált politikai „termékeknek”. A „mezei” országgyűlési képviselők pedig bizonyos értelemben biorobotok, mert leginkább az a feladatuk, hogy megszavazzák a politikai vezetés által kitalált projekteket. Egy kis túlzással persze, de legfeljebb a helyesírási hibák kijavítására tehetnek javaslatot. Mivel nagyszámban ülnek pedagógusok a T. Házban, így azt lehet róluk mondani az ismert mondás parafrázisával, hogy nemcsak a nemzet, hanem a politikai elit napszámosai is.

Jogász és jogász között is van különbség

Tehát a szikár statisztikák szerint igazán „fontos ember” Magyarországon jelenleg leginkább egy technokrata, tehát jogász, másodsorban közgazdász lehet. Az életrajzok átolvasásakor azonban közöttük is lehet különbséget tenni, ami a gyerekkori életstratégiák „eredményességét” is mutatja. Az egyik csoport egy erős vidéki, leginkább megyeszékhelyen található gimnáziumban érettségizik, majd rögtön jogi, vagy gazdasági egyetemi végzettséget szerez. Nincsenek vargabetűk, lehet, hogy szülő ráhatásra, vagy fiatalkori céltudatosságra utal, de nyílegyenes a tanulmányaik vonala: sikeres általános iskolai eredménnyel bejutnak egy jó gimnáziumba, majd innét sikeres felvételivel egy elitegyetemre. 

A másik halmaz, akik – akár szakmunkásképzőbe vagy szakközépiskolába járva – valamilyen más szakmát, vagy iskolai végzettséget szereztek. Találtunk olyan képviselőt, aki autószerelő volt, majd estin leérettségizett, utána levelezőn jogász vagy közgazdász diplomát szerzett. E körbe tartoznak, akik tanárként vagy mérnökként kezdték, de – nyilván óriási pluszterheket vállalva – átnyergeltek a jogi, vagy a közgazdasági pályára. A meglepő, hogy az „elit elitjébe”, a „legfelsőbb körbe” nem a kísérletezők, hanem azok tartoznak, akik hajtós, már-már elitgimnáziumba jártak, majd egyenesen a jogi vagy közgazdasági egyetemen kötöttek ki. A „kísérletezők”egy szinttel lejjebb, de részesei lettek a politikai elitnek. Azért nem mellékes, hogy ezek is jó állások, simán lehet (a juttatásokkal együtt) egymillió forintos jövedelemhez jutni egy-egy ilyen megbízatással, ami a magyar átlagfizetéshez képest kimagasló jövedelmet jelent. Tehát az erőfeszítéseik semmiképp nem vesznek kárba. (Magyarországon az oktatás és a tudományos kutatás területén a havi bruttó átlagfizetés 178 600 forint, míg a „teljes” átlagfizetés teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete elérte a 226 600 forint – a szerk.)

A T. Házban egyébként kilencen vannak olyanok, akik az önéletrajzuk szerint nem szereztek diplomát. Ők egyébként ezáltal ugyan tagjai lettek a politikai elitnek, de már a parlamenti bizottságoknál is lemaradtak a jó (elnöki, alelnöki) helyekről.

Budapest vs. vidék

A leginkább megdöbbentő, hogy fővárosiak nagyon kis arányban (15 százalék) találhatóak a T. Házban. Fővárosi alatt olyan személyekre gondolunk, akik pesti, vagy budai identitásúak, itt születettek, itt tanultak és itt is élnek. Több olyan személy is van, aki Budapesten született, de szüleivel vidéken nőtt fel, illetve olyan, aki vidéken született, majd felköltözött a fővárosba, de a saját maga által írt önéletrajzból süt („Budapesten születtem, de három évtizede Jánoshalmán élek” típusú mondatok), hogy az identitása vidéki.

A fiatal politikusok önéletrajzából az derül ki, hogy a jó iskolai végzettség mellett a felfelé menő liftbe úgy lehetett beszállni, ha valaki elszegődik egy idősebb politikus táskahordójának (szabatosabban: titkára, vagy kampányreferense volt), illetve, ha részt vett valamelyik párt ifjúsági szervezetének (Fidelitas, Fiatal Baloldal, MIÉP ifjúsági tagozata) munkájában. Ezek mellett pedig a hallgatói önkormányzatokban kifejtett munka is kitűnő belépőnek bizonyult a politikai elitbe.

Olvasson tovább: