Kereső toggle

Interjú Szájer József fideszes politikussal, EP-képviselővel

Nemzeti érdek nemzetközi színtéren

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hétvégén európai uniós választások lesznek, de az országban nem igazán érzékelhető kampányhangulat. Mi a tétje a vasárnapi választásoknak?

– Az uniós választás szorosan kapcsolódik az április 6-án lezajlott országgyűlési választásokhoz. A magyar polgárok óriási tömegben támogatták az előző négy év kormányzati tevékenységét, az elért eredményeket, a válságkezelési megoldásokat. Ahhoz, hogy a kormány a következő időszakban is megfelelő körülmények között tudjon működni, le kell védeni a nemzetközi színtéren, meg kell tudjuk védeni az elmúlt négy év vívmányait, gondolok itt a különadókra, a rezsicsökkentésre vagy egyáltalán a magyar gazdaságpolitika fő irányvonalára. Azt mindenki láthatja, hogy ezek az intézkedések nem mindenkinek tetszenek. Nem tetszik a hazai baloldalnak, aki külföldön keres szövetségeseket, és nem tetszik az európai bürokratáknak sem, akik nem kedvelik az új megoldásokat, a régi recepteket erőltetik. Nyilván nem tetszik azoknak a cégeknek sem, akik ezáltal veszítenek a profitjukból.

Több alkalommal nevezték hadszíntérnek Brüsszelt, miközben azt láttuk, hogy szinte bármilyen döntést el tudtak fogadtatni a magyar Parlamenttel, akár az unióval szembe menve is.

– Ehhez két dolog kellett: egy óriási alkotmányozó többség, amely a kiélezett helyzetekben gyors reagálási lehetőséget biztosított. Másrészt szükség volt az emberek támogatására is. Nem titok, hogy néhány évvel ezelőtt az első Békemenet szerelte le azokat a támadásokat, melyek meg akarták buktatni az Orbán-kormányt a kétharmados többség ellenére.

Valóban meg akarták buktatni Orbán Viktort? Nem csupán kritikákat fogalmaztak meg a kormány működésével kapcsolatban?

– Nemcsak Brüsszelből, hanem Európa-szerte voltak olyan hangok, sőt a tengerentúlról is érkeztek olyan üzenetek, amelyek arról szóltak, hogy Orbán Viktor kormánya sérti bizonyos cégek érdekeit. Ezt a vádat persze emberi jogi köntösbe bújtatták: az Alaptörvény, a médiatörvény elleni támadásként jelenítették meg, és azt sugalmazták, hogy jobb lenne, ha kormányváltás történne. Több országban ezt meg is tudták oldani vagy választásokon vagy választásközi időszakban (lásd például Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban), és így próbálkoztak Magyarországgal is.

Ettől a jogi köntösbe bújtatott kritikák akár jogosak is lehettek, nem?

– Mivel tagjai vagyunk az EU-nak, Magyarországra is vonatkoznak a szabályok. Az viszont gyakran előfordul, hogy ezek a szabályok nem ugyanúgy vonatkoznak az egyik országra, mint a másikra. Ezt hívjuk kettős mércének. Elfogadhatatlan, hogy egyik vagy másik országot pozitív vagy negatív módon diszkriminálják. Ott van például a médiatörvény. Ha Magyarországot azért bírálják, mert a Médiatanács elnökét az Országgyűlés kétharmados többséggel választja meg, akkor miért nem bírálják Nagy Britanniát, ahol a BBC elnökét a miniszterelnök nevezi ki mindenfajta parlamenti ellenőrzés nélkül? És persze hosszasan sorolhatnánk a példákat. Emiatt is mondjuk, hogy Brüsszel csatatér, hadszíntér. Ráadásul szuverenitásunk azon részét, amely például a versenyjogra vagy a vállalkozások létrejöttére vonatkozik, már 2004-ben átengedtük az EU-nak, ezért bizonyos csatákat ott kell megvívni. Ilyen a pálinkafőzés megadóztatása és a magyar akác megvédésével kapcsolatos kérdés is. Ehhez erőt kell mutatnunk a nemzetközi színtéren, a magyar polgároknak látniuk kell, hogy az ő érdekeik forognak kockán. Vagy ott van például az energiaszektor. Ha a kis Magyarország egyedül tárgyal az energiaszolgáltatókkal, Oroszországgal vagy másokkal, lényegesen rosszabb feltételekkel tud alkupozícióba kerülni, mintha a közös európai energiapolitika jegyében egész Európa tárgyalna. Mi ezért is nagyon ösztönözzük az egységes energiapolitikát. De az, hogy Magyarországon ne kelljen kiirtani az akácot, ne kelljen megadóztatni a pálinkafőzést, mind Magyarországra vonatkozó kérdések, ezeket nem Brüsszelben kell eldönteni. Ehhez kell az erő.

Kevés szó esik a hazai kampányban arról, hogy a választásoknak tétje az is, milyen irányba mozdul el Európa. A szocialisták vagy a néppártiak lesznek-e többségben, miközben az is érezhető, hogy szinte minden országban megerősödtek az EU-szkeptikus mozgalmak. Hogy látja a jelenlegi erőviszonyokat?

– A két nagy európai pártcsalád – a Néppárt és a Szocialisták – közötti komoly verseny lehet, hogy éppen Magyarországon fog múlni. Nekünk az az érdekünk, hogy a Néppárt győzzön, hiszen így nagyobb lehetőségei lesznek a magyar kormány működésének. Jobban odaférünk Európa vezetéséhez, több lehetőségünk lesz a lobbizásra. Fontos, hogy a miénkhez közelálló értékrendet dominálja a következő években az EU döntéshozó szerveit.

Ott van például a kereszténység beemelése az alapszerződésbe. Sok vita után végül kimaradt Isten említése az alkotmányos szerződésből…

– A konfliktusok fő forrása éppen ez volt. Az ottani baloldal úgy vélte, hogy ez a korszak már lezárult, míg  mi magyarok az Alaptörvényben meg pont ezt fogalmaztuk meg. Ez egy ideológiai küzdelem, ami jelen pillanatban Európa egyik fő kérdése: mennyire merünk építeni a saját hagyományainkra, akár hitre, akár a kulturális, akár természeti hagyományainkra, illetve mennyire külső forrásokból akarjuk megerősíteni magunkat. Mennyire bevándorlókból akarjuk megállítani a népességfogyást, és mennyire családtámogatásból. Nagyon bízom abban, hogy ez a választás is erősíteni fogja az általunk képviselt irányt. Ezért is fontos az ötévenkénti választás, mert szervezi, mozgatja a rendszert, új kihívásokat jelent.

Visszatérve az EU-szkeptikusok kérdésére. Az Európa-ellenesek megerősödése egész Európára jellemző. Ennek egyik oka az lehet, hogy az elit-politikusok elfeledkeztek arról, hogy a közös európai építkezéshez megszerezzék a polgárok támogatását. Elkényelmesedtek, és ennek eredményét érzékeljük. Pedig nagyon is fontos volna, hogy hangsúlyozzuk az EU előnyeit! Nézzünk csak körül a határainkon túl! Ukrajnában polgárháború van, korántsem biztos, hogy a kontinens békéje a jövőben garantálható. Az Európai Unió az egyik ilyen garancia. A magyar egyetemistáknak, főiskolásoknak lehetőségük van arra, hogy az Erasmus-program keretein belül egy másik ország egyetemén tanulhassanak. De gondoljon csak arra, hogy mennyire természetesnek tűnik ma átlépni az országhatárt. Hozzászoktunk, mert a jóhoz könnyű hozzászokni, de ez sem volt mindig evidens. Most a magyarországi szélsőjobboldal azt mondja, hogy adjuk fel ezeket az értékeket, és lépjünk ki az EU-ból.

Módosítottak, most már azt mondják, hogy vizsgálják felül az alapszerződést…

– Ők ilyen szófelhőbe burkolják a gondolkodásukat, de valójában ki akarnak lépni. Ez nem lenne helyes megoldás. Gondoljunk csak bele, Románia vagy Szlovákia belülről érvényesítené az akaratát, mi meg kint ragadnánk. A magyar vállalkozások piacra jutási lehetőségei romlanának, a vállalkozások támogatásai elapadnának, munkahelyek kerülnének veszélybe. Felelőtlenség! A másik szélsőség, amit a baloldal mond, hogy mindenben igazodjunk az EU-hoz. Csináljunk mindent, minden esetben úgy, ahogy ők mondják, és ne legyenek konfliktusok. Annak nincsenek konfliktusai, aki nem csinál semmit. Aki a saját érdekeit képviseli, nagyon sokszor küzdenie kell, mert szembe megy más nemzet érdekeivel. Márpedig a magyar nemzeti érdekeket sem a németek, sem a spanyolok, sem a franciák nem fogják képviselni.

Milyen Európai Uniót szeretnének önök? A saját nemzeti jellegüket hangsúlyozó országok közösségét vagy föderatív rendszert?

– Minden pártban, így a néppárton belül is vannak olyanok, akik szeretnének föderálisabb rendszert létrehozni. Mi viszont nagyon határozottan azt képviseljük, és erre bárkivel szövetkezünk, hogy az EU azon területeken legyen erős, ahol közös cselekvésekre van szükség, a többit hagyják a tagországokra. Az ezeréves magyar államiságot mi nem kívánjuk feladni. Egyrészt az EU eddig nem bizonyította, hogy hatékonyabban képes működni, mint a magyar állam, miközben a belépésünkkel mi vállaltuk, hogy a szuverenitásunk egy részét közös gyakorlásra kölcsönbe adjuk és együttesen gyakoroljuk. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy Magyarország visszasilányuljon egy tartománnyá, egy olyan állammá, amelynek minimálisak az önálló hatáskörei. Ez ellen küzdünk minden erőnkkel.

Hogy látja most a helyzetünket Európában? Több tiszteletet kapnak ma a magyarok?

– Mivel Magyarországnak igaza volt, és ki is állt az igazáért, ez óriási példa a többi országnak. Sem a bolgár szocialista miniszterelnök, sem a román szocialista miniszterelnök, sem a holland liberális miniszterelnök nem ment el az Európai Parlamentbe, mikor támadták az országát. Orbán Viktor volt az egyetlen, aki megtette. Nem kerteltünk, világosan beszéltünk, és nem is próbáltuk meg elrejteni a szándékainkat. Ha kiderült, hogy a mi szabályaink nem illeszkednek az unió jogszabályaihoz, mindig volt arra mód, hogy a végén olyan megegyezés szülessen, amely egyszerre tartotta tiszteletben az EU jogszabályait, és a magyar érdekeknek sem volt sérelmes. Eddig minden esetben sikerült dűlőre jutnunk. Azokat az eredményeket, amelyeket elértünk, akár a közteherviselés, akár a munkaalapú társadalom, akár a rezsicsökkentés területén nagy érdeklődéssel figyelik az EU-ban. Először nem akarták hagyni hazánkat, hogy a saját útját járja, minden eszközzel akadályozták is ebben, ám most egyre több helyen ismerik fel Európában, hogy csak úgy van mód kilábalni a válságból, ha innovatív, új megoldásokat alkalmaznak, mert a régi rendszerek már nem működnek.

Nem túl egyszerű a „Tiszteletet a magyaroknak” üzenet? Sokak szerint ennél jóval több érvet kellene mondaniuk az európaiságról.

– Mi azzal kampányolunk, amit eddig tettünk: a válságból kivezető utat keressük. Senki nem mondhatja az elmúlt időszak teljesítménye után, hogy nekünk nincs elképzelésünk az EU-ról. A „tisztelet kampánnyal” azt fogalmazzuk meg, hogy a magyar emberek óriási erőfeszítéssel, mindenfajta külső segítség nélkül tudták a válság nagyon súlyos helyzetét megoldani. Míg más országok jelentős adósság-elengedésben részesültek, hazánk nem kapott ilyet. Ezért kérünk tiszteletet a magyar embereknek. Ráadásul a Fidesz–KDNP listája az egész nemzetet fogja össze. Hiszen a listán szerepelnek a határon túli magyar területek képviselői is. Ez is rímel arra, hogy nem kilépni akarunk az EU-ból, hanem az egész magyarságot be akarjuk vinni Európába. A 2010-ben megszületett állampolgársági törvény világosan jelzi, hogy minden magyart képviselni szeretnénk az Európai Unióban.

Ön el tudja képzelni, hogy Kovács Béla jobbikos EP-képviselő az oroszoknak kémkedett Brüsszelben? Mire irányulhatott az ő lobbitevékenysége, milyen konspirációk részese lehetett?

– Hangsúlyozom, minden olyan tevékenység, amely Magyarország vagy az EU ellen irányul, veszélyes, ezért is jár el szigorúan a büntetőjog. Bízom a magyar titkosszolgálatokban és a magyar ügyészségben, hogy ha ilyen eset felmerül, hatékonyan tudja kezelni a problémát. Egy furcsaságot azért kiemelnék: az a párt, amely Kovács Bélát Brüsszelbe juttatta, és most is előkelő helyen szerepelteti a listáján, minden egyes megszólalásában a képviselői mentelmi jog nagy ellenfele. Most mégis azért akadt meg az ügy, azért nem láthatnak tisztán az európai és magyar hatóságok, mert a mentelmi jog védi a képviselőt. Ebben az esetben a Jobbik a saját nézeteivel került szembe. Ha Kovács Béla lemondott volna a képviselői mandátumáról, tovább folytatódhatna az eljárás, és nem kellene hónapokig várni. Egy dolgot biztosan tudhatunk, Oroszország egyre intenzívebben érdeklődik az erősödő EU-ban történő cselekmények iránt, információra van szüksége. Ez különösen az Ukrajnában kialakult helyzet miatt fontos, hiszen az EU és Oroszország között nem éppen felhőtlen a viszony.

A sajtóban és baloldali politikusok részéről is elhangzott olyan kritika, amely szerint a Fidesz kampányeszközként használja a kémbotrányt. Az igazságszolgáltatásnak nem az aktuálpolitikától függetlenül  kellene működnie?

– Meggyőződésem, hogy azok a szervek, amelyek ebben az esetben eljárnak, egy ilyen súlyos vádat csakis alapos megfontolás után terjesztenek elő.

Olvasson tovább: