A baloldal átrendeződésének lehetséges forgatókönyvei címet viselő anyag településtípusok szerinti bontásban figyelve a pártszimpátiát jutott arra a következtetésre, hogy három különféle Magyarország is létezik párhuzamosan. Az egyik pólus Budapest, ahol a kormányváltó erők és az LMP szavazóbázisa együttesen 45 százalékát tette ki a szavazóknak. Tisztán matematikai alapon tehát, a fővárosban akár meg is valósulhatott volna a kormányváltás. Egy másik Magyarországot a megyei jogú városok és a 20 ezer fő feletti városok frontján látunk. Itt már egyértelmű a Fidesz előnye, de – mint az elemzők fogalmaznak – a „baloldal látótávolságon belül van”, míg a Jobbik nem sok helyen rúg labdába. Nem így a kistelepüléseken, ahol a szélsőjobboldal pártja szinte mindenhol a második erő a Fidesz után. Ez volna a „harmadik” Magyarország, azok a községek, nagyközségek, 20 ezer fő alatti városok, ahol a baloldal tulajdonképpen vereséget szenvedett.
Ez a speciális tagozódás az uniós választásnál is jól megfigyelhető. Még a választási részvételt tekintve is igaz, hogy a főváros jóval felülteljesített (csakúgy, mint áprilisban), míg a kisvárosok és a falvak választói kisebb arányban vették ki a részüket a szavazásból. A korábbi összefogás pártjai közül pedig az MSZP szavazói voltak a legapatikusabbak. E párt az egyébként, amelyiknek – a május végi állás szerint legalábbis – jelentősen csökkentek budapesti bázisai, ugyanakkor a kisvárosokban és a községekben a legerősebb baloldali párt cím tulajdonosa (9,8 százalék támogatóval). Fordított a helyzet a szocialisták konkurenseivel, a DK-val és az Együtt–PM-mel, akik viszont Budapesten „taroltak” fej-fej mellett, miközben a „második” Magyarországon (megyei jogú városok és 20 ezer feletti városok) és a kistelepüléseken az MSZP mögé szorultak.
A Policy Agenda konklúziója: 1. A kistelepüléseken élők kifejezetten nem érzik magukénak azokat a politikusokat, akik a fővárosban 13 százalék támogatottságot is magukénak tudhatnak. 2. Összetettben a baloldal mindhárom Magyarországon megelőzte a Jobbikot. Kizárólag ebben a megközelítésben (nagyvárosok és falvak) – mondják az elemzők – a baloldali pártok egyfajta regionális pártokká váltak. Ebből pedig az következik, hogy sürgősen választ kell találniuk a szegénység kontra modernizáció problémára. A baloldal ugyanis a 20 ezer fő alatti településeken mondott csődöt.
Mit lehet itt tenni? A Policy Agendának három ötlete is van. Az egyiket „folytatjuk a jelenlegi politikát, és egyszer győzünk”-nek nevezték el. Eszerint minden baloldali erő folytatja az önálló politizálást, amiből legjobb esetben – újabb összefogás nyomán – egy fővárosi váltópárt nőhet ki, de ezzel a kisebb településeken átengedik a terepet a Jobbiknak és lemondanak országos lefedettségükről.
A másik megoldásnak az elemzőcég azt látja, ha a baloldal megpróbálja újra felfedezni a vidéket. Ehhez elengedhetetlenül szükségük lesz új szervezeti formára, kommunikációs-nyelvi eszközrendszerre, és újfajta politikai szereplőkre, akik természetesen személyesen győzik meg a választót igazukról. Magyarán gründolni kéne egy szociálisan érzékeny, előzmény nélküli agárbaloldali pártot, nem megfeledkezve a nagyobb modernizációs centrumok megszólítására képes erőkről sem. Végül pedig ott van a Fidesz-modell: az „egy a zászló, egy a tábor”. Ez egy olyan tömegpártot vagy összefogást feltételez, amely egyszerre szólítja meg a falvakat és a budapesti szavazókat.
A Policy Agenda a második forgatókönyvét tartja befutónak, annak megvalósulásához azonban differenciálódnia kellene a baloldalnak. A jelenlegi felállás alapján az MSZP ugyanis csak azon az áron tudna megvalósítani egy új stílust, ha politikai mondandóját főleg a kistelepülések lakóinak igényeihez igazítaná, amellyel viszont részben lemondana a nagyvárosi szavazókról. Az elemzők sem az LMP-t, sem a DK-t, vagy az Együtt–PM-et nem tartják alkalmasnak e bravúrra, azt azonban elismerik, hogy nagyvárosi térnyerésük a szocialisták további szétaprózódásához vezethet. „Ebben az esetben egy új baloldali erő megjelenése lehet az, amely a kistelepüléseken képes lehet bázist szerezni” – állítják, s ezzel a kör bezárult.
2014. 05. 30. (XVIII/22)
