Kereső toggle

Mámorpolitika

Az alkoholizmus nálunk népbetegség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hazánkban 800 ezer alkoholbeteg él, akiknek 40 százaléka hölgy. Rapszódikusan sokat ivó pedig 1,5 millió honfitársunk. A héten váratlanul előkerült egy nemzeti alkoholstratégia, amelyről a szakma nem értesült, az érintett államtitkárság pedig – legalábbis lapzártánkig – mélyen hallgat.

Április közepén napvilágot láttak a Globális Drogvizsgálat legfrissebb eredményei, melynek magyar vonatkozásai elsősorban az alkoholizálás miatt érdekesek. A témára reflektáló szakemberek elmondták, hogy a vizsgált országok közül egyedül hazánknak nincs alkoholstratégiája. A kormányzat nyomban kiadta az ÁNTSZ-nek, hogy legyen, és két hét alatt össze is állt egy munkaanyag. Csak a szakmának felejtettek el szólni: sem a Magyar Addiktológiai Társaság (akinek két kollégája is részt vett a nemzetközi felmérésben), sem a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) nem tudott megkeresésünkkor a társadalmi vitára szánt anyagról, amelyet egyébként az Országos Addiktológiai Centrum készített. Ők azzal hárították kérdéseinket, hogy azokra az egészségügyi államtitkárság illetékes válaszolni, ám a más orgánumokhoz eljuttatott írásbeli „válaszaik” láttán, ez szintén zsákutcának bizonyult. A Népszavának annyit elárultak, hogy az anyag a Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására 2014–2018 címet kapta.

A Global Drug Survey kérdőívét 14 ország 78 ezer lakója töltötte ki, s velük idén először csaknem 3300 magyar is. Drogban nem annyira aggasztó a helyzet, de alkoholban dobogósok vagyunk. Miközben a válaszadók fele használt már életében illegális kábítószert, szeszt már 94 százalékuk fogyasztott. Nagyjából a felük nemcsak azt ismeri el, hogy ivási szokásaival az egészségét kockáztatja, hanem azt is, hogy ment már be másnaposan a munkahelyére (ebben a műfajban csak az írek előzik meg a magyarokat). A gond az, hogy minden negyedik rendszeresen piáló fiatal úgy gondolja: életmódjával nem üt el a nagy átlagtól. Pedig a tíz százalékot is meghaladja azon válaszadók száma, akik havonta legalább egyszer nem tudták abbahagyni az ivást, vagy nem bírtak visszaemlékezni átlumpolt éjszakájukra. Ha mégis, akkor közel kilenc százalékuk illuminált állapotára vezeti vissza a másnap ébredéskor tapasztalt sérülését (az összes válaszadó 3,2 százaléka került sürgősségi betegellátásba alkohol fogyasztása miatt). Nagy riadalom azonban nem lesz rajtuk úrrá: csak negyedük próbálja visszafogni a bevitt mennyiséget a következendőkben, bűntudatot pedig ennek az aránynak is csak a fele érez kicsapongásai miatt.

Mára az alkohol ugyanolyan kedvelt kábítószerré vált, mint a dizájner drogok. Lágy- és keménydrogként is alkalmazzák, de már nem a csoportos fogyasztás a lényeg, hanem az egyén tudatállapotának a megváltoztatása – állítja Funk Sándor addiktológus, aki szerint a probléma egyik gyökere az, hogy az ivás máig ható tradíciója azokban az évszázadokban alakult ki Magyarországon, amikor sem az orvoslás, sem a gyógyszerbázis nem garantált biztonságot a népegészségügyben. A szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy a tömény szeszek csak az 1600-as évek végétől jelentek meg hazánkban, és a 19. század elején még pálinkával érzéstelenítettek a műtéti beavatkozások nagy részénél. Azóta jelentősen megváltoztak az életkörülményeink, de az italozási kultúra kevésbé: az idősebb nemzedék nem felejtett el inni, a fiatalabbak pedig már megtanultak, illetve gőzerővel tanulják.

Népegészségügyi szempontból is rendkívül súlyos a helyzet – állítja az addiktológus –, a májcirózis kockázata Magyarországon a legnagyobb Európában, a WHO adatai szerint évente 6-7 ezren vesztik életüket emiatt idehaza. De a többi alkoholfüggéshez társuló betegségben is a világ élvonalához tartozunk: hasnyálmirigy-gyulladás (évi 1500 haláleset); gyomorhurut reggeli hányással; az úgynevezett sörszív, vagyis alkoholos szívizom-degeneráció. Emellett az alkohol végig a gyomortól a bélcsatornán át emeli a rosszindulatú daganatok előfordulásának kockázatát. Sőt felelős olyan agy- és elmebetegségekért is, mint a kis- és nagyagykéreg-sorvadás; az alkoholos paranoia, féltékenység, hallucinózis.

Funk szerint éppen ideje volt, hogy végre stratégia szülessen a probléma kezelésére. Hosszabb távon elsődleges cél a fogyasztás abszolút mennyiségének csökkentése, jelenleg ugyanis ez Magyarországon egy főre számítva 15-16 liter évente, és ehhez még hozzá kell számolni a statisztikai mintán kívül eső, illegálisan forgalomba hozott alkohol fogyasztását is. Ezzel Európában az ötödik helyen állunk. A szakember azért bízik egy ilyen hosszú távú össznemzeti feladatsor eredményességében, mert tapasztalatai szerint a magyar néplélek nagy sóhajjal bár, de tudomásul veszi azt, aminek meg kell lennie. Példaként a dohányzással kapcsolatos 2-3 éve bevezetett súlyos szabályozások sikerét említi. „Ha a magyar emberek megszabadulnánk az alkohol következtében fellépő rosszindulatú betegségektől, akkor az átlag életkor akár 6-8 évvel is megnövelhető lenne hazánkban, ami hatalmas tartalékot jelentene az egész nemzet számára” – érvel Funk Sándor.

Tömény, sör, józanság

Az Európai Bizottság erre szakosodott legfontosabb szervezete, a CNAPA idén márciusban megrendezett konferenciáján meghatározta az Európai Unió alkoholstratégiájának főbb irányait, így például a túlzott alkoholfogyasztás káros hatásainak csökkentését – számolt be lapunknak Halász Róbert. Az MSZSZT igazgatója úgy tudja, az európai szakemberek kiemelt figyelmet szentelnek a fiatalok között egyre népszerűbb, ám sok esetben halálos kimenetelű, úgynevezett „rohamszerű ivás” (binge drinking) visszaszorításának, amelynek során a fogyasztó rövid idő alatt, egyhuzamban, hatalmas mennyiségű tömény szeszes italt visz be a szervezetébe. A stratégia gyakorlatba ültetése várhatóan a 2014-es év második felében élesedik be a nemzetállamok vonatkozásában is. A szövetség keretein belül működő Kulturált Alkoholfogyasztás Tagozat évente több programmal (plakátkampányok, kiadványok, fesztiválstandok, Facebook stb.) is megszólítja a magyar fiatalokat, akik az igazgató tapasztalatai szerint lehetnének nyitottabbak is a pozitív befolyásolásra. A Magyar Sörgyártók Szövetsége is évek óta próbálkozik. A három vezető sörgyártót (Dreher, Heineken, Borsodi) tömörítő szervezet 2005-ben, az Európai Sörgyártók Szövetségének tagjai által indított, az ittas járművezetés ellen fellépő, kreatív kampányok mintájára hirdette meg Magyarországon saját programját (Jófej). Érthető is az igyekezet, hiszen a sörgyártók által forgalmazott sör mennyisége 6185 ezer hektoliter volt 2013-ban.

Olvasson tovább: