Kereső toggle

A rémület ránthatja össze a bulit

Interjú Bruck Gábor kampánypszichológussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mit lehet tudni a választáspszichológia alapján arról, hogy az utolsó napokban mi játszódik le a szavazókban? A Szonda Ipsos szerint 900 ezer ember utolsó pillanatig vacillál?

– Általában a szavazók 5-10 százaléka a legutolsó pillanatban, a szavazófülkében dönt, többségük a hatalmon lévők ellen. Legalább is az amerikai kampányfőnökök így tudják. De Magyarország most nem olyan, mint egy normális ország. Ha a Szonda becslése pontos, akkor a szavazók közel 20 százaléka az utolsó pillanatig vár, ez túl sok, ez nem normális. Különösen, hogy nincs mire várni, hiszen nem lesz miniszterelnöki vita. Az sejthető, hogy a vacillálók 60 százaléka nem a Fideszre voksol, de azt nem tudjuk, hogy a méteres szavazólapon végül kit húznak be. 

Miért nincs felháborodás a polgári szavazók között azért, mert elmaradt az igazi kampány, az érvek, gondolatok és jövőképek összevetése?

– Hadd pontosítsak, vannak polgárok, de polgári oldal nincs. Ami a kérdését illeti, azt hiszem, a kampány minősége jól jelzi, hogy az ország hol tart. A tartalom és a szakszerűség lényegében megszűnt. A kampányban nincs erő, nincs energia, sem akarat. Ráadásul mindenki hazudik. Ma már én sem akarom tudni, hogy egy politikus mit gondol. Az ellenzéki klisékre sem vagyok kíváncsi. Gondolom, a jobboldaliak is így vannak. Egyáltalán nem akarnak vitatkozni a baloldallal. Egyszerűen csak győzni akarnak. A kulturális romlásnak ezen a szintjén már kizárólag a másik legyőzése okoz örömöt. Vér nélküli polgárháború van, és ebbe belesodródtunk mindannyian. Ezt nevezzük nyugodtan kultúranélküliségnek.

Mire játszik a Fidesz, miért hűtik a kampányt?

– A Fidesz győzni akar és semmi mást. Már egy éve kampány üzemmódban dolgozik, és mindent a választásnak rendel alá. Persze ehhez képest sok hibát vét. Talán úgy gondolják, hogy a klasszikus kampánnyal, a szakszerű vitákkal csak felhoznák az ellenzéket. Ebben van valami. Az ellenzék olyan, mint egy szanaszét lévő színházi társulat. A Fidesz pedig nem akar premiert, mert a rémület hirtelen összerántaná az ellenzéki társulatot.

A tömegtársadalomban a tömegmédia közvetíti a „gondolatokat”. A magyar média szerkezete az oka, hogy a baloldal nem képes megszólítani a tömegeket?

– A választás nem fair. Az ellenzék abszolút tisztességtelen hátrányban van. Kevesebb a pénze, a médiája, a lehetősége, de mégsem ez a fő baja, hanem az, hogy a baloldalnak nincs érdemleges mondanivalója. Lassú, körülményes és egyáltalán nem hiteles. Ezért figyelnek rá olyan kevesen. Itt van például, az új 4-es metró. Sokkal szebb, mint amire a budapestiek számítottak, de az MSZP elfelejtette elmondani a valódi történetét. Azt, hogy Orbán fúrta, gáncsolta, és végül leállította a beruházást. Nem mondta el, hogy a metróépítés ugyan sok sebből vérzett, de a megépülése mégis leginkább Demszky érdeme. Tényleg szép a 4-es metró, 15-20 millió forintból olyan látványos kampányt csinálhatott volna, ami még az űrből, a szomszédos Galaktikából is látható. Ezért mondom, hogy a Fidesz médiaelőnye ellenére is Budapestet meg lehetett volna nyerni. De van ennél szomorúbb dolog is. Bármennyire fontos volna a Fidesz bukása, amikor kiderült a Simon-ügy, úgy éreztem, hogy ezt megérdemelte az ellenzék, nem lett volna jó, ha az ügy titokban marad. Akkor sem, ha a Fidesz ezerszer többet lop.

A választások kapcsán két dolgot szoktak vizsgálni: a voksolás szabad és tiszta-e. Ez utóbbi kapcsán merülnek fel kételyek, mert mintha nagyon lejtene a pálya a Fidesznek– lásd a választókörzetek átrajzolása, kampányszabályok, közszolgálati média helyzete. Tölgyessy Péter szerint, ha 70 százalékos lesz a Fidesz-mandátum aránya a parlamentben, az olyan lesz a Nyugat előtt, mintha Fehéroroszország lennénk. Okozhat-e ez társadalmi legitimációs problémákat, hisz a választók 30 százalékával 2,5 millió szavazóval totális többséget lehet szerezni a T. Házban?

– Négy éve nem volt semmilyen legitimációs probléma. Az történt, amit a többség akart, és mindenki értette, hogy az MSZP-t jól elverték. A politika hitele mégis folyamatosan csökkent, ma már közelít a nullához. Ne legyen senkinek sem kételye, a választási eredménnyel a többség elégedetlen lesz, és a politika hitele tovább sorvad. A Nyugat is érti majd a helyzetet, de nem fog nagy cirkuszt csapni. Ahogy nem megyünk oda egy fogyatékos gyerekhez, hogy de buta vagy, fiam. A Nyugat sem fogja megmondani nekünk, hogy mennyire elmaradottak vagyunk. Nem tudjuk, hogy Orbán mit tesz majd a hatalommal. Csak azt, hogy ez kizárólag tőle függ, és nem a rendszer természetes korlátaitól.      

Hogyan működik a  választói lelkekben a cukikampány? 

– Ha szeretsz valakit, akkor szereted a cukiságát. Ha nem szereted, akkor hatástalan vagy idegesít. A politikusok megítélése elég vacak, nehezen hiszem, hogy sok szavazót hozna a lufi, a gyerek, a cica- és kutyussimogatás meg a többi nyalánkság. Egyébként a Jobbik ügyesen kavargatja a cukros nyálat, de ha nő a tábora, azt hiszem, nem emiatt.

Akkor a Jobbik minek köszönheti a plusz szavazóit?

– A Jobbikban mindenki megtalálhatja a maga gonoszságát. Ha utálod a zsidókat, akkor Jobbik. Ha kiüldöznéd a cigányokat, Jobbik. Ha irigy vagy a gazdagokra, Jobbik. Ha tetszik a fekete bakancs és a karlendítés, vagy harcba mennél a nagy Magyarországért, megint csak Jobbik. És persze Vona úgy kalkulál, hogy a sok cukiság azoknak is elfogadhatóvá teszi a pártot, akiknek ijesztő a túl sok indulat és keserűség.

Milyen számítás állhat amögött, hogy a Fidesz nem megy neki a Jobbiknak? 

– Majdnem biztos, hogy a Jobbiknak van jó néhány zaftos botránya, amiről a Fidesz tud. Jogos kérdés, hogy miért nem használják. Nem tudom, mi van Orbán fejében, inkább csak találgatok. Először elmondom a kampánymenedzser magyarázatát, amit egyébként nem érzek túl erősnek. Ha lapos kampányt akarsz, akkor nem nyitsz kétfelé frontot, mert pillanatok alatt ott állsz a csatatér közepén, és balról is, jobbról is téged lőnek. A nagy zajban pedig fölébrednek a szavazók, és lehet, hogy nem a Fidesz mellé állnak.

Ennél valószerűbb magyarázat az, hogy a Fidesz jobb oldala hasonlóan érez és gondolkodik, mint a Jobbik. De nem csak a két szavazóbázis érzületében van átfedés, a politikusaik gondolkodásában is. Például Vona Gábor a Fideszből jött. Kocsis Máté pedig a MIÉP-ből. De az ideológiai hasonlóságra mondok más példát is. Irán sok éve és sok pénzzel támogatja a Jobbikot. Az nem véletlen, hogy a parlamentben a magyar–iráni baráti csoport tagjai közt kizárólag Fideszes és Jobbikos képviselők vannak.

De a baloldal sem makulátlan. Az MSZP is alig beszél a Jobbikról, legalábbis frontálisan nem ütközik vele. A szocialisták huszonnégy évvel a rendszerváltás után még mindig menekülnek a morális kérdésektől. Persze ha a szocialistákat kérdezed, azt mondják, „apám, hát ott vagyunk minden antirasszista tüntetésen”. Ez igaz, de ennél nagyobb kockázatot nem vállalnak, nehogy elhidegüljenek a szavazóik.

Milyen választási stratégiák lehetnek reálisak azoknak, akik a Jobbik ellen akarnak szavazni: az LMP bejuttatása, a baloldalra adott szavazat, hogy második erő maradjon, esetleg a Fideszt erősíteni, hogy legyen kétharmad?

– Nem kell taktikázni, hiszen reálisan sehol sincs esély arra, hogy a Jobbik egyéni jelöltje nyerjen. Elég, ha nem szavazunk a Jobbikra. Mindenestre értem az aggodalmat. Az elmúlt hónapokban legalább 200 ezer új szavazót szedett össze a Jobbik. Persze ez nem azt jelenti, hogy januárról márciusra 200 ezerrel több nácink van. Hanem azt, hogy sok a radikális, protest szavazó. Formálódik egy jelentős ellenkultúra, amely radikálisan elutasítja a politika eddigi formáját. Sokan tudatlanul mennek a Jobbikkal, és nekünk kötelességünk figyelmeztetni őket, hogy egy olyan párthoz csatlakoznak, amely náci retorikát használ. Ne legyünk naivak, mondjuk Borsod- vagy Nógrád megyében az MSZP, a Fidesz és a Jobbik szavazótábora között nincs túl nagy különbség. Világlátásuk hasonló, és sokan csábíthatók zsidó vagy cigány utálatra. Ezek az emberek ráterelhetők a legsötétebb náci útra is. De hívhatjuk őket Nyugat felé is, tíz éve nyolcvanegy százalékuk szavazott az EU-csatlakozásra, azért, mert vezetőik, az MSZP és a Fidesz lényegében egyetértettek a csatlakozást illetően. Hogy hova megyünk, döntően a politika felelőssége.     

Miért van jelentős eltérés a Budapest és a vidéki Magyarország, illetve az ország nyugati és keleti fele között a választási preferenciákat illetően?

– Budapest és a vidék két teljesen különböző világ. De a földrajzi és a gazdasági elkülönülésnél fontosabb, hogy két nagyon eltérő kultúra él egymás mellett. Az egyik Nyugathoz akar tartozni, és azt vallja, hogy ha egy másik ország fontos dolgokban előbbre tart, mint mi, akkor érdemes utánozni. Ha a dánok tovább élnek, vidámabbak, gazdagabbak, becsületesebbek és egymás iránt szolidárisabbak, akkor van mit tanulni tőlük.

A másik kultúra nagyon eltér ettől, és inkább a vidéket, Kelet-Magyarországot jellemzi. Ez a kultúra beleragadt a szegénységbe. Nem tud tanulni, nem tud változni, az értelmes munkára nagyon nehezen képes. Persze, akinek soha sem volt semmije, annak beláthatatlanul messzi van Dánia. A politika is tudja, hogy velük nem jut messzire, de sokan vannak, és a szavazatuk kell. Ezért hozzájuk igazodik a politika, fölmenti, föloldozza őket, és bűnbakot nevez meg. A szegény ember a szembenézéstől fél a legjobban, ezért Orbán és a többiek azt mondják, amit hallani akarnak. Csakhogy, amíg nem hagyjuk magunk mögött ezt a kultúrát, a hanyatlás folytatódik, és a lejtő hosszabb, mint gondolnánk.

Ezért április 6. után nekünk is kéne valamit tennünk. Azokra gondolok, akik szeretnének Nyugaton élni, itt Budapesten. Jöjjön, akinek fontos a zene, a színház, a kultúra. Akinek fontos a jó egyetem, a demokrácia és az angol nyelv. Jöjjön, aki szerint a tapintat, a finomodás igénye tartja össze a jó kultúrát. És mindenkinek, aki ezekben nem hisz, harag nélkül mondjuk, hogy válassza valamelyik másik, már meglévő pártot.

Olvasson tovább: