Kereső toggle

Ukrajna már rég’ kettészakadt

– mondja Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mennyire nyugalmas a kárpátaljai magyarok helyzete? Van valós alapja azoknak a híreszteléseknek, hogy a válsághelyzetben önöket is érték atrocitások?
– Kárpátalja az összukrán átlagnál nyugalmasabb hely. Ehhez képest a tüntetők nemrég elfoglalták a megyei adminisztráció egyik épületét. Magyarokat egyelőre nem ért atrocitás, de kétségtelen, hogy egy polgárháborús helyzetben az adott ország etnikai kisebbségei potenciálisan veszélyeztetettebbek.

Magyarországon a Jobbik azonnal felszólította a kormányt, hogy használja ki a káoszt, és lépjen fel erélyesebben a kárpátaljaiak helyzetének javításáért.
– Előfordulhat olyan helyzet, amikor a magyar kormánynak lehet ebben szerepe, de a mostani körülmények között kifejezetten kockázatos hangzatos kijelentéseket tenni. Ha tényleg aggódnak értünk, akkor azt ne úgy tegyék, hogy ürügyet szolgáltatnak az ukrán szélsőségeseknek arra, hogy irredentizmussal vádolhassanak meg minket.
Mennyire korlátozzák a magyar kisebbség mozgásterét a tüntetések kapcsán életbe léptetett jogkorlátozó szabályok?
– Az úgynevezett demokráciaellenes törvények nagy részét visszavonták, mivel azonban Ukrajna nem jogállam, ezért amúgy sem nagyon van szükség törvényekre, ha a hatalom valakit üldözni vagy korlátozni akar.
Mennyire érzékelni az ország megosztottságát a mindennapi életben?
– Az átlag ukrán ember benyomása egyelőre annyi az országban uralkodó helyzetéről, hogy pár száz kilométerre tőle zajlik egy balhé, amit ő a tévén keresztül kísér figyelemmel. Ez ad egy hamis biztonságérzetet, amelyből azt a téves következtetést vonhatja le a többség, hogy őket nem érheti utol ez a veszedelem. Pedig erre sajnos minden esély megvan: ha nem közvetlenül, akkor közvetve. Ha meg is ússzuk az erőszakos cselekményeket, akkor is ott a valutánk elértéktelenedésének veszélye, és minden, ami ebből következik.
Kijevben értelemszerűen jobban érzékelni a bajt, pláne ha leállítják a metrót, vagy ha napokon keresztül autógumik égnek. De most már Ungváron is előfordul, hogy nem lehet hivatalos ügyeket intézni, mert a köztisztviselők elhagyták az irodáikat. A forradalom tehát eddig tévés valóságshow-ként funkcionált az ország többsége számára, de ez lassan meg fog változni.
Konkrétan mire gondol? Elképzelhetőnek tartja, hogy polgárháborúba torkolljanak a zavargások?
– A tévéshow-kban ritkán szokott ennyi vér folyni. Ez már most polgárháborús helyzet: a bizantin és a nyugati civilizáció felé orientálódó ukrán emberek közötti megosztottság mélysége mindenképpen ebbe az irányba tolja az eseményeket. A kérdés már csak annyi, hogy ez az ellentét mennyire széles körben és milyen intenzitással tör majd a felszínre. Szerencsére a legtöbb ukrán nem forróvérű, nem jellemző rájuk a forradalmi hevület.
A koszovóihoz hasonló helyzetre gondol, ahol egy szikra bármikor berobbanthatja a „szivárgó gázt”?
– Ukrajna esetében inkább metángázról beszélhetünk, hiszen a most kialakult helyzetet egy hosszú rothadás előzte meg. 1991-es függetlensége óta küzd a normális működéshez elengedhetetlen és a mai napig megoldatlan strukturális problémákkal. Egyszerű példát mondok: senki nem bízik a bíróságokban, mert a társadalom nagy része úgy gondolja, hogy az ítéleteket vagy a telefonjog (megrendelt ítéletek – a szerk.), vagy a megvesztegetés mértéke dönti el. Diszkreditálódott a választás intézménye is, mivel még egyetlenegyszer sem zajlott maradéktalanul szabályosan, sőt az utóbbi időben teljesen cinikusan hamisítják meg az eredményeket. Bárki is nyer, a vesztes fél biztos, hogy csalással vádolja meg, és több ezer valós bizonyítékot tud felsorakoztatni ennek igazolására. Azt gondolja, hogy ha a mostani konfliktust egy előrehozott választással kezelnék, az nem de facto döntetlennel végződne? 2004-től mostanáig két elnökválasztáson és három parlamenti választáson vagyunk túl, és az arányok minden esetben 50–50 százalék körül mozogtak.
Ettől még új kormány alakulna, és meg lehetne keresni a legkisebb közös többszöröst a vesztes féllel, nem?
– Azért nem születhet érdemi fordulat a forradalom után sem, mert a mindenkori hatalom elpazarolta azt az időt, amelyet a Jóisten arra adott, hogy az ukránok külső befolyás nélkül szabadon építhessék az országukat. A geopolitikai szélcsend éveiben az elit szabadon rabolhatott, a társadalom teljesen lezüllött, és közben egyetlen közbizalmat élvező intézményt sem sikerült kiépíteni.
Ez esetben mi lehet a válságból való kilábalás forgatókönyve?
– Egyelőre szó sincs kilábalásról, befelé haladunk egy még mélyebb válságba: káosz, anarchia, polgárháború, gazdasági összeomlás, államcsőd. Mindezek bele vannak kódolva a mostani rendszerbe, és legfeljebb más sorrendben valósulnak meg. A helyzet kezeléséhez szükséges eszközök hiánya kézzel fogható. Ahhoz, hogy meg lehessen egyezni, sokkal alapvetőbb kérdésekben, társadalmi minimumokban kellene egyetértenie az ukrán népnek.
Ön szerint kettészakad Ukrajna a Kelet–Nyugat-tengely mentén?
– Ez a kettészakadás már régen megtörtént, az ezt megalapozó nézetkülönbségek, érdekellentétek évtizedek óta mélyítik a szakadékot. Idő kérdése, hogy ennek a területi, közigazgatási stb. konzekvenciái mikor valósulnak meg a világ számára is látható módon. A mostani feszültség egyelőre mindenképpen a válság eszkalálódását fogja eredményezni.
Ha a polgárháború egy olyan szakaszba lép, amikor megindul a menekültáradat, a kárpátaljai magyarok az anyaország felé veszik az irányt?
– Ebben az esetben nem nagyon lesz mit fontolgatni, hiszen a magyarok többsége a határ mentén lakik.

Olvasson tovább: