Kereső toggle

Ki rántja félre a kormányt?

Nemzetközi botrány lehet az emlékmű-vitából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kormánypárti forrásaink szerint azért is kiélezett a Szabadság téri német megszállásra emlékeztető szobor ügye, mert az emlékmű Orbán Viktor szívügye. A szobor létrehozása és üzenete ugyanis nem rögtönzés, hanem évek óta tartó folyamat eredménye. Éppen ezért az alacsonyabb rangú kormányzati politikusoknak alig van mozgástere, hogy a szoborra felháborodó, a holokauszt emlékév bojkottjával fenyegető Mazsihiszt leszereljék. Ráadásul az utóbbi szervezetben identitásképző erő lett a kormánnyal szembeni ellenállás.

A Hetek értesülései szerint neves, többnyire baloldalinak tartott magyar történészek egy meglepő pert terveznek. Népirtásban való részvétel miatt Horthy Miklós elleni eljárást folytatnának le, mert úgy vélik, hogy a hidegháború kitörése és Sztálin szeszélyének köszönhetően úszhatta meg a néhai kormányzó a személyes felelősségre vonást. Az eljátszott per időpontja még nem eldöntött, de szóba került, hogy március második felében (a kormány által tervezett szoboravatás időpontjában) citálnák a „bíróság” elé az egykori politikust, ami nyilván tudatos fricskája lenne a kormány emlékezetpolitikájának, amely 1944. március 19-ét, a német megszállást tartja fordulópontnak Magyarország történelmében. Ha a történészekből álló bíróság kimondja, hogy Horthy bűnös népirtásban, és a bűncselekmények egy része a német megszállás előtti időszakokban is megtörtént, akkor a Fidesz–KDNP kétharmados szavazataival elfogadott alaptörvény történetfilozófiáját érné súlyos támadás.

A március nemcsak emiatt lehet rázós a kormánynak, hanem mert a „Magyarországon újjáéledt antiszemitizmus elleni tiltakozás és harc” részeként az Európai Rabbinikus Központ is e hónapban rendezi közgyűlését Budapesten. A konferencia, amelyet a magyar kormánnyal együttműködve szerveznek meg, március 24–25-én lesz, és Európa minden részéből rabbik százai vesznek részt rajta. Ha addigra nem sikerül a kormánynak megállapodnia a magyar zsidóság prominenseivel, akkor súlyos nemzetközi botrányt okozhatna, ha a hazánkba érkező rabbik egyebek mellett tiltakoznának a Szabadság téri emlékmű ellen, és szolidaritásukat fejeznék ki a Mazsihisz holokauszt emlékévvel kapcsolatos bojkottja mellett. 

Pedig a helyzet egyre inkább afelé halad, hogy az „összeütközés” elkerülhetetlenné válik. Lapzártánk utánra, csütörtökre hívta össze Lázár János a Zsidó Közösségi Kerekasztalt, hogy tárgyaljanak a „magyarországi zsidó közösségeket foglalkoztató kérdésekről”, de számunkra úgy tűnt, hogy a frontvonalak megmerevedtek.

Egy, a Fidesz kultúrpolitikájára rálátó kormánypárti politikus munkatársunknak ezt azzal magyarázta, hogy a szobor-ügy azért kegyetlenül nehéz, mert az emlékmű a miniszterelnök szívügye. Pontosabban – idézzük – „ez Viktor fejlövése, ezért nem lehet hátrálni”. Forrásunk azt magyarázta, hogy a Fidesz vezetőinek egy részét hidegen hagyja a historikus politizálás, de mivel a „Főnök” (egyebek mellett így nevezik Orbán Viktort egymás között) számára fontos kérdés ez, ezért Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár és Rogán Antal, az engedélyt kiadó V. kerületi polgármester, a Fidesz frakcióvezetője is beleállt az ügybe.  

A Népszabadságot fideszes vezető politikusok, de nem kormánytagok arról tájékoztatták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azért sem kíván visszakozni a Szabadság téri új emlékmű felállítását illetően, „mert számára az emlékműkérdés nem kampánytéma, hanem személyes történelmi küldetéstudat”. Mivel a sasos-arkangyalos emlékmű annak a szimbóluma, hogy Magyarország is áldozat volt, az tűnik a legvalószínűbb interpretációnak, hogy a miniszterelnök számára is az a rokonszenves tézis, miszerint a magyar nem bűnös nemzet volt áldozatokkal, hanem áldozatnemzet bűnösökkel, kollaboránsokkal: a második világháborúban elesett magyar katona is az áldozatok közé tartozik, és a zsidók tragédiája az egységes magyar nemzet tragédiája is.

Egy forrásunk szerint Orbán Viktor egyébként beszélt a kormány és a zsidóság közötti konfliktusról egy belső, zártkörű fórumon. A Magyarország Barátai Alapítvány tanácskozásának nem publikus részében (ezen volt jelen informátorunk) a kormánnyal szimpatizáló személyiségek előtt a miniszterelnök-pártelnök vázolta, hogy milyen konfliktusokra számít amerikai–magyar, német–magyar, illetve a magyar jobboldal vs. zsidóság relációkban. Ez utóbbiról elmondta, hogy a magyar zsidóság egy része baloldali, mert a nagyszüleik ellen elkövetett bűncselekményeket jobboldali kormányok idején követték el, és egyenlőségjelet tesznek (Orbán szerint helytelenül) a jelenlegi és az akkori jobboldal közé. Ebből kifolyólag a jobboldali magyar kormányt érik támadások zsidóságot érintő ügyekben. 

Orbán Viktor politikusi pályája elején nagyon óvatos volt történelmi kérdésekben, az úgynevezett népi-urbánus vitában a Fidesz igyekezett semleges maradni. Nem tudni, hogy Boross Péter volt miniszterelnöknek, MDF-es politikusnak mekkora szerepe volt abban, hogy Orbán Viktor ebben a vitában ma már mintha a népiek mellett tenné le a garast. Boross minap az ATV Szabad Szemmel című műsorában elismerte, hogy ő javasolta – az „idegenrendészetis” kijelentése miatt a Mazsihisz által lemondásra felszólított – Szakály Sándor történészt a Veritas Intézet élére, és szerinte a történésznek a viták ellenére ott is kell maradnia, erről egyébként a közelmúltban beszélt Orbán Viktorral. Boross szerint Szakály egészségesebben gondolkozik a magyar történelemről, mint az az értelmiségi kör, amelyik a Demokratikus Chartát szerkesztette, és amely elképesztően túlreagálja a Szabadság téri szobor ügyét. Boross többször is találkozott Orbán Viktorral, és régóta emlegette neki is, hogy „gyalázat, ami ennek az országnak és ennek a népnek a múltjában torzító módon megjelenik az ország közvéleménye előtt, és már generációk nőttek fel téveszméken”.

Boross az interjúban azt hangsúlyozta, hogy a német megszállás előtt „családokat vagonban nem vittek el Magyarországról, azt azért tényként el kéne ismerni”. Nem ugyanaz volt a bánásmód a zsidókkal szemben a német megszállás előtt, mint utána, „bármennyi méltánytalan, borzalmas, elítélendő dolog is történt” – mondta. Úgy vélte, akkora a különbség, hogy aki ezt egy folyamatnak tekinti, az „elhazudja a magyar történelmet”.

Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója a Heti Válasznak adott interjújában is hasonló húrokat pendített meg. Mint fogalmazott: „A náci megszállás jelenti a kezdetét annak, hogy a magyar szuverenitás megszűnt. Ez történelmi tény. Nem éppen azok a »hamisítók«, akik ennek a ténynek a pusztító hatását kérdőjelezik meg? Mégis milyen esztétikai eszközökkel kellene egy szobornak egy komplett történelemkönyvet kifejezésre juttatnia?”

Mint arról a múlt héten írtunk, a Szabadság téri emlékmű üzenetét nemcsak a Horthy-rendszer védelmeként, hanem a németek bírálataként is fel lehet fogni. Ha elkészül az emlékmű március 19-ére, akkor kérdéses, hogy egy koszorúzásnál a német nagykövetségnek (azaz a német államnak) protokolláris szempontból kötelező-e képviseltetnie megát. Ha igen, akkor Orbán Viktornak egy ilyen szimbolikus eseménnyel sikerül azt elérnie, hogy Németország kvázi bocsánatot kér a magyaroktól a második világháborúért, elfogadva a szobor üzenetét: az angyali magyarságot a birodalmi sas erővel igázta le.   

Nemcsak a kormány és a kormánypárti holdudvarban, hanem a Mazsihisz oldalán is megmerevedtek az álláspontok. A Mazsihisz vezetősége vasárnap egy hetet adott a kormánynak, hogy három vitatott ügyben, a Szabadság téri szobor, a Schmidt Mária által menedzselt, amúgy az állam által finanszírozott Sorsok Háza-projekt, illetve Szakály Sándor ügyében gesztusokat tegyen, különben „a vezetőség és az elöljáróság a holokauszt 2014-es programból való távolmaradás melletti kiállást javasolja”. 

A döntés hátterében egyebek mellett az áll, hogy a szervezet új vezetése a tagság részéről az elmúlt napokban jelentős támogatást kapott a keményebb fellépésre. Kérdőívet készítettek a problémás kérdésekről, amire ezernél több válasz érkezett, és amely – információnk szerint – 90 százalék feletti mértékben a karakán kiállást szorgalmazta az előbb említett ügyekben. A Mazsihisz vezetőségéhez közel álló forrásunk azt állította, hogy az új vezetés identitáserősítő jellegűnek tartja a vitát. Ráadásul a zsidóság körében növeli a becsületét az új vezetésnek, mert sokan úgy vélik, hogy az elmúlt években túl sok kompromisszumot kötött, és pestiesen szólva „puhány” volt a Mazsihisz. A szervezet új elnöke, Heisler András ráadásul megtalálta a hangot számos budapesti, amúgy nem vallásos zsidó értelmiségivel, akik a kormánnyal való konfliktusa miatt újra megkedvelték a Mazsihiszt.

Heisler András határozott fellépését számos – köztük elkötelezett baloldali – történész is támogatja, az elvi álláspontokon túl azért is, mert aggasztja őket, hogy szerintük a jobboldal, Schmidt Mária történész vezetésével számos eddig általuk kutatott témát „elvesz, és újraértelmez”.  

Lapzártánk idején éppen ezért úgy tűnt, hogy mind a kormány, mind a Mazsihisz vezetői számára presztízskérdéssé vált a Szabadság téri szobor ügye. Bár találkoztunk olyan véleményekkel, miszerint kompromisszumként elképzelhető, hogy a Sorsok Háza tanácsa testületét kibővítik, Szakály Sándor háttérbe vonul, és a Szabadság téri szoborra jiddisül is felírják a zsidó áldozatokra való emlékezést, de ennek ellenére úgy tűnt, hogy a kormány visszakozása nélkül elkerülhetetlen a nemzetközi botrány.

Olvasson tovább: