Kereső toggle

Érik a botrány

Kevés az esély a megegyezésre a kormány és a Mazsihisz között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elszabadult ágyúgolyónak titulálta egy kormányzati háttérember Lázár Jánost, aki a napokban annak ellenére „szállt bele” a Mazsihiszbe, hogy Orbán Viktor a választásokig jegelni akarta a zsidó szervezettel a kormány emlékezetpolitikája miatt kialakult vitát. Úgy tűnik, egyre kevesebb az esély a megegyezésre.

A Mazsihisz rendkívüli közgyűlése még február elején döntött úgy, hogy távol marad a kormányzati holokauszt-emlékév eseményeitől, amennyiben a kabinet nem változtat a Szabadság térre tervezett, a német megszállás áldozataira emlékező szoborcsoporttal, a Sorsok Háza múzeummal és Szakály Sándorral, a Veritas Intézet vezetőjével kapcsolatos álláspontján. Orbán Viktor múlt héten írt levelében azonban úgy foglalt állást, hogy a választási kampány nem alkalmas idő arra, hogy „együttérzéssel és higgadtan mondhassuk el véleményünket egymásnak”, ezért javasolta, hogy a párbeszédet „a mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek után” folytassák.

Tehát egészen az utóbbi napokig úgy tűnt, hogy a választásig „tűzszünet” jöhet létre a Mazsihisz és a kormányoldal között, és elvileg lehet esély arra, hogy megegyezés jöjjön létre a magyarországi holokauszt emléknapjáig, vagyis április 16-ig. Ebbe a képbe „zavart be” Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki gyulai sajtótájékoztatóján azt mondta, úgy tűnik, hogy kudarccal fenyeget az 1944-es holokauszt-emlékév megünneplése a „Mazsihisz ultimátuma miatt”. Szerinte a zsidó szervezet lépése többekben aggodalmat kelt, és nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, ami „több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében”.

„Fájó szívvel hallgattuk Lázár János számunkra egyébként értelmezhetetlen nyilatkozatát. Nem értjük, hogy miért két és fél héttel a Mazsihisz közgyűlésének a döntése után kaptuk ezeket a mondatokat, ráadásul nem mástól, mint a Zsidó Közösségi Kerekasztal, illetve a Holokauszt 2014 Emlékbizottság elnökétől” – panaszolta a Heteknek Heisler András, a  Mazsihisz elnöke, aki azt sem értette, miként beszélhet bárki a zsidóság és a magyarság „több száz éves sikeres együttélésről” a 20. század borzalmai után. Szerinte a nyilatkozat sem egy államtitkárhoz, sem  Lázárhoz nem méltó, akit „ennél sokkal gyorsabb reagálású” politikusként ismertek meg.

Hozzátette: az államtitkár ráadásul szembement Orbán Viktor kérésével is, aki levelével kitolta a kérdés rendezését a választások utánra. „Mi komolyan vettük a Miniszterelnök  kérését, hiszen nem akarunk beleavatkozni a választásokba, Lázár János viszont ezzel a nyilatkozatával beletolt bennünket a választási ringbe, amit rendkívül sérelmezünk” – fogalmazott Heisler.

Az elnök kiemelte: a maguk részéről törekednek a megegyezésre, de nem akarnak elvtelen kompromisszumokat kötni. Ennek megfelelően ragaszkodnak Szakály Sándor menesztéséhez, és ahhoz, hogy a kormány elálljon a Szabadság térre tervezett emlékmű megépítésétől, valamint továbbra is elutasítják a Sorsok Háza megvalósítását. Utóbbi kapcsán megjegyezte: sorozatos kompromisszumokba mentek bele eddig is, ám azt nem tudják elfogadni, hogy a tartalmi kérdésekbe nem lehet beleszólása a Mazsihisz szakértőinek.

Heisler szerint nagy az esélye annak, hogy a kormány magatartása miatt a holokauszt emlék-év központi rendezvényeitől távol maradnak, ami szerinte „abszurd” helyzet lenne, és bizonyosan hatalmas nemzetközi botrányt szülne. „Már most is rossz visszhangja van az ügynek, a holokauszt emlékével nem lehet játszani, márpedig úgy érzem, hogy a téma most mégis a politika játékszerévé vált” – fogalmazott az elnök. 

„Lázár ebben az ügyben úgy viselkedett, mint egy elszabadult ágyúgolyó, nem értem, miért kellett most beszólni a zsidóknak, miközben minden kormányzati szereplő azon igyekszik, hogy a témát a választás utánra tolja” – fakadt ki a Heteknek egy kormányzati háttérember, aki azt sem tartja kizártnak, hogy az államtitkár pusztán a Fidesztől jobbra álló szavazók megnyerése érdekében „szállt bele” a Mazsihiszbe. Szerinte a szituáció ahhoz hasonlítható, mint amikor egy GPS összezavarodik, és újra kellene tervezni az útirányt – ez azonban nem történik meg, mert a kormányzati szereplők nem beszélik át az ügyet.

A maga részéről biztosnak veszi, hogy a legnagyobb zsidó szervezet nélkül zajlanak majd le a központi holokauszt megemlékezések. „Aki ismeri Viktort, tudja, hogy nem fog visszakozni, a Szabadság téri emlékmű fel fog épülni. Annak ellenére is, hogy a zsidók oldaláról valóban merülnek fel jogos kifogások. Ahogy a Zsidó Közösségi Kerekasztal ülésén egy főrabbi fogalmazott: az ő apját egy nyilas lelőtte, majd a nyilassal egy orosz katona végzett – amiből az következik, hogy az emlékművel egyszerre fognak emlékezni az apjára és a gyilkosára” – jegyezte meg.

Szerinte Szakály Sándort sem fogják elmozdítani, mert „ő Boross Péter kedvence, aki viszont Viktornak nagyon fontos”. (Úgy tudja, a Veritas igazgatóját éppen csak sikerült „lekeverni”, hogy a kommunizmus áldozatai emléknapján ne szólaljon fel egy megemlékezésen.)

Ami a Sorsok Házát illeti, a háttérember szerint az is meg fog valósulni. Szerinte a projektet menedzselő Schmidt Mária azért nem engedte, hogy a Mazsihisz által preferált szakértők beleszóljanak a koncepcióba, mert velük személyes-szakmai konfliktusa van. Forrásunk szerint mindebből óriási nemzetközi botrány fog kerekedni. A napokban a Zsidó Világszövetség európai tagozata Bécsben rendkívüli ülést tart, ahol a napirendek között ez a téma is szerepel, március közepén-végén pedig nemzetközi rabbi konferencia lesz Budapesten. Akár az is megtörténhet, hogy Magyarország mégsem láthatja majd el 2015-ben a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség soros elnöki tisztjét. Márpedig ez hatalmas presztízsveszteség lenne, és forrásunk aggodalma szerint magában hordozná Magyarország nemzetközi elszigetelődésének veszélyét.

Konrád György író több ízben is elutasította Schmidt Mária felkérését, mondván: semmilyen vonatkozásban nem ért egyet a Sorsok Háza tervével. „Szellemi agressziót követett el a magyar kormány a magyarországi zsidókkal szemben: a megemlékezést én csinálom, ti kapcsolódjatok be, örüljetek neki, de nem szólhattok bele” – kommentálta lapunknak az eseményeket Konrád György. Felvetődik a kérdés: a Sorsok Háza által preferált magyar zsidó gyerekek emléke kié? „Ezeknek a gyerekeknek a nevében illetékesebbnek tartom Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét, mint akármelyik kormánypárti politikust. Ha ők akarnak valamilyen rendezvényt a maguk köreiben, a maguk elképzelése szerint csinálni, hát tegyék. De hozzá kell tenni, hogy a témában vannak illetékes tudósok, emlékezők, írók, ám a miniszterelnök úr biztosan nem tartozik közéjük. Márpedig ezt az illetékességi kérdést tiszteletben kellene tartani” – hangsúlyozza az író.

„Azt is gondolom, hogy ez kirekesztő agresszió, amit most Lázár úr a nyilatkozatában elkövetett, mikor arra utalt, hogy a Mazsihisz megtagadja az együttműködést a magyar társadalommal, ami hazugság” – fogalmazott Konrád György, aki szerint a zsidó szervezetnek nem kötelessége behódolni egy hazug történelemértelmezésnek, amivel nem ért egyet, ezt nem kívánhatja egyetlen kormány sem egy autonóm közösségtől.

Krausz Tamás történész szintén azok közé tartozik, akik elutasították Schmidt Mária felkérését. „Az a benyomásom, hogy itt egy politikai kereskedés folyik, ami rettenetesen visszatetsző, hiszen a holokauszt megemlékezést használják fel politikai hatalmi célokra” – kommentálta a tudós lapunknak Lázár János keddi megnyilatkozását és az emlékévvel kapcsolatos történéseket. Hozzátette: amikor Lázár János a társadalom megosztásával és a közös emlékezés meghiúsításával vádolja a Mazsihiszt, amiért az nem ért egyet Lázárék múltpolitikájával, akkor nem a kormány, hanem az egész nemzet nevében vádaskodik, ami elfogadhatatlan.

Krausz Tamás szerint az emlékévvel kapcsolatban kialakult botrányhoz nem sok köze van annak, hogy kampányidőszakban vagyunk. „Ennél sokkal mélyebb a probléma, a neohorthysta, szélsőjobboldali kultúra restaurációja régóta zajló folyamat, amely 2010 óta különösen fölerősödött: ez ma már nem az a rendszer, ami 1989 után elkezdődött” – mutatott rá a történész. Véleménye szerint ez az utolsó fázisa a tekintélyuralmi rendszer visszaállításának, amikor a kormányzó elit a társadalmi intézményrendszer után a történelmi emlékezetet is az ellenőrzése alá akarja vonni.

Olvasson tovább: