Kereső toggle

Botrányosan alakulnak a holokauszt-évforduló eseményei

Kisiklott emlékezés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a kormánypárti politikusok sorban jelentik ki, hogy nem hátrálnak, mégsem csitul a botrány a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű kapcsán. Egyértelműnek látszik, hogy a holokauszt 70. évfordulójáról szóló emlékév már januárban „kisiklott”. Az okok közé sorolható, hogy a kormány legendásan nem híve az előzetes egyeztetéseknek, nem hallgat „független” történészekre, de aktuálpolitikai dimenziója is lehet a szobornak: azt is gondolhatjuk, a kormányfő elmérte a németeknek szánt froclizást.

Ugyanis a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű akár úgy is értelmezhető, hogy a németektől tartó Orbán-kabinet így próbál borsot törni Berlin orra alá.  Az Izraelbe látogató politikusok számára kötelesség ellátogatni a Jad Vasembe, a holokauszt áldozatainak és hőseinek emlékhelyére. Adott esetben Magyarország kormánya is ki tud alakítani egy olyan protokolláris rendet, hogy a külföldi politikusok a leendő Szabadság téri emlékműnél tisztelegnek a második világháború áldozatai előtt.

Az emlékmű allegorikus alakjai, a birodalmi sas és Gábriel arkangyal a tervek szerint az elnyomót és elnyomottat, a megszállót és a megszállottat jelenítik majd meg. Szigorúan nézve a birodalmi sas inkább Németországot, mintsem a nácizmust jelképezi, tekintettel arra, hogy Hitler és bűntársai a horogkeresztet használták. 

Kell-e tartanunk a németektől?

Jobboldali körökben, így politikusok között is hallottuk azt a sajátos nézetet, miszerint a németeknek kapóra jön, hogy számos kelet-európai országban új lendületet kapott a holokauszt-kutatás, mert ez kisebbíti a németek felelősségét a szisztematikus népirtásban. Nyilvánvaló, hogy a Magyarország és Németország közötti évtizedes együttműködés okán sok esetben Berlinből érkeznek kritikák a magyar demokráciával kapcsolatban. Az új német kormánykoalícióban ráadásul az MSZP-vel jó kapcsolatot ápoló SPD kapta a külügyminiszteri tárcát. Úgy tudjuk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szűkebb körben, egyebek mellett a Magyarország Barátai Alapítvány nem nyilvános ülésén aggodalmát fejezte ki, hogy Németországból érheti politikai jellegű támadás a magyar jobboldalt. z új külügyminiszter, a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier az elmúlt években többször is az Orbán-kormányt bíráló német politikai kezdeményezések motorja volt. A külügyminisztérium államminisztere (ami talán a magyar hatalmi hierarchiában első számú államtitkárnak fordítható) pedig az a Michael Roth, aki többször is járt Magyarországon. Az európai fiatal szociáldemokratákat ő fogta össze, ezért Mesterházy Attila szocialista pártelnököt is személyesen ismeri. Többször járt már a Jókai utcai pártházban. Mind Steinmeier, mind Roth nemegyszer nyilatkozott kritikusan a magyar politikai folyamatokról, előbbi szerint Orbán egyre inkább zsákmányává teszi a magyar államot.         

Ha az előbb vázolt diplomáciai dimenzióba helyezzük az emlékmű ügyét, akkor már érthető, hogy a német nagykövetség, amely eddig magyar belpolitikai témákban nem szólalt meg, óvatosan ugyan, de miért bírálta az Szabadság téri szobor terveit. A nagykövetség szerint az emlékhelyekkel kapcsolatos felelősség a magyar kormányé, ugyanakkor sajnálatosnak tartják, hogy a német megszállásnak a budapesti Szabadság térre tervezett emlékművével kapcsolatos döntést nagyon gyorsan és széles vita nélkül hozták meg.

Ez a bírálat szinte szúnyogcsípésnek nevezhető ahhoz képest, amit zsidó szervezetek vezetői és a témával foglalkozó történészek zúdítottak a kormányra. A világhírű Randolph L. Braham amerikai magyar holokausztkutató visszaadta a magyar kormánytól kapott magas kitüntetését, és kérte neve eltávolítását a Holokauszt Emlékközpont Téka és Információs Központjáról.  Az esetről a The New York Times úgy számolt be, hogy Magyarország – sok más kelet-európai országhoz hasonlóan – megpróbálja összeegyeztetni azt az értelmezést, hogy a nácik áldozata volt, azzal a történelmi ténnyel, hogy eközben tétlenül nézte a zsidók elpusztítását.

Braham lépése ezért is lehet óriási presztízsveszteség a kormánynak, mert már egy másik világhírű tudós, a Nobel-békedíjas Elie Wiesel is tett ilyet. 2012-ben visszaadta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetését, mert – mint Kövér László házelnöknek címezve írta – „Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról, és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők”.

A bukás okai

Ungvári Tamás író, irodalomtörténész szerint több oka is van annak, hogy a holokauszt 70. évfordulójáról szóló emlékév rögtön az év első heteiben kisiklott. Egyrészt a kormányzat igyekezett ennek az emlékévnek fazont szabni, de a hatalom által felülről vezérelt központi „ünnepségek” sok esetben rosszul sikerülnek. Egyebek mellett azért, mert az emlékezés megszervezésére felkért, a kormánypolitikusoktól függő helyzetben levő tudósok, vagy tudatlan álszakértők nem mernek, és nem képesek őszinte rendezvényt szervezni. A Fidesz első kormányzása alatt is elhibázta ezt a kérdést, amikor Budapest egy kieső részében, a Páva utcában építette fel a Holokauszt Emlékközpontot. Ungvári Tamás emlékeztetett arra, hogy Berlinben nem véletlenül egy központi helyen található ez az intézmény.

„Magyarországon előállt egy olyan helyzet, hogy a központi rendezvényekről éppen a zsidó közösségek képviselői maradnak távol, ami azt mutatja, hogy alapvető hibát vétettek a szervezők” – folytatta az ismert irodalomtörténész, aki szerint már az is példátlan, hogy az ugyancsak a holokausztra való emlékezést szolgáló új, a közeljövőben elkészülő intézmény a Sorsok Háza nevet kapta. Köztudott, hogy Magyarország legismertebb e témában született könyve, az irodalmi Nobel-díjjal elismert Kertész Imre regényének címe a Sortalanság. A cím arra is utal, hogy zsidó honfitársaink százezreinek sorsát vették el könyörtelenül. Ezért akár provokációnak is tekinthető, hogy egy új állami intézmény a Sorsok Házával emlékezik a „sorstalanokra”. 

„Egész egyszerűen hiányzik a drámaiság, távol van az őszinteség. Willy Brandt letérdelt a lengyelek előtt, Jacques Chirac térdre hullott az elhurcolt francia zsidók örökösei előtt. Nálunk pedig elmarad a bocsánatkérés, így hiábavalónak tűnik a bűnök elismerése, üresnek, szív nélkülinek és csupán protokollárisnak érződik a megemlékezés ” – tette hozzá Ungvári Tamás.  Az író szerint hamis az a beállítás, hogy igazából a németek tehetnek leginkább a holokausztról, miként azt szerinte a Szabadság térre tervezett, Gábriel arkangyalt és a birodalmi sast ábrázoló emlékmű sugallja. Az igaz, hogy a németek találták ki a végső megoldást, tényleg ők voltak az ötletadók, de a magyarok sajnos túlságosan jó tanítványnak bizonyultak – mondta Ungvári Tamás. 

Ilyen szoborra nincs szükség

Karsai László történész az emlékév megbukásának az okai közé sorolta, hogy Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatójának az irányítása alá került az 5,7 milliárdos Sorsok Háza-projekt.

A történész szerint 2000-ben a Terror Háza alapítása, majd az állandó kiállításának a filozófiája is egy hamis, a magyarok felelősségét elkenő emlékezetpolitikán állt. Nevezetesen azon, hogy Magyarországon a bajok a német megszállással és a nyilasok hatalomra kerülésével kezdődtek, addig az időpontig pedig demokrácia működött hazánkban. Az alaptörvény is e gondolat szellemében készült, és azáltal, hogy az emlékév legnagyobb projektje a Sorsok Háza Schmidt Mária kezébe került, ez a történelemszemlélet emelkedett kormányzati rangra az emlékév kapcsán is. „Ráadásul Schmidt Mária, aki huszonöt éve nem kutatta a holokauszt témáját, a projekt tanácsadó testületében egyetlen jegyzett holokauszttal foglalkozó történészt sem hívott meg” – emelte ki Karsai László.  

A német megszállási emlékműre Karsai szerint egyáltalán nincs szükség, sehol Európában nincs ilyen, vagy ehhez hasonló szobor. Ezt követően csak olaj volt a tűzre Szakály Sándor, a kormány által működtetett Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának az állami hírügynökségnek adott hivatalos nyilatkozata, amely idegenrendészeti eljárásnak minősítette a magyarországi zsidók deportálását Kamenyec-Podolszkijba.  

„Ez a három történet, a Sorsok Háza, az emlékmű és a hivatalos főtörténész nyilatkozata együtt azt sugallja, hogy a Fidesz-kormányzat emlékezetpolitikája a Horthy-rendszert mosdatja, önfelmentő. Olyan, mintha a Fidesz az eljobbikosodás, a cinikus történelemhamisítás útjára lépett volna” – fejtette ki a történész, aki szerint Schmidtet és Szakályt le kellene váltani, a német megszállás áldozatainak emlékművét pedig nem szabadna elkészíteni. Mert – idézzük Karsait – „az emlékmű a német megszállás emlékműve, csak a kormánypropagandisták próbálják a megszállás áldozatai emlékművének hazudni”. 

A történész szerint az is problematikus, hogy az MTA Történettudományi Intézete, és az MTA II. osztálya, a Filozófiai és Történettudományok Osztálya nem szólalt meg, nem tiltakozott sem most, sem tavaly, amikor a kormányzati történetkutatót, a Veritast megalapították, és a Mazsihisz vezetői pedig még mindig nem szánták rá magukat arra, hogy szakítsanak az egész Emlékév-projekttel, és kilépjenek az Emlékbizottságból.

Olvasson tovább: