A törvény értelmében 2014. szeptember 1-jétől az állam felmenő rendszerben biztosítja az általános iskolásoknak az ingyenes tankönyvellátást, egyelőre az első és második évfolyamon. Ez a „tartós” kölcsöntankönyvek rendszerének bevezetését jelenti, aminek deklarált célja az új NAT értékrendjének és követelményeinek érvényesítése, nyilván a szakfelügyeleti rendszer hathatós kontrollja alatt. Az iskolák évfolyamonként és tantárgyanként a tankönyvjegyzéken szereplő két tankönyv közül választhatnak, legalábbis az új kerettantervek által érintett évfolyamokon (1., 2., 5., 6., 9., 10.) biztosan. A tankönyvválasztás – nyilván a többi évfolyam esetében is – a fenntartó egyet-értéséhez kötött.
Így jogilag is megszűnik a piaci elvekre épülő tankönyvellátás, és helyébe az állami közfeladat-ellátás elve lép. Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár szerint az új központi tantervszabályozás különben sem indokolja a több mint ötezer kiadványból álló tankönyvjegyzéket. A kormányzati érvelés szerint a tankönyvellátásban eddig a marketingszempontok érvényesültek, amelyek a magas példányszámra és a haszonra fókuszáltak, ám az állam ezentúl az egyforma tankönyvek révén garantálja az egységes, magas színvonalú oktatást. A javaslatban foglaltak szerint „az előterjesztés összhangban van a Jó Állam kialakításának koncepciójában foglaltakkal”.
A tankönyvek fejlesztéséért és kiadásáért ezentúl egy a szakminiszter által létrehozott állami szerv, a Tankönyvtanács felel majd, és a terjesztés továbbra is a Könyvtárellátó (Kello) feladata lesz. Tankönyv lesz az a nyomtatott vagy digitális könyv, amelyet az új eljárás keretében annak nyilvánítanak, illetve amit a szakminiszter pályázati eljárás során kiválaszt, vagy amit a miniszter kezdeményezésére „kísérleti” tankönyvként fejlesztettek ki. Úgy hírlik, átmenetileg még számítanak az eddigi nyomdák és kiadók némelyikére.
„Az iskolák tankönyvrendelési határideje február 28., viszont miniszteri pályázatot a mai napig nem írtak ki új tankönyvekre, így nem látni, hogy milyen könyvekből áll össze az új tankönyvjegyzék” – mondta el lapunknak Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Egyesületének elnöke, mely egyesület a törvény értelmében tavasszal megszűnik. Szerinte elképzelhető, hogy megint kitolják a rendelés határidejét nyárig, és vagy megrostálják a meglévő – és tavaly már az új NAT-hoz igazított – tankönyvjegyzéket, vagy kísérleti tankönyvek íratásával oldják meg az egyentankönyvek hiányát. „Erre már láttunk példát most ősszel, a 9. évfolyamos szakiskolásoknak ingyen szétosztott közismereti tankönyv esetében, amelyet öt hét alatt raktak össze, és a szakmai színvonala botrányos lett” – teszi hozzá a szakember. Az államilag garantált minőség másik esete a terjesztés kudarca, hiszen a Kello a mai napig jelentős mennyiségű könyvvel tartozik az iskoláknak.
Szarvas-Ballér Judit szerint elfogadhatatlan az egyeztetések negligálása, hiszen teljességgel hiányoznak a törvénymódosításhoz szükséges anyagi és szakmai feltételek. „Egy tisztességesen működő, 16 milliárdos forgalmú piacot, benne kis- és középvállalkozók ezreit akarják úgy ellehetetleníteni, hogy az átalakításhoz 53 milliárd forintot igényelnek az adófizetők pénzéből. Ez nonszensz” – mondja, utalva arra, hogy a hazai tankönyvkiadók több évtizedes pedagógiai műhelymunkák eredményeképp jöttek létre, komoly szakmai kapacitás áll mögöttük, s bár a tankönyvellátást idén még megmentették, de mostantól bezárhatják kapuikat. Előtte pedig kártérítési perek sokaságát indíthatják szerződésszegések miatt, aminek sokmilliós költségeivel egyébként számolt is az előterjesztés. A mai viszonyokat ismerve persze az sem kizárt, hogy a trafikmutyihoz hasonlóan az államosítást előbb-utóbb újabb privatizáció követi.
„A piac működése önszabályozó, árban és minőségben is. Az elfogadott törvény minden szakmai szempontnak ellentmond, ez egyértelműen egy politikai-ideológiai döntés volt. Az állam kizárólagos és közvetlen befolyást akar gyakorolni a leendő állampolgárok nevelésére” – szögezte le Hiller István szocialista szakpolitikus. Hozzátette: miniszterelnöki utasításra készíteni kellett egy tervezetet a tankönyvkészítés és -kiadás államosításáról, de az oktatási kormányzat nem volt szakmailag felkészülve a politikai utasítás végrehajtására. Hiller szerint a legfőbb szakmai kérdésekben nem a kormánypártok és az ellenzék között van a legnagyobb ellentét, hiszen a kormány saját szakpolitikusaival sem egyeztetett, amit jól mutat, hogy Pokorni Zoltán sem szavazta meg a törvényt. Magán a kormányon belül sem zajlott egyeztetés, hiszen az NGM passzolta a törvény költségvonzatait. Hiller szerint a legnagyobb baj az, hogy sok iskolai évfolyam megszenvedi, mire egyensúlyba áll a hatvanas éveket restauráló rendszer.
Mendrey László, a PDSZ elnöke szerint pedagógusberkekben nem okozott meglepetést, hogy a terjesztés után a kiadás államosítására is sor kerül: ez egy konzekvens folyamat része, aminek betetőzése a Nemzeti Pedagóguskar felállítása lesz. „A tankönyvkiadás államosítása leszűkíti a pedagógusok mozgásterét, illetve visszatérünk oda, ahol 40 éve tartottunk, hogy meg kell tanítani a gyerekeket a sorok között olvasni, és magunkra kell zárni az ajtót, ha azt akarjuk tanítani, amit helyesnek tartunk. Ez visszahozza a kettős gondolkodást, egy képmutató rendszert szül, és a képmutató rendszerek előbb-utóbb mindig összeomlanak” – fejtegeti Mendrey, leszögezve, hogy nem az egyforma tankönyveken múlik az, hogy egyenletes színvonalú oktatás legyen az Ormánságban és a Rózsadombon.
2013. 12. 20. (XVII/51)
