Kereső toggle

Puhulnak a bankok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hatásosan revolverezi a kormány a bankokat, mert a pénzintézetek vezetői lázasan keresik azt a megoldást, amivel elkerülhetik a kabinet egyoldalú lépését. Azzal tisztában vannak a bankárok, hogy az ügy rendezésének a közelgő választások miatt politikai vetülete az, hogy ők nem győzhetnek, ennek ellenére lehetséges olyan árukapcsolás, amely számukra kedvező elemeket tartalmazhat.

A devizahitelezés elszaladása vezetett oda, hogy 2008-ban az országnak az IMF-hez kellett fordulnia. A válság miatt ugyanis az állam és a bankszektor lejáró hiteleit nehezen tudta megújítani, a nemzetközi pénzpiacokon a korábbiakhoz képest nehéz volt hitelhez jutni, miközben az MNB-nek alacsony (15 milliárd eurónyi) volt a devizatartaléka. Ez azért fontos, mert egy ilyen helyzetben a jegybankok szoktak besegíteni a likviditás fenntartásában. Ezt a helyzetet használták ki úgynevezett hedge foundok (olyan befektetési alapok, amelyek rendkívül kockázatos üzletekre játszanak), amelyek megtámadták a forintot.

Mint arról a Hetek hosszan írt, a jegybank, a kormány és a befektetési bankárok nehezen tudták a támadást elhárítani. (Hogyan mentették meg jobb és baloldali bankárok az országot az államcsődtől – Hetek, 2008. november 14.) A forint esését és az állampapírpiac kiszáradását az IMF és az EU 5000 milliárd forint értékű hitelprogramja állította meg. Ha a piac nem ad hitelt, ami bizalomfüggő, akkor az IMF – amit többek között erre hoztak létre – és az EU jelenthet egyetlen forrást egy európai kormánynak.

Az MNB vezetése ezt követően a jegybanki tartalékokat több mint duplájára emelte fel, egyebek mellett a Nemzetközi Valutaalaptól kapott kölcsön egy részét a jegybank a devizatartalékok közé sorolta. Simor András úgy adta át a jegybank vezetését, hogy 35-36 milliárd eurónyi tartalékkal rendelkezett az ország. Simor mandátumának lejárata előtt egyébként Orbán Viktor egy rádióinterjúban beszélt arról, hogy „a jegybank óriási pénzeket kezel, amelyeket az európai vagy a nyugati civilizációban különböző technikákkal a gazdasági növekedés érdekében mozgósítani lehet”. Bár néhány nappal később ezt Matolcsy György cáfolta, mert „devizatartalékok ilyen jellegű felhasználása szigorúan tilos”. A helyzetet viszont bonyolította, hogy Gulyás Gergely, a Fidesz jogi szakpolitikusa egy interjúban azt mondta, hogy „a jogi lehetőség adott, illetve szükség esetén megteremthető”, hogy a kormány hozzáférjen a jegybanki devizatartalékhoz. 

Lapértesülések – amelyeket soha senki sem erősített meg – egyébként arról szóltak, hogy már Simort is megkeresték kormányzati szereplők, hogy a magas devizatartalékokból 5 milliárd eurót lecsípve kreatív gazdaságpolitikai intézkedésekre adjon forrást. A piacok akkor érzékenyen reagáltak a hírekre. Simor András az ATV Egyesen beszéd című műsorában a 2000-es években  államcsődbe jutott Argentínát emlegette annak kapcsán, hogy mi történhet, ha kormányzati célokra használják a jegybank devizatartalékait.       

A monetáris politika egyik hüvelyk-ujjszabálya a Guidotti–Greenspan-szabály néven ismert elmélet, ami szerint a devizatartalékoknak fedezniük kell az ország rövid lejáratú, azaz egy éven belül lejáró külső adósságát. Úgy tűnik, hogy a Matolcsy György vezette jegybank stábja azt a szűk mesgyét találta meg, hogy amennyiben segít a bankoknak kiváltani a devizahiteleiket, akkor csökkentheti a devizatartalékokat, hisz az ország rövid lejáratú hiteligénye is csökken. Emellett szerencséje is volt a kormánynak és a jegybanknak, mert az amerikai jegybank likviditásbővítő programja miatt az elmúlt hónapokban kedvező hangulat jellemezte a pénzpiacokat, ezért nem zavart senkit sem, hogy csökkent (vagy csökken) a jegybanki tartalék, másrészt a magyar állam is „betankolt”: jelentős mennyiségű állampapírt adott el. 

Mindezek figyelembevételével érthető az a kijelentés, amit az egyik kormányzati forrásunk tett nekünk, hogy noha a nyilvánosságban éles konfliktus rajzolódik ki a kormány és a bankok között, de valójában nagyon közel vannak az álláspontok. Rogán Antal frakcióvezető, majd Orbán Viktor miniszterelnök is a bankokra tolta a devizahitel-kérdés megoldását, miközben a bankárok nyilatkozataiból – akik az MNB bevonásáról beszélnek – úgy tűnik, hogy a pénzügyi szféra kész tényként kezeli, hogy Matolcsy György kinevezése óta a monetáris és a fiskális politika „összecsúszott”. Magyarán: ha olyan devizahiteles-mentő programot tudnak kitalálni a bankok, ami jó a Fidesznek, akkor azt az MNB is támogatni fogja. Ha ugyanis az MNB segít a bankoknak kedvező áron euróhoz és svájci frankhoz jutni, akkor a bankszféra képes csökkenteni a devizában fennálló adósságát. Ez viszont elvezet oda, hogy a jegybank is csökkentheti a devizatartalékok szintjét, hisz teljesül a hüvelykujjszabályként emlegetett Guidotti–Greenspan-szabály.

Egyébiránt a bankszövetség vezetőinek a nyilatkozataiból az a képlet rajzolódik ki, hogy ők elsősorban abban érdekeltek, hogy az MNB segítsen nekik „olcsón” frankhoz és euróhoz jutni. A bankoknak az jelentené a legrosszabb forgatókönyvet, hogy a kormány egy parlamenti döntéssel előírná, hogy egy az adósoknak kedvező árfolyamon a pénzintézeteknek azonnal forintra kell váltania a hiteleket. (Eszükben sincs Klicskóval bunyózni érzékeltette Patai Mihály, a  Bankszövetség elnöke a pénzintézetek jelenlegi helyzetét a kormánnyal szemben.) Erre mondják azt a bankvezetők, hogy nemcsak a bankrendszer roppanna bele, hanem végzetesen meggyengülne a forint is, hiszen az 10-12 milliárdnyi svájci frank forintra való átváltása a kereslet-kínálat elve alapján árfolyamgyengülést okozna.

Ha azonban a bankok elfogadják az MNB korábbi javaslatát, miszerint egy bizonyos árfolyamon rögzítenék a devizaalapú jelzáloghiteleket, hogy legalább 15-20 százalékkal csökkenjenek a törlesztőrészletek. A rögzített árfolyam a futamidő végéig stabil maradna. A különbözetet nagyrészt a bankok „buknák” el, de nem egyszerre kellene fizetniük egy forintosítást, hanem hónapról hónapra évekre elnyújtva. A Portfolio.hu számításai szerint egy ilyen megoldás a jelenlegi (frank esetében 180 forintos) rögzített árfolyam és 240 forintos piaci frankárfolyam mellett csak a lakáscélú hitelek esetében évi 47 milliárd forintba, az összes devizaalapú jelzáloghitel esetében pedig 96 milliárd forintba kerülne.

Ha az MNB-től kedvező árfolyamon jutnának devizához, akkor az a veszteséget is csökkentené. Emellett a mérleg másik serpenyőjében ott áll az az MNB által meghirdetett 2000 milliárd forintos hitelcsomag, ami a vállalati hitelezés területén jelenthet olcsó forrást a bankoknak, amivel kiválthatják a drága devizahiteleket.

Olvasson tovább: