Kereső toggle

Aki orbánistább lett Orbán Viktornál

Illés Zoltán élete és munkássága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magánemberként felháborodtak a Fideszben Illés Zoltán botrányosra sikerült, egyes vélemények szerint nőgyalázó felszólalásán, de a párt kommunikációs részlege mindent megtett, hogy lefojtsák az államtitkár okozta skandalumot. Noha Illés egykoron a Fidesz reformszárnyához tartozott, ma mindenki úgy ismeri, hogy államtitkári kinevezése óta fideszesebb a Fidesznél, orbánistább Orbán Viktornál. Kórképnek is tekinthető a pályája.

„Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos” – ezzel a mondattal okozott felháborodást Illés Zoltán a minap a parlamentben. A Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkára az LMP-s Szél Bernadett felszólalására reagált, aki azt kérte tőle számon, miért nem lép fel az Orbán-kormány hatékonyabban a Verespatakra tervezett ciántechnológiájú aranybányák ellen. A vita műfaja napirend előtti felszólalás volt, amiről azt érdemes tudni, hogy minimális politikai jelentőséggel bír, a nyilvánosság alig foglalkozik ezekkel a polémiákkal. A széksorokban is pár képviselő ült csupán. Egy semmitmondó válasszal – ahogy sokan mások is teszik – simán el lehet ütni egy ilyen felvetést, miközben az ellenzéknek semmi eszköze sincs arra, hogy legyen következménye a semmitmondásnak. Illés Zoltán érthetetlen okokból észrevehetően sértegetni akarta a kétgyermekes ellenzéki képviselőnőt.
Az atv.hu vezető fideszes forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Illés felszólalását a párton belül is felháborodás övezte, mert minden olyan sztereotípiát megerősített, ami ellen éppen küzd a párt kommunikációs részlege. Nevezetesen: 1, A Fidesz nem tűri az ellenvéleményt, a kritikákra nincs érdemi válasza: „Ön baromságokat beszél.” 2, A Fidesz megsemmisítendő ellenfélként tekint az ellenzékre: „Nem a ruha teszi az embert, és attól, hogy ön pólóban beszél, még nem környezetvédő. Gyalázat!” 3, A Fidesz lenézi a nőket: „Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos.” 4, A Fideszben különleges tisztelet, már-már személyi kultusz övezi Orbán Viktort: „Lépések tömkelegét tette meg Orbán Viktor a nagybányai cianidszennyezés kapcsán. Le a kalappal előtte. Nem nyalás a részemről. … Képviselő asszony, a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára!” Ez utóbbi a Tízparancsolat egyik pontjának – „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi” – a gyenge és sekélyes parafrázisa.
Az őt ismerők szerint ez utóbbi, jelesül az Orbán-imádat nem véletlen elszólás. Az elmúlt napokban több emberrel – munkatársaitól kezdve környezetvédőkön át régi barátjáig – beszéltünk, és egymástól függetlenül mindannyian azt állították, hogy Illés nem titkoltan azt szokta nekik magyarázni, hogy neki, ha a környezetvédelem és Orbán Viktor között kell választania, akkor az utóbbi mellett dönt. Ebben az sem érdekli, ha a zöldek és a sajtó szimpátiáját is elveszti miatta. Egy ismerője egyenesen úgy fogalmazott, hogy Illés Zoltán úgy viselkedik, mintha Orbán Viktor „vezénylő altábornoka” lenne. (A vezénylő tábornok kifejezést Bencsik András jobboldali újságíró használta elfogult értelemben a Fidesz elnökére.) „Megdöbbentően megváltozott azt követően, hogy Orbán kivette a süllyesztőből és hatalmat adott neki. Tudja, hogy közéleti tevékenységének egyetlen forrása van: Orbán Viktor. Leszámolt a korábbi énjével” – magyarázta egy Illést nagyjából húsz éve közelről ismerő politikus.
A katonai jellegű altábornoki jelző azért sem túlzás, mert Illés állítólag megköveteli a katonás fegyelmet az államtitkárságán, ami arra is kiterjed, hogy megszólításánál ilyen jellegű vezényszavakkal lehet kommunikálni vele. Például: Államtitkár úrnak tisztelettel jelentem…, vagy: Államtitkár úrtól kérek engedélyt távozni… Egy jelentős zöld szervezet vezetője rémálomként írta le nekünk, hogy milyen hangulatban szoktak zajlani a találkozók az államtitkárságon különféle környezetvédelmi ügyekben. Illés a találkozó elején nekik szokta szögezni, hogy itt ő a főnök, csak az ő játékszabályai érvényesek, ami ellen nincs apelláta, csak az beszélhet, akinek ő megadja a szót.   
Pedig a kilencvenes években Illés még a Fidesz liberálisabb szárnyához tartozott. Pontosabban, a szakmai pályafutását az Antall-kormány helyettes államtitkáraként kezdte, de ez a tevékenysége kérészéletűnek bizonyult. A környezetvédelmi minisztériumból való kénytelen távozása után az akkor még masszívan balliberálisként nyilvántartott Fideszben kezdett politizálni. Sőt, a magyar közéletben – legalábbis kormánykörökben – ultraliberálisként nyilvántartott Soros György által létrehozott CEU tanára lett.   
Az első Orbán-kormány időszakában a Fidesz reformszárnyához tartozott, rendre bírálta a kisgazdákat (ők kapták meg a környezetvédelmi területet a kormányban), és azon aggódott, hogy a párt – egyebek mellett a stílusa miatt – elveszti az általa több százezresre taksált elkötelezett zöldpárti szavazókat. Odáig is eljutott, hogy a pártelnököt bírálta. 2006-ban a Fideszen belüli demokráciát hiányolva arról beszélt, hogy vissza kellene állítani a Fidesz helyi szervezeteinek önállóságát, hogy ne Orbán Viktor nevezzen ki választókerületi elnököket, hanem az ismét területi elven létrejövő csoportok választhassák meg vezetőjüket. Akkori álláspontja szerint például módosítani kellett volna a párt alapszabályát, hogy ne csak a pártelnökség tehessen javaslatot a Fidesz tisztségviselőire, hanem a kongresszus bármely küldöttje, három helyett pedig nyolc alelnökre lenne szükség.
Egy időre kegyvesztett lett a pártban, de Orbán Viktor személyes támogatásának köszönhetően 2010-ben újra egyéniben indulhatott, és – mint a fideszes jelöltek 99 százaléka – nyert is. Az egyik munkatársa, a politikus Szél Bernadett elleni váratlan és értelmetlen kirohanását azzal magyarázta, hogy feszíti a bizonytalanság. Egyrészt a megszokott választókörzetében nem ő indul, hanem a hétgyermekes Rónaszékiné Keresztes Mónika, a budapesti Erzsébetváros alpolgármestere. (Illés Zoltán terézvárosi, de az új választókörzeteket úgy húzták meg, hogy ezt a kerületet összevonták Erzsébetvárossal.) Mivel 2014-ben felére csökken a parlament létszáma, így a Fidesz listáján is jóval kevesebb a befutó hely, ami akár azt is jelentheti, hogy Illés kimaradhat.
Illés belső bizonytalanságát (legalábbis ismerői szerint) tovább fokozhatta az is, hogy a közelmúltban váratlanul egy hivatalos eseményen a minisztere „kifúrta”. Eredetileg ugyanis azt tervezték, hogy Illés Zoltán ad át egy elektromos autótöltő-állomást, de végül Fazekas Sándor miniszter arathatta le ezeket a babérokat, noha ez az ügy az államtitkár nevéhez volt köthető. Ha mindezeket összerakjuk, akkor Illés Zoltánt aggaszthatja politikai jövője – amivel egyébként nincs egyedül a Fideszben, hiszen több politikus esetében még nem dőlt el, hogy a párt vezetése milyen formában számít rá a 2014-es választásokat követően.
Mindezek persze Illés Zoltán egyéni szociális problémáinak köre, de Szél Bernadettet sértegető megjegyzésén túl nem csak ezért haragszanak rá a környezetvédelmi szervezetek. Jelentősebb zöld szervezetek tavaly készítettek egy tanulmányt, amely a A kormány környezetpolitikai teljesítményének félidei civil értékelése címet viselte. Az értékelés kialakításában kilenc civil szervezet több mint harminc szakértője vett részt, a megfogalmazottakkal kapcsolatban összesen 42 civil szervezet jelezte egyetértését. A dokumentum gyakorlatilag vádirat, miszerint Illés elárulta a zöld mozgalmat, és oligarchaérdekeknek rendelte alá a magyar környezetvédelem ügyét. Igaz, mindezt óvatosan fogalmazták meg, többek között így: „A kormányzat kétéves környezetpolitikai teljesítménye összességében lesújtó. Az önálló környezetvédelmi tárca megszüntetése és feladatainak beolvasztása az agrár- és fejlesztési minisztériumokba – majd később egyes vízügyi területek átvitele a belügyi tárcához – nem azt érte el, hogy a környezetvédelmi szempontok beépültek az egyéb ágazati politikába (bár megfelelő intézkedések esetén ez is megtörténhetett volna). Éppen ellenkezőleg, a környezet- és természetvédelem alárendeltségéhez, kapacitásaik jelentős csökkenéséhez vezetett. (…) A hazai környezetvédelmi intézményrendszer drasztikusan lepusztult, beleértve a jogi és részvételi lehetőséget, valamint a hatóságok kapacitásait. Bár egyes területeken a kormány tett előremutató lépéseket, a környezeti érdekek érvényesítése szinte mindenhol defenzívában van.”

Olvasson tovább: