Július 1-jén lép hatályba az új Btk., amely a hazai kábítószerproblémát a zéró tolerancia jegyében igyekszik szabályozni. A szakma megdöbbenésére a kormány 2010-ben elvetette a 2009-ben konszenzussal elfogadott nemzeti drogstratégiát is. Az új törvény szelleméhez igazodó, idén márciusban vitára bocsátott új stratégiatervezetet, amelyet a szakmai szervezetek egyöntetűen elutasítanak, várhatóan ősszel fogadja el a parlament.
Mint arról februárban beszámoltunk, az ifjúság- és drogpolitika kormányapparátuson belüli „lefokozását” és kereszténydemokrata kézbe való átengedését az első Orbán-kormány szakpolitikájának a megcsúfolásaként emlegették. A drogpolitika eddigi hazai fórumai, köztük a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) rendszere szakembergárdájukkal együtt elsorvadásra lettek ítélve, és a szakmában ismeretlen politikusok részvételével megalakult az új tárcaközi bizottság (KKB), valamint a civilekkel és egyházakkal kapcsolatot tartó Kábítószerügyi Tanács.
Az egyik legjelentősebb változás, hogy a fogyasztás is büntetendővé válik júliustól, így a csekély mennyiségű kábítószertartáshoz hasonlóan két év szabadságvesztéssel büntethető. Öt évig terjedhet a szankció, ha 18 év feletti diák kínál fiatalabbat egy tanintézet falain belül. Megmarad, de szigorodik az elterelés lehetősége, mivel kétévente csak egyszer kerülhet rá sor ugyanazon személynél: ha a vitatott hatásfokú, féléves gyógyító-megelőző foglalkozásról igazolással bír a delikvens, megszüntetik ellene az eljárást. Ugyanez megtörténhet az új jogszabályok értelmében akkor is, ha a drogfogyasztó hasznos információkat nyújt a rendőrségnek a terjesztő kilétéről. Az elterelés szigorítása miatt megszűnik a kábítószerfüggők eddigi enyhébb megítélése, tekintve, hogy ők kerülnek gyakrabban a rendőrség látószögébe. Eddig a jogalkotók a függőket elsősorban betegekként, és nem bűnelkövetőkként kezelték.
Jön a besúgás?
„A Btk. módosítása súlyosan stigmatizálja a drogfogyasztókat, de a valóságra nem lesz különösebb kihatása, már csak azért sem, mert hiányzik hozzá a bűnüldözői kapacitás, és irreálisak a büntetési tételek is. Van egy rendkívül kriminalizált, igen szűk hazai kisebbség, a drogosok. Ezt a társadalmi előítéletességet kiszolgálva a kormány tisztán politikai megfontolásból szembemegy a szakmai szempontokkal, amikor a drogfogyasztást elsősorban büntetőjogi, nem pedig szociális és egészségügyi problémaként kezeli. Nem véletlen, hogy a hazai szakmai szervezetek egyöntetűen elutasították mind a semmitmondó stratégiát, mind a Btk. vonatkozó rendelkezéseit. A drogkeresletet ugyanis állami eszközökkel nem lehet befolyásolni, annál inkább az úgynevezett kemény indikátorokat, azaz a halálozás, a fertőző megbetegedések vagy a problémás droghasználat mértékét, mégpedig alacsony küszöbű, ártalomcsökkentő módszerek révén” – mondta el kérdésünkre egy volt fideszes szakpolitikus, kiemelve: elfogadhatatlan a kriminalizált drogfogyasztó besúgáshoz kötött elengedése is, ami beláthatatlan folyamatokat indít be.
„Azzal egyet lehet érteni, hogy a törvény a terjesztők felé szigorodjon, de a szigorítás nem oldja meg a problémás fogyasztók helyzetét. Azt tapasztalom, hogy előbb kerül a rendőrség látókörébe a fogyasztó, mint a terjesztő” – vélekedett lapunknak Jakodáné Jendrek Zsuzsanna közoktatási és ifjúságsegítő szakértő. Hozzátette: nem szabadna azonosan elbírálni azt a kíváncsi kamaszt, aki egy füves cigarettát körbead a szűkebb baráti körében, és azokat, akik nagy tételben dílerkednek.
2013. 06. 14. (XVII/24)
