Kereső toggle

Kikre hajt Bajnai és Mesterházy?

Egymillió emberen múlhat a választás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A héten kezdődik Mesterházy Attila és Bajnai Gordon között az az egyeztetés- sorozat, amely azt a célt szolgálja, hogy a demokratikus ellenzéki erők próbáljanak egy olyan konstrukciót kidolgozni, amely – legalább már papíron is – esélyt jelent arra nézve, hogy leválthassák a Fidesz-kormányt. A három legforróbb téma, hogy ki lesz (ha egyáltalán lesz) a közös miniszterelnök, illetve közös országos listát állítanak-e, vagy az úgynevezett koordinált jelöltállításban gondolkodnak a felek. Ez utóbbi szerint egy körzetben előzetes megállapodás szerint csak az egyik pártcsoport állít jelöltet, a szavazóikat pedig megkérik, hogy erre a jelöltre voksoljanak.

A helyzet az, hogy jelenleg matematikai szempontból is emberpróbáló feladat egy olyan ellenzéki koncepciót kidolgozni, amely felcsillantja a Fidesz leváltásának az esélyét. Nézzük a számokat! Magyarországon körülbelül 8 millió szavazókorú polgár él. Majdnem biztos, hogy 2-2,5 millió ember nem fog élni a szavazati jogával (ez így volt az előző választások során is), ami azt jelenti, hogy 5,5-6 millió ember várható szavazási hajlandóságát kellene előre jelezni.

A közvélemény-kutatások szerint a politikai pártok jelenlegi tábora körülbelül az alábbi: a Fidesz 2-2,2 millió ember, az MSZP 1,2 millió, a Jobbik 500-600 ezer, az Együtt 2014 pedig körülbelül 350-500 ezer. Rajtuk kívül az LMP és a Demokratikus Koalíció rendelkezik pár százezer szavazóval, de nehéz őket mérni, esetükben már jelentős a hibahatár, és kérdéses, hogy külön képesek-e átlépni az 5 százalékos bejutási küszöböt. Ha az említett pártok táborát összeadjuk, akkor azt kapjuk, hogy jelenleg 4,4-4,9 millió embert tudnak elérni a pártok. A választási részvételtől függ, hogy a ma még magát bizonytalannak nevező tömegből egy millióan, vagy 1,5 millióan mennek el szavazni, és csatlakoznak az előbbi táborok valamelyikéhez. (Ez a választási kampány hevességétől is nagyban függ, hisz amennyiben lesz tétje a választásnak, ha – leginkább az ellenzéki pártok – képesek az indulatokat felkorbácsolni, akkor lehet magas a részvételi arány.) Több választási szakértővel és ellenzéki pártok stratégáival beszélgetve úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai táborok megőrzésén túl körülbelül 1 millió „bizonytalan” szavazóért megy a küzdelem, akik talán szavaznak majd. 

A közvélemény-kutatások arra engednek következtetni, hogy ezek között az emberek között talán az ellenzéknek van nagyobb tartaléka, mivel arra a kérdésre, hogy szeretnének-e kormányváltást, 800 ezer úgynevezett bizonytalan „igen”-nel szokott válaszolni. Az MSZP és Bajnai politikai mozgalma között azonban már az a vita tárgya, hogy az említett, ma még biztos pártpreferenciával nem rendelkező, de kormányváltást akarók között az Együtt 2014-nek vagy az MSZP-nek lehetnek nagyobb tartalékai. Hallottunk olyan vélekedéseket, miszerint az MSZP-nek talán 300 ezer, míg az Együtt 2014-nek akár 500-600 ezer lehet a „tartaléka”. (Ezek a számok természetesen vitathatóak, ahogy ellenzéki körökben vita tárgyát is képezik.) A gondot az jelenti számukra, hogy ha ezeket a számokat hozzáadjuk a meglévő táborukhoz, akkor egyedül egyikük sem képes legyőzni a jelenleg 2-2,2 milliós stabil és masszív táborral rendelkező Fideszt. 

A demokratikus ellenzék csak akkor kerülne egálba a Fidesszel, ha az MSZP és az Együtt 2014 táborát „egybetolnák”, (1,2 millió + 400 ezer) és még ehhez szereznének 600-700 ezer szavazót, akkor jutunk el egy 2,2-2,3 milliós szavazói tömeghez. A biztos győzelemhez még ennél több kellene, hisz egy fej-fej melletti küzdelemben előfordulhat, hogy a Fidesz segítségére sietnek a Jobbik szavazói, akik ma legalább 600 ezren vannak. Elképzelhető ugyanis, hogy a jobbikosok egyéniben a Fideszre, míg a listán a Jobbikra szavaznának egy kiélezett küzdelemben, nehogy visszajöjjenek a „kommunisták”. Tehát a demokratikus ellenzéknek a Fidesznél jelentősebb tábort kellene „összehozniuk”, miközben ennek több akadálya ismert: személyi ellentétek a két párt vezérkara között abban a kérdésben, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Jelenleg egyik ellenzéki párt sem képes saját, népszerű témáját egy-két napnál tovább napirenden tartani. Egyetlen téma, ami konstans napirenden van velük kapcsolatban, az ellenzéki politikusok széthúzása.

Mint írtuk, az egyik forró téma, hogy közös listán érdemes-e indulni az összes ellenzéki pártnak vagy külön. Az Idea Intézet e témában írt elemzése arra a megállapításra jutott, hogy a demokratikus ellenzéki térfélen a közös lista és a koordinált indulás közötti választást nemcsak politikai, de szakmai kalkulációkkal is meg kell alapozni. Mindkét megoldásnak számos előnye és hátránya van, és csak az érvek ütköztetése után, a konkrét helyzetet mérlegelve lehet döntést hozni a kérdésben. A közös listaállítással elhárul a parlamentből való kiesés veszélye minden érintett baloldali szereplő számára, ráadásul egy jól közvetíthető kommunikációs üzenete van: mindenki Orbán ellen. További előnye, hogy közös jelöltekkel jár együtt, így az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért (PM) és az MSZP hívei is nyugodtabban szavazhatnak a másik fél jelöltjeire, ha látják mögöttük a saját pártjuk emblémáját és nevét is. Végül, az új kampányfinanszírozási törvény (legalábbis ennek aktuális változata) szerinti állami támogatás is jobban kihasználható így. Ugyanakkor a közös lista – közös jelöltek megoldás számos sebből vérzik: előfeltétele az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje és közös kampánystruktúrájának megteremtése. Nem érdemel sok magyarázatot, hogy ezek egyike sem magától értetődő jelenleg. Ráadásul egy közös listával sok, a szocialistáktól idegenkedő bizonytalan szavazót veszíthet el az Együtt 2014 – PM pártszövetség és ezzel az ellenzéki oldal. Különösen a listás voksok tekintetében egyértelmű, hogy a külön indulással járó szélesebb kínálat több szavazatot hoz be.

Olvasson tovább: