Kereső toggle

Trafikügy Szekszárdon: igazságbeszéd vagy oltári hazugság

Egy képviselő hányattatásai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elképesztő morális súlya van annak, ha kiderül, hogy a trafikmutyit leleplező szekszárdi fideszes képviselő igazat mondott. Ugyanis a renitens képviselőt az egész frakciója – tisztességben megőszült gimnázium-igazgatótól jeles jogászokig, a várost vezető országgyűlési képviselőig – hazugnak állította be. Ha Hadházy Ákos bizonyítja igazát, ahogy ígérte, akkor viszont az a kérdés, hogy mi késztetett egy egész helyi pártelitet arra, hogy szemébe hazudjon a városnak.

A Szekszárd fölött magasodó Kálvária-dombra 1983-ban állították fel a megyeszékhely címerének jelképeiből felépített, szőlőtőkéket ábrázoló, rozsdamentes fémből összehegesztett, kissé posztmodern szoborkompozíciót. A városi köznyelvben Kilátónak hívott szobor avatását követően hamarosan országos botrány kerekedett, mert a fémből készült levelekre nem a város híres szülötteit, írókat vagy művészeket, hanem a helyi pártvezetők neveit vésték fel, pontosabban hegesztették fel. A pártállami fejesek nevét tartalmazó, az örökkévalóságnak szánt leveleket a hajcihő miatt lángvágóval levágták, és sima leveleket hegesztettek a helyükre. Azok, akik akkor az ország nyilvánossága elé tárták az ügyet, kénytelenek voltak egy kis időre Budapesten munkát vállalni, mert helyben megfagyott körülöttük a levegő.
Hasonló helyzetbe keveredett Hadházy Ákos helyi fideszes képviselő, aki az országos médiában teregette ki, hogy a tolnai megyeszékhelyen a frakcióülésen részletesen beszéltek arról, hogy a környéken ki kapjon a kevés számú, húszéves időtartamra szóló trafikos koncesszióból. Ez az idő egy kisváros gazdasági életében akár örökkévalóságnak is tekinthető, hiszen ha a kormány teljesíti azon ígéretét, hogy tízszázalékosra emeli a garantált árrést a dohánytermékeken, akkor egy-egy trafik könnyen aranybányává válhat szerencsés üzemeltetője számára. Különösen azért, mert nem nagyon lesz konkurenciájuk, hisz az állam garantálja, hogy mások nem árulhatnak ilyen terméket.   
Hadházy a hvg.hu-nak adott interjúját figyelemfelhívásnak szánta, mert úgy vélte, hogy – idézzük –: „a Fidesznek nagyon komoly erkölcsi és szellemi tőkéje van, ami jóval fontosabb tényező volt az ilyen arányú 2010-es győzelemben, mint bármilyen kampánytechnika vagy kampánystratégia. Ugyanakkor úgy látom – mint a legutolsó végvár legutolsó katonája –, hogy amilyen lehetőség volt, annyira káros is a pártnak az ilyen nagyarányú győzelem. Meggyőződésem, hogy egy jól működő ellenzék alapvető szükséglet, illetve alapvető szükséglet lenne bármilyen kormányhoz. Ha nincs ellenzék, akkor előbb-utóbb nem fogjuk tudni kontrollálni a saját döntéseinket, mert nem lesznek visszajelzések, hogy valami, amit teszünk, az rossz.”
A civilben állatorvos fiatal politikus azt is hozzátette: „A jelenlegi ellenzék erkölcsileg teljesen vállalhatatlan és nem jelent semmilyen veszélyt a Fideszre. Mivel nincs külső ellenzéke a pártnak, ez elvezetett oda, hogy olyan döntéseket hozunk, amelyek nem helyesek, és sajnos akár odáig is elvezethet, hogy olyan döntéseket hozunk, amelyek egyéni érdekeket szolgálnak.”
A polgármester közleményt adott ki, miszerint: „Én magam és a helyi Fideszfrakció is határozottan visszautasítjuk a képviselő úr állításait, indítékait nem értjük, és teljes mértékben elhatárolódunk kijelentéseitől!”
Hadházy Ákost kerestük, de türelmet kért tőlünk, azt üzente, hogy neki is fel kell dolgoznia, hogy mit indított el nyilatkozatával. Úgy tudjuk, hogy már fél éve aggasztotta számtalan közéleti jelenség, amit jelez egy ismert videomegosztóra általa feltöltött karácsonyi interpellációja, amelyet a szekszárdi közgyűlésben mondott el. A hozzászólás műfaja és tartalma is érdekes, hiszen a polgármesternek címzett interpelláció az 1956-os hősökről (decemberben!) és Jézus Krisztusról (ez talán karácsonykor érthető), illetve az aktuálpolitikai helyzetről szólt. A felszólalásból sütött, hogy ’56-ot és a karácsonyt apropóként használta, hogy „könnyítsen a lelkén”.
„Az ’56-os hősök mindannyian keresték az igazságot, és ki is merték mondani. Ma azt mondanánk, hogy elég kellemetlen emberek. Legtöbbször kellemetlen az igazságot hallani. Mondjuk rájuk, hogy csökönyösek, izgágák, nem tudják befogni a szájukat. Ha az ’56-os hősök ránéztek volna a térképre, akkor látták volna a sorsukat előre. Sokan jelöletlen sírokban végezték, másoknak kerékbe tört a karrierje, szorgos munkájuk ellenére nem jutott nekik nagy vagyon. Nem úgy azoknak, akik úgymond bölcsen befogták a szájukat. De a hősöknek jutott az igaz emberek nyugalma és az ország hálája, hogy közéleti szerepvállalásuk során sok mindenre tekintettel voltak, csak egyéni érdekeikre nem” – magyarázta Hadházy, aki szerint nagyon is szükség van most kellemetlen emberekre.
A képviselő tovább folytatta a monológját: „Most is vannak ellenségeink, nem olyan brutálisak, mint az orosz tank, de legalább annyira veszélyesek. Lehet, hogy vannak külső ellenségeink, de a két legnagyobb veszély saját magunkban van. Az egyik az lehet az egyéni pénzügyi érdekek hatalma. Sokszor érezzük azt, hogy a még több pénzért az egyéni érdekek győznek a közösségi érdekek felett. A másik, ha a helyi és a nagy politikusokat tévedhetetlennek, hibázni nem tudó döntéshozónak gondoljuk, vagy pedig mutatjuk magunkat. Gyenge ellenzék esetén óriási a veszélye annak, hogy rossz döntéseket hozunk. Ha mindent megtehetünk, hibázni fogunk. Ezek a szavak a teljes közgyűlésnek szólnak” – fogalmazott a politikus, aki hibának nevezte, hogy nem foglalkoztak egy ellenzéki előterjesztéssel. (Az előterjesztés egy telekfedezetügy volt, de még napirendre sem vették a kérdést. A történetről később írunk, mert az ügy megértéséhez elengedhetetlen.)       
A polgármester igazat adott Hadházynak, de az ügy pikantériája, hogy a képviselő „biliborításának” a magyarázatára született jobb- és baloldali értelmezések is a polgármester személyét jelölik meg az egyik lehetséges oknak. A jobboldali magyarázatok szerint Hadházy Ákos már régóta nincs megelégedve azzal, hogy ő csak egy egyszerű, „talpas” önkormányzati képviselő, többre vágyott, ezért kinézte magának a polgármester pozícióját, akit így próbál megbuktatni. Lapzártánkig egyébként a Fidesznek sem az országos, sem a helyi vezetése nem indított Hadházy ellen etikai eljárást, és nem is kezdeményezték a Fidesz-frakcióból történő kizárását sem. Úgy tudjuk, hogy országos szinten döntöttek arról, hogy nem piszkálják Hadházyt, mert nem akarnak belőle sem mártírt, sem hőst kreálni. A másik kormánypárti olvasat szerint Hadházy a jelenlegi ellenzék polgármesterjelöltje kíván lenni, és az átigazolását így akarja erkölcsi és kommunikációs szempontból előkészíteni. Ehhez az elmélethez még azt is hozzáteszik, hogy Hadházyt sokszor látták beszélgetni egy ellenzéki képviselővel.  Másrészt az előbbi „árulós” teóriának az is ellentmond, hogy Hadházy politikai pedigréje a Fidesz szempontjából kifogástalan: ismerői szerint személyes meggyőződése miatt és családi „vonalon” is hithű jobboldalinak tekinthető. Édesapja a Nemzeti Agrárkamara megyei elnöke, korábban évekig a megyei önkormányzat jobboldali képviselőjeként tevékenykedett.
Az ellenzéki magyarázatok szerint viszont Hadházynak elege lett a városvezetés gyanúsnak tartott pénzügyeiből, és abból, hogy Szekszárdot a helyiek már „Horváthországnak” vagy „Horváth Landnek” nevezik Horváth István polgármester neve után, mert olyan sok gazdasági érdekeltséggel rendelkezik (ő vagy a családja, rokonai) a városban. Igaz, ez a vád lehet, hogy csak nettó irigység az üzleti életben valóban rendkívül sikeres Horváthtal szemben. A polgármester 2012-es vagyonnyilatkozatából egyebek mellett kiderül, hogy egy, a helyi üzleti életben jelentős részvénytársaságnak a tulajdonosa, emellett számtalan értékes, vélhetően belvárosi üzlethelyiség is az ő nevén található. Egy, a trafikbotrányról szóló, leleplezőnek szánt blog pedig azt állította, hogy a polgármester egyik közeli rokona – egy másik önkormányzati képviselő rokonával együtt – ugyancsak a szerencsés nyertesek között található.
Ennél súlyosabb, vélhetően Hadházynak is jelentős lelkiismereti dilemmát okozó történet egy autókereskedéséről ismert vállalkozónak nyújtott kétszázmilliós fedezet ügye. A autókereskedő számára a város ugyan nem, de a városi vízmű garanciát adott egy kétszázmilliós hitelfelvételhez (ez két részletben történt). Az indok az volt, hogy a válság idején jó, ha a város (ez esetben cégén keresztül) segíti a vállalkozókat. A garanciáért az üzletember két ingatlant is fedezetül biztosított az önkormányzat számára. Miután nem tudta fizetni a hitelt, a bank érvényesítette a garanciát: leemelte a városi tulajdonú Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. számlájáról a közel kétszázmilliós összeget.
A fedezetül nyújtott ingatlanok így a vízmű birtokába kerülhettek volna, de többszöri előterjesztéseket követően végül abban maradtak, hogy a vállalkozó pécsi ingatlana – egy autómosó – önmagában megéri a kétszázmilliót, így a vállalkozó – legalábbis az ellenzéki képviselők szerint – tisztán „elsétálhatott”. Az ellenzéki képviselők azt vélelmezik, hogy ez az ingatlan nem ér annyit, mint amennyit papíron elszámolt az önkormányzat (noha készült értékbecslés). A helyi közéletben szinte ismeretlen ügyről zárt ülésen tárgyalt a képviselő-testület, de könnyen lehetséges, hogy valamelyik ellenzéki párt büntetőfeljelentést tesz, ha bizonyítható, hogy az autómosó és az alatta fekvő telek nem ér annyit, mint amenynyiért fedezetként „beszámolták”. Úgy tudjuk, Hadházy már ezt sem szavazta meg, noha a városvezetés számára kiemelt fontosságú ügyről van szó.

Olvasson tovább: