Ön még az előző parlamenti ciklusban nemzetbiztonsági bizottság tagjaként, valamint egy speciális ténymegállapító testület elnökeként behatóan vizsgálta a romagyilkosságok lehetséges hátterét. Ezek mellett a bírósági tárgyalást is személyesen követte a kezdetektől fogva. Érti, hogy miért követték el ezek a férfiak ezeket az aljas gyilkosságokat? Milyen közösségből érkeztek? Milyen ideológia hajtotta őket?
– Nem tudom, és nem is szeretném beleélni magam az elkövetők gondolkodásába. Egyértelmű viszont, hogy nem a megtámadott családokkal, az egyes emberekkel volt problémájuk, hanem rasszista indítékok alapján választották ki a roma áldozataikat. Nem egyszerűen ráijeszteni akartak a hazai cigányságra, hanem a megfélemlítési szándékon túl, előre kitervelt módon az egyre brutálisabb gyilkosságokkal etnikai konfliktusok kierőszakolása volt az elkövetők valódi szándéka. A támadások, azon belül a részben véletlenszerűen kiválasztott áldozatok, valamint a vádirat ismeretében az a meggyőződésem, hogy azt szerették volna kiprovokálni, hogy a szó szoros értelmében lángokba boruljon az ország, amikor is beindított erőszakspirál következményeként, mind több országrészben esnek etnikai alapon egymásnak az emberek. Az elkövetők egy kivételtől eltekintve évek óta részei voltak a hazai neonáci, illetve szélsőjobboldali szubkultúrának. Voltak már részesei erőszakos, rasszista konfliktusoknak is. A vádlottaktól lefoglalt tárgyak, például náci és hungarista relikviák és sajtótermékek, valamint a saját bőrükbe égetett tetoválások sok kétséget nem hagynak az elkövetők gondolkodásmódját, nézeteit illetően.
A rendelkezésre álló információkból úgy tűnik, hogy az elkövetők szerény képességű emberek. Ön számára reális, hogy évekig képesek voltak a magyar nyomozóhatóságokat kijátszani, ügyesen konspirálni?
2013. 05. 24. (XVII/21)
