Kereső toggle

Akié a múlt,  azé a jelen

Új kormányzati intézmény dolgozná fel a rendszerváltás történetét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Március közepén a kormány egy rendeletben döntött arról, hogy létrehozza a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetet és Archívumot.  Az új intézet célja „a közösségi emlékezet és a reális, jól megalapozott nemzeti történelmi tudat kialakulásának támogatása”, illetve a „nemzeti összetartozás erősítése”. A történész szakma kétkedve fogadja az új intézményt, amely jó eséllyel politikai célokat szolgálhat.

Az új intézet Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár irányítása alatt álló, önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv lesz. Az intézet főigazgatóját a Miniszterelnökséget vezető államtitkár nevezi ki öt évre. Az intézmény esetében a kormány hét feladatot nevesített: (1) feltárja és számba veszi a rendszerváltás eszmei, politikai és történelmi előzményeit; (2) bemutatja a rendszerváltás és az azt megelőző korszak társadalmi, politikai állapotát; (3) feltárja a rendszerváltáshoz vezető irányzatokat és előkészületeket; (4) elkészíti és elemzi a rendszerváltás kronológiáját; (5) átfogó képet ad a szomszédos országokban végbement rendszerváltó folyamatról, az ott élő magyarság helyzetének hatásairól a hazai rendszerváltásra. Illetve: (6) elemzéseket készít a rendszerváltás hatásairól, továbbá megvizsgálja a nemzetközi erőviszonyok változásának tükrében a kelet-közép-európai átmenet általános következményeit a hazai rendszerváltó folyamatra, valamint (7) a kormány által normatív határozatban meghatározott egyéb, a rendszerváltás történetének kutatása körébe tartozó feladatot végez.

A Hetek kormányzati forrásokból úgy értesült (a hírt egyébként a hvg.hu is kihozta), hogy vélhetően Bíró Zoltánt, a Magyar Hírlap publicistáját, az MDF egyik alapítóját nevezhetik ki az intézet élére. Bíró lapunk megkeresésére azt mondta, hogy valóban megkeresték, hogy elvállalná-e az intézet vezetését, amire igent mondott, de nem tudja, hogy végül őt nevezik-e majd ki. Szerinte még két hetet kell várni arra, hogy az intézet alapításával kapcsolatos adminisztratív kérdések megoldódjanak, talán akkor derül ki, hogy valóban ő lesz-e a főigazgató. Egy fideszes országgyűlési képviselő, aki egyebek mellett foglalkozik a pártja kommunista múlt feldolgozásával kapcsolatos politikájának kialakításával, a Heteknek kifejtette: több nevet is lehet hallani a főigazgatói posztra, de személy szerint ő nem örülne, ha Bíró Zoltán lenne a jelölt, mert ő tagja volt az MSZMP-nek, illetve kritikusan szemléli Antall József tevékenységét.

Az intézet létrehozása egyébiránt azért is ellentmondásos, mert a Fidesz évek óta nem tud mit kezdeni az állambiztonsági iratok nyilvánosságának az ügyével. Mint arról lapunk többször is írt, tavaly május 15-ig kellett volna a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról (NEB) szóló kormányzati előterjesztést elkészíteni, de a Fidesz elnöksége még nem döntött a múltfeltáró intézményről szóló végső koncepció ügyében.  Ennek egyebek mellett az is oka,  hogy megosztottak abban, hogy mennyire vegyék figyelembe az aktanyilvánosság kérdésében az úgynevezett „nemzetbiztonsági érdekek” klauzulát, amit titkosszolgálati vezetők előszeretettel hoznak fel a nyilvánosságpárti koncepció elleni érvként. A Fideszben ugyanis merőben eltérő álláspontok találhatóak e kérdésben. Kövér László házelnök, a Fidesz országos választmányának az elnöke például tavaly márciusban gumicsontnak, bosszantó álvitának, pótcselekvésnek nevezte az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló vitát, míg a teljes nyilvánosságpárti Lázár János a magyar demokrácia „gennyes sebének” nevezte az ügynökkérdést.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága létrehozását megemlítette az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló, két éve elfogadott törvény is (az Alkotmánybíróság egyébként megsemmisítette az átmeneti rendelkezéseket).  Ennek a jogszabálynak a preambulumában az olvasható, hogy a „kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottsága működik”. A törvény szerint „a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését”. A tervek szerint ez az intézmény, pontosabban ennek a tagjai találták volna ki, hogy a gyakorlatban mit kezdjenek az állambiztonsági múlttal, az ügynökök és más hálózati személyek tevékenységének a megismerésével.

Idén március 11-én az Országgyűlés az úgynevezett negyedik módosítással beemelte az Alaptörvénybe a kommunizmus bűneiről szóló cikkeket, így a NEB-et is. Úgy tudjuk, hogy készült is tervezet az állambiztonsági iratok ügyeiről, amit még állítólag Kövér László is elfogadhatónak tartott, de végül nem született döntés a kérdésben.

A hvg.hu úgy tudja, hogy azért hozzák létre a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetet és Archívumot, mert az Orbán-kormány a rendszerváltással kapcsolatos kritikus szemlélete ellenére sem teheti meg, hogy negligálja a rendszerváltás évfordulóit, hiszen az 1988-ban alapított Fidesz maga is rendszerváltó szervezet, Orbán is Nagy Imre 1989. június 16-i újratemetésén elmondott beszédével lett országosan és nemzetközileg ismert. Ma már a Fideszben politizálnak olyanok is – mindenekelőtt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke –, akik 1987-ben Lakiteleken a sátorban megalapították a Magyar Demokrata Fórumot (MDF), az ellenzék első formális szervezetét. Valószínű továbbá, hogy a többi huszadik századi fordulóponthoz, traumához hasonlóan a rendszerváltás jobboldali, „nemzeti” narratíváját kívánja megteremteni a Fidesz.

Kenedi János kutató a Heteknek szűkszavúan kifejtette: valódi alibi intézmény lehet az intézet. „Nem hinném, hogy más rendeltetése lenne, mint Orbán kijelentésének intézményes igazolása, miszerint 1989-ben nem is volt rendszerváltás. Meg persze afféle Fidesz-kádertemető” – fogalmazott az ismert kutató, a rendszerváltás előtti Demokratikus Ellenzék tagja.  (A kormányfő március elején a parlamentben azt mondta, hogy „nincs semmiféle ’89-es demokrácia”, hiszen a rendszerváltás 1990-ben volt. Az Alaptörvény preambuluma szerint az 1944. március 19-én „elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát” 1990. május 2-ától, az első szabadon választott parlament megalakulásától kell számítani. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata pedig azt állítja: 1990-ben csak „az átmenet két zavaros évtizede” kezdődött meg, a valódi rendszerváltozást a 2010-es választások hozták meg.)

Gerő András történész a Heteknek az új intézet kapcsán  elmondta, az közismert tény, hogy az a hatalom, amely birtokolja a múlt értelmezését, az egyúttal birtokolja a jelent is. „Az önmagában helyes, hogy a 20. századi történelemnek egy kiemelkedően fontos szakaszát, jelesül a rendszerváltást szeretnék minél részletesebben feldolgozni. Az viszont nem lenne szerencsés, ha nem kellő felkészültségű, a történelemértelmezés sokszínű narratíváját nem megengedő, az események értelmezésének monopolizálására törekvő szakmai – vagy éppen nem szakmai – stáb jönne létre az új intézményben” – fogalmazott.

Földes György történész, a Politikatörténeti Intézet vezetője az ATV reggeli műsorában azt mondta, hogy a rendszerváltás időszakában létrejött a MTA-n egy jelenkort kutató bizottság a kormány kérésére, amiben a különböző műhelyek is részt vehettek.  Szerinte a MTA és az egyetemi kutatói intézetek, a Politikatörténeti Intézet és az ‘56-os Intézet megmaradt formájában alkalmas lenne a rendszerváltás kutatására. „Ezek az intézmények jelentős műveket produkáltak, nem hinném, hogy egy új intézményre szükség lenne” – fogalmazott Földes.

Csoóri és Pozsgay embere, az SZDSZ gyűlölője

A népi írók társaságához sorolt Bíró Zoltán irodalomtörténész, publicista, főiskolai oktató és politikus. A ‘80-as években a közoktatási minisztérium apparátusában dolgozott vezetői pozícióban, Pozsgay Imre köréhez sorolták. 1987-ben egyike volt az MDF alapítóinak, bár ekkor még tagja volt az MSZMP-nek is. 1988-ban másokkal együtt kizárták az állampártból.  Sokak szerint része volt abban, hogy kiújult a népi–urbánus vita, azaz abban, hogy az MDF és az SZDSZ alapítói hamar összevesztek. Cikkeiben negatívan ír az SZDSZ-ről és az MSZP-ről is (amely az ő szempontjából nézve az MSZMP azon része volt, amely Pozsgaytól eltávolodott).  
Bíró 2007-ben a Magyar Hírlapnak azt mondta: „A rendszerváltás félrevitele, a legrosszabb megalkuvások éppen azáltal születhettek meg, hogy az általunk egyedül helyesnek tartott Alkotmányozó Nemzetgyűlés helyett a paktálásokra felettébb alkalmas, kaotikus, rendezetlen Nemzeti Kerekasztal tárgyalásfolyam jött létre.” Bíró kritikusan szokott fogalmazni Antall Józsefről is, aki vélhetően a háttérbe szoríthatta őt 1990 és 1993 között. Az irodalomtörténész jelenleg a Magyar Hírlap publicistája, hajlamos összeesküvés-elméletekbe ágyazni a jelenkori politikai folyamatokat, miszerint „a világ antirasszista partizán- és bankárszövetsége valamilyen okból már évek óta rágalomhadjáratot folytat Magyarország és kormányzata ellen.”

Olvasson tovább: