Kereső toggle

Tarnabod by night

Festői környezetben drámai pusztulás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tél óta nincs közvilágítás Tarnabodon, mert az áramszolgáltató megunta, hogy a helyiek lopják az áramot.

Ez az alaphír, ezt fogjuk kibontani. A cél érdekében a helyszínre utazunk, másfél óra alatt lent vagyunk Pestről. Máskor kerülöm a „lemegyünk”, „lent él” kifejezéseket a vidékkel kapcsolatban, de a tarnabodiak tényleg lent vannak. Lent a padlón, de inkább a földön. Tízpercnyire a településtől még 600 forintos kapucsínót iszunk az OMV-kútnál, csak hogy nagyobb legyen a kontraszt. Például Jolánékhoz képest, akit elsőként szólítunk meg a falu határában. Hárman élnek a rozzant házban, ő, a férje és a gyerek. Jolán ötvenéves lehet. Közvetlen asszony, egyet kér csak: ne írjuk le az igazi nevét és ne fotózzuk. Mi legyen az álneve? Mondjuk Aranka, vagy Jolán? Legyen Jolán. Rendben. Szóval, Jolán és családja kap egyszer 22500 forint munkanélküli segélyt, és kapnak 27 ezer forint családi pótlékot a gyerek betegsége miatt. Ez összesen nem éri el az ötvenezret, de nincs más bevétel, ebből kell megélniük. És megélnek. Hogy hogy, az rejtély. Ha van munka, mennek mindketten, de munka főleg nyáron van, leginkább napszám. 

Jolán úgy emlékszik, hogy december óta nincs közvilágítás a faluban. Ha leszáll az este, Tarnabod is sötétbe borul egészen másnap hajnalig. A betörések megszaporodtak, viszont a rendőrök is: néhány óra alatt ötször találkoztunk lassan poroszkáló rendőr Astrával.

Az más kérdés, hogy mindig ugyanaz az egység volt.

„Magukhoz még nem törtek be?” Az asszony félreért: „Nem, mi harminc éve lakunk itt, de nekünk még nem volt dolgunk a rendőrséggel. Inkább nem eszünk, de mi nem lopunk” – mondja cseppnyi sértettség nélkül.  Tisztázódik a félreértés, majd kiderül: Jolánékhoz nem egyszerű betörni, mivel mindig otthon vannak.

Az asszony szerint nem igaz, hogy azért kapcsolták le a közvilágítást, mert néhány család lopja az áramot. Néhány család tényleg lopja, de velük egyenként veszi fel a kapcsolatot az áramszolgáltató, miattuk nem büntetnék az egész falut. Ezt a verziót egyébként a polgármester találta ki, „le is nyilatkozta a tévében”, a helyettese pedig ugyanezt mondta a lakosságnak. Csak aztán megszólalt az áramszolgáltató képviselője is, és világossá tette, hogy Tarnabodon azért van sötét, mert az önkormányzat nem fizeti a villanyszámlát. Jolán úgy tudja, hogy pedig lenne miből, mert a falu nemrég kapott 11 millió forint állami támogatást. És, teszi hozzá, tudna mondani ennél cifrábbakat is a polgármesterre, de nem akar, mert az anyja itt lakik a túloldalon. „Menjenek beljebb a faluba, ott majd hallanak dolgokat.” „Miért, ott kevésbé kiszolgáltatottak az emberek? Jobban élnek, mint maguk?” „Nem, arrafelé laknak a legszegényebbek”– mondja Jolán, aki harmadmagával havi 49 ezer ötszáz forintból él, és aki úgy tudja, tegnap kellett volna visszakapcsolni a közvilágítást. Még mielőtt elköszönnénk, újabb információkkal gazdagodunk: 6-7 ember ad kamatos pénzt a faluban, egy hónapra 50 százalékért. Jolán szerint a polgármester és az alpolgármester, Báder Emil is köztük van.    

Báder Emilt már ismerem a YouTube-ról: régebben a riporter, mielőtt útnak indult, beleolvasott a témába, hogy ne a nulláról kelljen kezdeni a munkát. Ma a videómegosztó is segít: Báder Emil a Hír TV riportjában látható. Ahogy haladunk befelé a faluba, egyszer csak szembejön. Az élethez szerencse is kell. Hatvan év körüli, udvarias cigányember, beinvitál az udvarába. 

„Mink is rosszul lettünk tájékoztatva a polgármester úrtól, nekünk is azt mondta, hogy miattunk, akik loptuk az áramot, azok miatt ilyen magas az önkormányzat számlája, és mivel azt nem bírtuk kigazdálkodni, azért lett lekapcsolva a világítás” – mondja Báder Emil. A többes szám első személy megüti a fülemet: „Miattunk, akik loptuk az áramot”. Jól értem, alpolgármester úr is lopta az áramot? Báder Emil nem kertel: lopta. De csak egy hónapig. „Kitől, hogyan, miért?” Az úgy volt, mutat a szomszéd házra, hogy a szomszéd, aki nem itt lakik, mert egri, megbízott, hogy újítsuk fel a házát. És akkor vettük észre, hogy a tapéta alól kilóg két drót. „Nem tudtak ellenállni a kísértésnek?” – próbálok segíteni Báder Emilnek. Nem tudtak. De csak egy hónapig. Mert akkor lebuktak, kijött a rendőrség, és Báder Emilt 220 ezer forintra büntették, és rendőrségi eljárás is zajlik. Azt mondja, alpolgármesteri tekintélye nem csorbult, mert kiállt az emberek elé, és mindent elmondott. A büntetést ma is törleszti, de legalább van miből. Családjában nem isznak, nem dohányoznak, és mindenkinek van munkája. Ő például – alpolgármesterként – a helyi közmunkabrigád vezetője, havi 83 ezerért. De ez még mindig több mint a munkások nettó 49 ezer forintja, Jolánékról nem is beszélve.

A polgármester végül elismerte, hogy először rosszul tájékoztatta az önkormányzatot a közvilágítás kikapcsolásának okairól, Báder Emil pedig elismeri, hogy ő, ezek alapján, önhibáján kívül rosszul tájékoztatta a lakosságot. Jolán reményeit azonban hamar szertefoszlatja: az csak mendemonda, hogy tegnap kellett volna visszakapcsolni a lámpákat, ilyenről nem volt szó. Talán a megnövekedett rendőri jelenlét miatt gondolták néhányan, morfondíroz Báder. „Több rendőr, nagyobb világosság?” – morfondíroz a riporter.  

Amíg az állam nem ad, lehetetlen lesz kifizetni Tarnabod hátralékait. Hogy mennyi a falu adóssága, és mennyit vállalt át az állam? „A banki konzultációnk ki van fizetve” – állítja az alpolgármester, ám sajnos ebben a kontextusban a konzultációt nem értem. De talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a beszállítói tartozásokat és a közműhátralékot viszont nem vállalta át az állam, így sötétült el Tarnabod. Újra megkérdezem, hogy mennyit fizetett az állam, mire Báder Emil alpolgármester újra elmondja, hogy a „banki konzultációnkat száz százalékban kifizette az állam”, azaz huszonegynéhány millió forinttal könnyített az önkormányzaton.

Tarnabod 800 fős település, a segítség tehát nagyjából 30 ezer forintot jelent fejenként számolva. Nem csoda, hogy eszükbe se jutott díszoklevelet adományozni Orbán Viktornak, szemben Sop-ronnal: az ottani adósság visszafizetésébe 11 milliárddal szállt be az állam, ami a hatvan ezres város esetében közel kétszázezer forintot jelent lakosonként. Érthető, hogy a fideszes többségű képviselőtestület megszavazta a díszoklevelet.

Igaz, hogy 40-50 forintért árulják a cigaretta szálját a faluban? – kapja a következő kényes kérdést Báder Emil. Hallott ilyenről, és a fiának ő is megmondta, hogy ne merészeljen cigarettát venni a családi pótlékból.

És az igaz, hogy havi 50 százalékra adnak kölcsönt? – idézzük neve elhallgatásával Jolánt. „Aki ezt mondta, annak kellene bizonyítania” – felel Báder Emil. Volt ilyen, de négy-öt évvel ezelőtt, teszi hozzá, majd még azt: „Sajnos be is bukta”. Mármint az uzsorás. „Sajnos, vagy nem sajnos” – kapcsol és korrigál Báder. Egy ember, F. Albert börtönben van, azóta az alpolgármester nem tud ilyesmiről. F. testvére egyébként a képviselőtestület tagja, több helybéli szerint, ha van valaki, aki a négytagú grémiumból nem érintett a kamatos pénzben, az éppen ő.

Pusoma Zsoltot is a YouTube-ról ismerem. A fellelhető videón arról beszél, hogy volt egy találkozó, ahol néhány kamatos ember megállapodott, hogy ne száz százalékra hitelezzék a lakosságot, menjenek le havi ötvenre. A találkozón rajta kívül jelen volt Tarnabod polgármestere és a képviselőtestület tagjai. Báder erre azt mondja: „ó, az már régen volt, az egy 5-6 éves történet”. És akkor igaz volt? „Persze. De nem erről szólt, hanem, hogy abba kell hagyni” – mondja az alpolgármester.

Egyébként lakossági bejelentés nyomán Báder Emilt és a polgármestert is megvádolták uzsorázással, ki is jött a rendőrség, de „bűncselekmény hiányában ejtették a vádat”. A helyiek persze ezt is másképp tudják: az egyik sértett állítólag visszavonta a vallomását, ezért szűnt meg a nyomozás, cserébe a visszavonásért beköltözhetett egy üres házba. Mert amúgy a sajátját elbukta a kamatos pénzek miatt. 

Az uzsoráról egyébként a polgármester is nyilatkozott, és Báder Emillel egybehangzóan azt állította, hogy szokott kölcsönadni, ha kérnek tőle, ötszáz, ezer vagy kétezer forintot, de soha nem kamatra. Hanem kamatmentesen. „Felnőtt emberek jönnek sírva, hogy adjunk egy kis lisztet, mert három napja nem ettek”–, magyarázza Báder, aki szerint a kamatos pénzzel irigyei vádolják, mert nem bírják elviselni, hogy a nép megválasztotta képviselőnek. 

A 800 tarnabodi polgárból 140 él segélyből. Köztük a katonai egyenruhában a kocsma felé tartó Kovács Mihály is. Az egykor állatgondozóként dolgozó férfi kérdésünkre elmondja, hogy nincsenek uzsorások a faluban, az egész feszültséget egyetlen ember gerjeszti, az a „román tróger”, aki mindenkit feljelent. Fél perc sem telik bele, és hóna alatt két vekni kenyérrel megjelenik a „román tróger”: a boltból jön haza, véletlenül épp a tanyája előtt szólítottuk le a katonaruhás Kovács Mihályt. A feszültségkeltéssel megvádolt Incze Edmond nem román, hanem erdélyi, már húsz éve Magyarországon lakik. Nem tróger, hanem gazdálkodó, és azt állítja, jól él, állatai és földje eltartja. Uzsorázás pedig igenis van, ő például több helybelinek segített megírni a feljelentést. Ennél a résznél szakad el a cérna Kovács Mihálynál, aki, mint kiderül, a polgármester híve. Hadonászva anyázni kezdi a „román trógert” – mit képzelsz, te, hát honnan jöttél, te stb. – és vélhetően csak a riporter és a fotós jelenléte miatt nem tör ki verekedés a férfiak között. Meg azért, mert ismét feltűnik a rendőr Astra, és az egyszemélyes egység határozott fellépésének hála Kovács Mihály visszavonul a kocsmába. Újabb egy perc telik el, és két huszonéves, kigyúrt alak közeledik az úton, egyikük kezén bokszkesztyű, csapkodják a levegőt, üvöltöznek, mint akik nem józanok. Valamit odaszólnak, de Incze nem fél. Kilencvenben a román szekusok elé is odaállt, azoktól se félt, igaz, végül meglőtték.

Tarnabod egy szürreális világ, egy hagyma, amelyről egyik levél után hántjuk le a következőt, és minden réteg valami újdonsággal vár. Incze Edmond azt mondja, amikor 2001-ben ideköltözött, minden ház előtt virágokkal volt beültetve a kerítés. Tíz év alatt romlott le a falu, a segélyrendszer ellustította, a válság megnyomorította az embereket. És akkor a vezetőségről még nem beszélt, pedig tudna, több kockás füzetet írt tele a visszaélésekről, a panamákról. Kovács Mihály kiüvölt a kocsmából, hogy menjünk be, mert mondani akar valami fontosat a „román trógerről”, terjedelmi okokból azonban nem teszünk eleget a kérésnek. Indulunk elfele, mielőtt leszáll a koraesti éj szegény Tarnabodra.

Olvasson tovább: