Kereső toggle

Ló étvágyat! - Magyarországon is dübörög a húsbotrány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar húsipar egészét átszövi a korrupció és a maffiaszerű működés – állította lapunknak saját közvetlen tapasztalataira alapozva egy nagynevű magyar húsüzem volt vezetője. Megkent állatorvosok, kémiai úton felpumpált készítmények, és az egész termékláncon végigvonuló feketeáruk jellemzik a magyar viszonyokat, amelyek között már a híresebb feldolgozó üzemek és kereskedelmi láncok sem tudnak érintetlenek maradni. Szavai megerősítik annak a Zala megyei gazdának a szavait, aki az ATV Szabad Szemmel című műsorában tálalta ki a magyar vágóló-kereskedelem botrányos és gyomorforgató részleteit.

„Valakinek borítania kellett” – ezzel indokolta a Heteknek a riportban megszólaló gazda, hogy miért fordult a nyilvánossághoz, magára nézve is terhelő nyilatkozatot téve. A 17 éve vágólovak exportjával foglalkozó István hangsúlyozta, panaszaival szinte minden hivatalos fórumot megjárt, mégsem történt változás, nem alakult ki egy működő lójelölő rendszer. A többnyire olasz piacra szánt, vágóállatként hasznosított lovak forgalmazásához ugyanis szükség van egy úgynevezett lóútlevélre, amelynek kiállítása olyannyira körülményes, hogy a vállalkozók – állítja a gazda – a dokumentumok hamisítására és a hatósági állatorvosok megvesztegetésére kényszerülnek.
Elmondása szerint a rendszer már az uniós csatlakozás előtt korrupt volt. „Akkoriban vérvételre is szükség volt a marhalevélhez. Ennek kapcsán a hatósági állatorvos folyamatosan zsarolta az exportőrt, mondvacsinált ügyekből óriási felhajtást csinált. Abban a pillanatban, amikor megkapta az elszállított kamion után a 200 ezer forintot, elcsitultak a kedélyek” – magyarázta, és azon már meg sem lepődünk, hogy a vérvételhez mindig egyetlen, előre bevizsgált állatot használtak.

Van az a pénz

Az uniós csatlakozás után vezették be a lóútlevél rendszerét, ám a dokumentum kiállítása lassú és drága volt, miközben a lóexporttal megcélzott olasz fél – akkor még –nem is tette kötelezővé a meglétét. A megoldás megint kézenfekvő volt: a hatósági állatorvos kamiononként 100-120 ezer forintért csukta be a szemét – és ez még mindig csak fele volt a hivatalos költségeknek. A 2007-ben 27 kamion lovat exportáló István jelezte a hatóságoknak, hogy ésszerűsíteni kellene a lójelölési rendszert, de semmi nem történt. Eközben – 2010-et írunk már – az olasz partner nemcsak a lóútlevelet, hanem a nyakba ültetett mikrochipet is elkezdte megkövetelni. A magyar rendszer képtelen volt követni a piaci változásokat, ezért – magyarázta a gazda – hamis útleveleket kellett beszerezni (ez akár 200 ezer forintba is kerülhetett kamiononként); meg kellett kenni a hatósági állatorvost, hogy ezt ne vegye észre (100 ezer forint); és persze ki kellett fizetni a mikrochip beültetését (120 ezer forint). István számításai szerint 7 év alatt mintegy 9 millió forintot költött megvesztegetésre. Ugyanakkor a megemelkedett „korrupciós költségek”, illetve az olasz ellenőrzőrendszer növekvő szigora miatt az exportlehetőség bedugult.
A történet előzőeknél is botrányosabb része itt következik: István elmondása szerint ugyanis egyes disznó- és marhahiánnyal küzdő magyarországi vágóhidak szívesen fogadták a külföldre már nem eladható vágólovakat. Itt nem voltak szigorú megkötések: a többnyire éjjel leadott állatok egészségügyi állapotát senki nem vizsgálta, a lovak húsa mégis napok alatt nemzeti színekkel díszített parasztkolbászokban landolt – természetesen sertéssé „változva”.
„Volt egyszer egy öreg lovunk, ami már nem bírta volna a szállítást. Egy ismerős révén találtunk egy uniós támogatásból épült hivatalos vágóhidat, ahol jelezték, hogy túl macerás az állat leölése, így nem probléma, ha az dögként érkezik. Máskor pedig annak voltunk szemtanúi, hogy külföldi húsmelléktermékeket, bizonyos mirigyeket használnak fel a készítményekhez. Nem kell csodálkozni, hogy a magyar szalámik, kolbászok túlfűszerezettek” – jegyezte meg a zalai gazda. Fokozásként hozzátette: tudomása van arról, hogy Romániából ezerszámra érkeztek – szerinte többnyire beteg, fertőzött – vágólovak a magyar vágóhidakra.
István hangsúlyozta: történetével nem feltétlenül akart a nyilvánossághoz fordulni. Ám a szakmán belül annak ellenére sem sikerült változást eszközölnie, hogy a fenti tapasztalatairól szóló levelét elküldte állategészségügyi és minisztériumi illetékeseknek, magának Fazekas Sándor agrárminiszternek is. Tavaly októberben megkapta a levelet Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára, országos főállatorvos is, aki az ATV Szabad Szemmel című műsorában „sértett embernek” titulálta az önmagát is leleplező zalai gazdát, és azt állította, rengeteg csúsztatás van a történetében. Azzal igyekezett a nézőket nyugtatni, hogy ha magyar vágóhidakon ilyesmi történt, akkor az csak „feketén” fordulhatott elő, illetve hogy a lóhús hamar romlik, így dögöt szerinte nem dolgoztak fel.
A botrány azonban nem csak a lóhúsról szól, hiszen ha a vágólovakkal megtörténhet, hogy ellenőrzés nélkül, disznó- vagy marhahúsként kerülnek be az élelmiszerláncba, akkor a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetbe kerül, nem tudhatja, hogy az asztalára kerülő parasztkolbászban vagy felvágottban pontosan mi van. Németh Antal, a Vágóállat és Hús Terméktanács elnöke ennek ellenére azt állította a Heteknek, hogy a vágóhidakon a folyamatos hatósági állatorvosi ellenőrzések miatt lehetetlen csalni. „A probléma inkább a kisebb feldolgozó üzemeket érinti, ahol a termékek gyártása során csak a Jóisten tudja, mi kerül a készítményekbe. A Magyarországon feldolgozott húsok 30-40 százalékát külföldről hozzuk be, és sokszor lehetetlen visszakövetni a szállítmányok eredetét” – fogalmazott az elnök. Hozzátette: importként sokszor olyan betárolt, lefagyasztott húsok – köztük lóhús – kerülnek be az országba, amelyeknek az értéke a szavatossági határidő közeledtével jelentősen esik, így olcsón hozzájuk lehet jutni.

Különlegesen magas adó

Hasonlóan látja a helyzetet Gőgös Zoltán, az MSZP agrárpolitikusa is, aki szerint helytálló az a becslés, amely szerint Magyarországon a tőkehúsok 30-40 százaléka feketén kerül a rendszerbe. Viszont – mint a Heteknek kifejtette – a belépési pontok többnyire nem a szigorúan ellenőrzött vágóhidak – azokon legfeljebb műszakon kívül lehet feketevágásokat végezni. „Az úgynevezett vágópontokon azonban nincs állandó hatósági jelenlét, oda csak akkor megy az állatorvos, ha hívják” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, hogy az innen származó árukat többnyire közvetlenül értékesítik, vagyis a nagynevű gyártóüzemek esetében kevésbé kell gyanakodniuk a fogyasztóknak.
Gőgös szerint a feketén vágott állatok húsa nem feltétlenül egészségtelen, sőt, nem is mindig ellenőrizetlen. „Egy vágóhidas ismerősöm panaszkodott, hogy a budapesti kereskedőknek már szinte lehetetlen bármit számlával eladni. Ennek az oka egyértelműen a kirívóan magas, 27 százalékos áfakulcs, aminek ha csak a felét megspórolja a kereskedő, már jókora haszonra tesz szert” – világított rá a feketézés legfőbb mozgatórugójára a szocialista szakpolitikus, aki szerint a forgalmi adó 5 százalékra csökkentése hatékonyan segítené a probléma megoldását.  
Egy tradicionális magyar feldolgozóüzem korábbi vezetője ugyanakkor – neve elhallgatását kérve – teljesen életszerűnek nevezte a zalai gazda által elmondottakat. A több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember szerint a magyar húsipar egészét átszövi a korrupció és a maffiaszerű működés – még ha nem is lehet minden szereplőre nézve általánosítani. „Mivel korábban húsboltot is üzemeltettünk, jól tudom, hogy a szakmán belül szokássá vált, hogy az állatorvosok hatalmas táskával érkeznek az ellenőrzésre. A tulajdonos pedig jól tudja, mi a doktor úr kedvence” – említett bevezetőként egy példát az egykori csúcsvezető.

Havi apanázs

Nem szokatlan eljárás az sem – tette hozzá –, hogy a vágóhidakat ellenőrző hatósági állatorvosok rendszeres, 100-200 ezer forintos havi apanázst kapnak a cégtől, vagy külföldi utakat, kirándulásokat finanszíroznak nekik. Ezzel nem feltétlenül konkrét csalásokra bírják rá őket, inkább arra, hogy érdekeltté váljanak az üzem gördülékeny működésében. „Ezzel ők már nem független ellenőrök, hanem olyan szakemberek, akik a külső ellenőrzések során, esetenként személyes ismeretségeik alapján, igyekeznek elfedezni a belső hibákat, szabálytalanságokat” – fogalmazott a szakértő. Hangsúlyozta: a problémakör egyik gyökere, hogy a rendszerváltás előtt nagy tekintélynek örvendő állatorvosokból mára többnyire ellenőrök lettek, akiknek sem a bevételeik, sem a társadalmi megbecsültségük nem hasonlítható össze azzal, amit az „átkosban” élveztek.    
Arról is beszélt, hogy nonszensznek tartja azt, amit Kardeván Endre nyilatkozott a legújabb élelmiszerbotrány kapcsán – amikor egy szarvasi húsüzem mintaboltjában a HírTv lóhúst talált egy marhagulyásként értékesített termékben. Az államtitkár szerint ennek oka technológiai hiba lehetett. „Aki csak kicsit is ismeri egy húsüzem működését, az tudja, hogy véletlenül ilyesmi nem történik, hiszen a különféle húsokat szigorúan szétválasztva kell kezelni, és az is kizárt, hogy a dolgozók összetévesszék azokat” – jegyezte meg.
Azt gondolnánk, hogy a feketevágásokat könnyen tetten lehetne érni, hiszen ha papíron egy üzem megadott mennyiségű sertést dolgoz fel, akkor onnan elvileg nem lehet kétszer annyi árut elszállítani. Ez azonban csak az elemélet. Az egykori üzemvezető szerint a gyakorlatban a szállítólevélen valóban a megadott mennyiség szerepel – hogy a sofőr ne bukjon meg –, ez a dokumentum azonban nem számít szigorú számadási nyomtatványnak, vagyis a szállítás után össze lehet tépni vagy újra lehet írni. „A lényeg, hogy a számlán csak a tényleges mennyiség fele szerepeljen. Ezt a technikát több nagynevű kereskedőlánc is használja, az értékesítés során ugyanis a pénztárgépeiket be tudják úgy állítani, hogy az adott áruból minden második tételt felejtse el. Így gyakorlatilag az egész értékesítési láncon feketén tud végigmenni az adott termék” – magyarázta a szakértő, aki úgy véli, az igazság pillanata akkor jöhet majd el, ha a pénztárgépeket valóban bekötik az adóhatósághoz. Ezt a szisztémát egyébként szerinte is a magas áfa „mozgatja”.

A hirtelen megszúrt disznó

A szakembert arról is megkérdeztük, hogy vajon bekerülhetnek-e dögök a húsfeldolgozó üzemekbe, mint ahogyan azt a zalai gazda állította. „Azt valószerűtlennek tartom, hogy egy kétnapos dögöt feldolgozzanak, hacsak nem konzerválta a téli hideg. Az viszont rendszeres gyakorlat, hogy a szállítás során elhullott disznót az átvételnél gyorsan megszúrják, hogy legyen körülötte valamennyi vér, és a nyitott zsebű állatorvos pedig mindent rendben talál, vagy annyi megkötést tesz, hogy csak töltelékáruba kerülhet az állat húsa” – mondta.
Interjúalanyunk számára az utóbbi évek legmegdöbbentőbb tapasztalata az volt, hogy már nemcsak a kis és közepes üzemek „ügyeskednek”, hanem a nagynevű vállalatok is. Ennek fő oka szerinte az, hogy a húsipar olyan pénzügyi befektetők befolyása alá került, akik csak a profitot nézik, de nem hosszú távon gondolkodnak: „úgy nyírják a birkát, hogy a hús is lejön róla”. Emiatt a korábbi szakmai minimumokat figyelmen kívül hagyják. „Korábban egy termék ízét, színét, állagát a felhasznált hús minősége határozta meg, ezért a készítménygyártás óriási szakértelmet és jó minőségű alapanyagot igényelt, gyakran még a hús PH-értékét is megvizsgáltuk. Ma viszont már csak a kémia számít: azt mondják, hogy ha ezt az adalékanyagot beleteszed, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy milyen alapanyagot használsz, a végeredmény ugyanaz lesz. Üzemvezetőként egyszer odajött hozzám egy külső megrendelő, aki turistasza-lámit akart gyártatni. Meglepetésemre a receptúra 25 kiló csirkebőrrel kezdődött. Nem is vállaltuk el a gyártást” – panaszolta a szakember, aki tapasztalatai miatt ma már semmilyen boltban kínált húskészítményt nem hajlandó elfogyasztani.

Olvasson tovább: