Kereső toggle

Gonosz mostoha

„Más volt az arca, a tekintete”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ismerői kedves, udvarias embernek írták le P. Erikát, mielőtt a nő beismerte: részt vett 11 éves nevelt fia kegyetlen meggyilkolásában. A részletek és az indíték egyelőre nem tisztázott, ám a mostoha állítólag vetélytársat látott a gyermekben, ezért szőtt ördögi tervet. A példátlan gaztettben két hajléktalan férfi is közreműködött.

„Nagyon szeretnénk, hogy gyere vissza Bence / Mert te egy nagyon vicces gyerek voltál / Nagyon szerettünk, nagyon szeretünk / Mert egy barátságos gyerek voltál / Mert segítőkész voltál” –Ezzel a verssel emlékezik egyik osztálytársa a Kaposvár környékén október 29-én brutális kegyetlenséggel meggyilkolt 11 éves Szita Bencére.
A kisfiút az egész iskola gyászolja, döbbenetes halála megrázta az országot. Néhány nap alatt több dal is született emlékére, az egyik a gyász kifejezésén túl a halálbüntetés visszaállítását is követeli.
A felsőmocsoládi kisfiú meggyilkolásával a mostohaanyját és két hajléktalan férfit gyanúsít a rendőrség.
A mostohaanya, P. Erika kezdetben tagadott, ám kedden részletes beismerő vallomást tett. Az még nem került nyilvánosságra, hogy ő volt-e a felbujtó és a két férfi a végrehajtó, vagy – amint a hajléktalanok vallották – a nő ölt, ők pedig 200 ezer forintért elásták a holttestet a Kaposvár melletti Sántos erdős területén.
Megerősített tény viszont, hogy Bence eltűnését október 29-én P. Erika jelentette be a rendőrségen. Azt hazudta, hogy a kisfiú egy kaposvári áruház parkolójában elszaladt mellőle, amikor meglátta a barátait, majd velük együtt egy játszótér felé futott, ám azóta nem tudja, hol van. A valóságban Bence ekkor már halott volt. A nő azt is állította, hogy miközben Bencét kereste, ellopták az autóját. A kocsit azonban az egyik felbérelt hajléktalannál megtalálták.
A kisfiút olyan brutálisan ölték meg, hogy a rendőrtábornok elsírta magát a sajtótájékoztatón. Részleteket kegyeleti okokból nem közölt, csak annyit mondott, hogy a tettes ásót és kést is használt. „Nincs az a jel, ami mellett a televízió képernyőjén elviselhető lenne az elkövetés módja” – tette hozzá Piros Attila, Somogy megyei rendőrfőkapitány.
A kisfiú kusza családi háttérrel rendelkezett. Nevelőapja, Gyöngyi Sándor a Hetek megkeresésére elmondta, hogy Bence az ő elvált feleségének újabb kapcsolatából született, azonban vér szerinti apja lemondott róla, így anyja nevelte. Gyöngyi Sándornak és elvált feleségének korábban már született közös gyermeke, Lilla, Bence féltestvére. A hétvégi látogatások során a férfi megkedvelte a kisfiút, és mivel Lillát is ő nevelte, Bencét is magához vette. Bence ezt megelőzően anyai nagymamájánál is lakott, mivel anyja nem tudta biztosítani az ellátását.
Így lett Gyöngyi Sándor a kisfiú nevelőapja. A környékbeliek szerint sajátjaként bánt Bencével, szeretettel nevelte és gondoskodott róla. A férfi néhány évvel ezelőtt összeköltözött régi ismerősével, a 47 éves P. Erikával, aki szintén két gyereket hozott a kapcsolatba. Mivel azonban Bence és mostohaanyjának hasonló korú kisfia nem jöttek ki egymással, a férfi és P. Erika szétköltöztek. A kapcsolat azonban nem szakadt meg, azóta is rendszeresen találkoztak. A két fiú közötti feszültség időközben megszűnt, Bence és P. Erika között pedig bizalmi légkör alakult ki az elmúlt két évben. Gyöngyi Sándor ezért is engedte el a végzetes délutánon Bencét, akit a nő hívott el a közeli Kaposvárra.  
A gyilkosság indítékáról eddig annyi tudható, hogy a nő úgy érezte, Bence áll ő és a férfi között. Egy bulvárlap azt írta, hogy a nő az „ördögöt” látta a kisfiúban, ám ezt a nő ügyvédje határozottan cáfolta. „Nem könnyebbültem meg, a beismerő vallomás nem változtat meg semmit” – mondta megkeresésünkre Gyöngyi Sándor szerdán. Sajtóhírek szerint a nő hetek óta tervezhette a gyilkosságot. A nevelőapa ezzel kapcsolatban azt mondta, ebből semmit nem vett észre sem ő, sem Bence nővére, sem a kisfiú. „Ha csak egy hajszálnyi jel is utalt volna a szándékára, megszakítottam volna minden kapcsolatot vele.” A férfi szerint P. Erika „nagy színész”: a kisfiú „eltűnéséről” P. Erika értesítette a végzetes éjjelen. Gyöngyi Sándor felelevenítette, hogy legközelebb már a rendőrségen találkozott a nővel, és ott már egy „megváltozott embert” látott. „Más volt az arca, a tekintete.” A rendőrségen nem tudtak kommunikálni, de a nő „tekintetéből sugárzott az elégedettség, az, hogy elérte amit akart, végrehajtotta a tervét”.
A férfi azt mondta, nagyon kedves, udvarias embernek ismerte meg P. Erikát, ezért is szerette, de a nő „kifordult önmagából”. Már a beismerő vallomás előtt egyértelműen meg volt róla győződve, hogy P. Erikának köze van a gyilkossághoz, hiszen a két hajléktalannak semmilyen érdeke nem fűződött a brutális tett elkövetéséhez.
A beismerő vallomás után felmerült, hogy nem elmebeteg-e a nő. Értesüléseink szerint a környékbeliek nem tartják annak, és még csak erőszakosnak sem. P. Erika saját gyerekeit a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban taníttatta. Az atv.hu megkeresésére az iskola titkára elmondta, hogy lánya már leérettségizett, fia jelenleg is ott tanul. A titkár szelíd, csendes, megbízható, komoly embernek írta le a nőt, és – még a beismerő vallomás előtt – nem tudta elhinni róla, hogy gyilkosság részese lett volna. Az iskola pedagógusai nem tudtak róla, hogy P. Erika személyiségében fordulat állt volna be, és nem tudtak semmilyen családi konfliktusról sem. Sajtóhírek szerint P. Erika a Nemzeti Adó- és Vámhatóság megyei kirendeltségén dolgozott, az információt a NAV nem kívánta kommentálni.
Megdöbbentő tények derültek ki ugyanakkor a gyilkosságban valamilyen módon részt vett hajléktalanokról. Egyikük saját családtagjait is terrorizálta korábban: előfordult, hogy égő cigarettacsikket nyomott el 13 éves fia tenyerében, lányait a legkisebb mulasztásért agyba-főbe verte, és feleségét is gyakran bántalmazta. A kisfiú megölése után véres ruháit anyósa lakásán rejtette el. A másik, 57 éves férfi súlyos évtizedeket töltött börtönben, utolsó büntetéséből néhány héttel ezelőtt szabadult.

Ördögivé tette a gyűlölet

Végh József kriminálpszichológus szerint P. Erikában hosszú időn keresztül is gyűlhetett a feszültség, a gyűlölet a vele – igaz, csak formálisan – szakító volt élettárssal szemben, ez csaphatott át végül gyilkosságba. (A magyar köznyelv szerint nem laktak együtt, hanem úgymond „jártak”. Az áldozat nevelőapja csak azt kérte, hogy költözzön el tőle,  párkapcsolati értelemben nem szakított vele.) „Ilyen esetekben jellemzően nem az áldozaton áll bosszút az elkövető, hanem annak hozzátartozóján, aki egy életen keresztül képtelen szabadulni a fájdalomtól” – fogalmazott a szakértő. Azzal kapcsolatban, hogy miért jellemezték az asszonyt mégis átlagos, kedves személyként, azt mondta, hogy az ilyen típusú emberek nem tudják kifejezni a bennük lévő feszültséget – „nem csapják be maguk mögött az ajtót” –, így az gyűlik-gyűlik bennük, mígnem egyszer csak „felrobbannak”. Végh József szerint a nő gyerekkorát vélhetően az üldöző-megmentő-áldozat „drámaháromszög” határozta meg, amelyben ő lehetett az áldozat. Akik ilyen sérüléseket szenvednek el, azok gyakran csak függő kapcsolatokat tudnak kialakítani, amitől nem bírnak elszakadni, mert ez jelenti számukra a biztonságot. Ebben a függésben vagy végletesen szeretnek, vagy végletesen gyűlölnek. A kriminálpszichológus úgy véli, a beismerő vallomás összefüggésben lehet azzal, hogy a gyanúsított megszabadult az érzelmi töltettől, és egyre inkább racionálisan gondolkodva elkezdett rádöbbenni, hogy mit is tett valójában.
Bilkei Pál kriminálpszichológus óvott attól, hogy pusztán környezetének beszámolói alapján azt gondoljuk, hogy P. Erikánál semmi előzménye nem volt a brutális gyilkosságnak. A szakember tapasztalatai szerint hasonló esetekben az áldozatot vagy az elkövetőt ismerők általában úgy nyilatkoznak, hogy ők nem észleltek semmi különöset – ám ezzel inkább saját esetleges felelősségüket kívánják csökkenteni.
Bilkei Pál szerint a külső alapján egyébként sem lehet minden esetben megbízható ítéletet alkotni – ez most P. Erika esetében is beigazolódott.
A rendelkezésre álló információk alapján úgy véli, a nő a kis Bencét okolhatta azért, hogy élettársa szakított vele. A nőnek szerinte súlyosan sérült személyiségnek kell lennie, hiszen hideg fejjel megtervezte és végrehajtotta, vagy végrehajttatta a brutális gyilkosságot. „Valószínűleg élete egy szakaszában rendszeresen megalázták, ennek következménye lehetett az, hogy rendkívül alacsony volt a toleranciaküszöbe, és a szakítást ilyen kegyetlenül bosszulta meg” – mondta a kriminálpszichológus, aki szerint ahhoz, hogy a belül gyülemlő gyűlölet átforduljon gyilkosságba, elég lehetett egy apró momentum is, egy utolsó csepp a pohárban. (S. I.)

Olvasson tovább: