Kereső toggle

Megússza-e Biszku?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Biszku Béla már rég rács mögött lehetne, ha a politikai elit és a vádhatóság úgy látja jónak. Tizennyolc éve megvan ugyanis a vele szemben zajló eljárás jogi lehetősége. Sőt, nemcsak őt, hanem az ’56-os megtorlásokban érintett további tettestársait is bíróság elé lehetett volna állítani, ahogyan ezt a környező posztszocialista országokban tették a kommunista elnyomást irányító politikai vezetőkkel. Nálunk békében meghalhattak, bár egyes történészek tudni vélik, hogy nem Biszku az utolsó „komancs”.

Az egykori belügyminisztert hétfőn vették őrizetbe és felbujtóként, több ember ellen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Ügyében a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el, így Budapestről nem mehet ki és hetente egy alkalommal köteles jelentkezni a II. kerületi kapitányságon. Azért ott, mert a Rózsadombon lakik. A döntés bevallása szerint érzékenyen érinti, mert így nem tudja meglátogatni a Balatonnál lakó testvérét. Bár mostanában nem sok kedve van nyilvánosan mutatkozni – mondta a Borsnak a 91 évesen is remek kondíciónak örvendő „kisnyugdíjas”, akinek 261 ezer forintot folyósítanak havonta. Egyedül él, de nem magányos, hiszen ápolónője fiával sakkozni is tud. Étvágya töretlen: paprikás csirke, lecsó, szalonna, kacsazsír, mindent megeszik. A rendőrök által megtalált töltények még abból az időből maradtak fiókjában, amikor Kádár barátjaként Brezsnyevvel és Ceausescuval vadászgattak.

Meggyanúsítását a Fővárosi Főügyészség a „rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás mérföldkövének” nevezte. Az ügyészség szerint az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának döntési joggal rendelkező tagjaként ő is közvetlenül irányította a karhatalom operatív vezető testületét, a Katonai Tanácsot, s így felelősségre vonható az októberi forradalom idején békés tüntetőkre leadott Nyugati téri sortűz – amely öt áldozatot követelt – és a salgótarjáni sortűz – ahol összesen 46-an vesztették életüket – elrendeléséért is. A nyomozás a tavalyi év utolsó előtti napján elfogadott, emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvény alapján, de a Jobbik márciusi feljelentése nyomán indult, amit aztán kétszer (május, augusztus) is három-három hónappal meghosszabbítottak.

Biszku nem értett egyet a gyanúsítással, és több orgánumnak is elmondta, hogy 1956-ban semmiféle kapcsolata nem volt a karhatalommal. A HírTV-nek és a Borsnak nyilatkozva azt is elárulta, hogy mivel sosem járt Salgótarjánban, így parancsot sem adhatott a lövetésre. Hogy a Nyugatinál most akkor volt-e sortűz, vagy sem, arról fogalma sincs – mondja nem csekély cinizmussal.

Gellért Ádám nemzetközi jogász – a lex Biszkunak nevezett jogszabály kidolgozója – szerint a volt belügyminiszter ellen már a salgótarjáni sortűzper 1994-es tárgyalásakor indíthattak volna eljárást, pláne, hogy ki is hallgatták az ügyben. Az eljáró bíró akkor kimondta, hogy sérült a törvény előtti egyenlőség alkotmányos alapelve, amikor nem indítottak nyomozást olyan vezetők ügyében, mint például Biszku Béla, Czinege Lajos és Földes László, akik ellen számtalan bizonyíték állt rendelkezésre. „Ott megáll az ember tudománya, ha a bíróság konkrét felszólítása ellenére sem jár el hivatalból az ügyészség. A Biszku ellen zajló mostani eljárás pedig elismerése annak, hogy tizennyolc éven keresztül mulasztásban volt a vádhatóság” – érvel a jogász, aki szerint felettes szerv hiányában ma is azt tesznek, amit akarnak. Ennek illusztrálására mondja, hogy bár egy jobbikos feljelentés alapján indult a nyomozás, végül egy teljesen más ügyben és más jogszabály (a Genfi és az 1968-as New York-i elévülési egyezmény) alapján gyanúsították meg Kádár barátját.

Hack Péter, az ELTE jogi karának docense is azt hangsúlyozta az ATV Start című reggeli műsorában, hogy a Fidesz – aki az elmúlt húsz évben szintén asszisztált „Béla bácsi” zavartalan nyugdíjas éveihez – kommünikéjével szemben a felelősségre vonásra nem azért kerülhetett sor, mert az Országgyűlés tavaly decemberben elfogadta az alaptörvény részét képező és az elévülés nyugvását a kommunista bűnök tekintetében is kimondó átmeneti rendelkezéseket. Márpedig, ha egy 1993-as alkotmánybírósági határozat értelmében a nemzetközi szerződésbe ütköző bűncselekményeket a nemzetközi jog alapján büntetni lehet, akkor mire várt az ügyészség az elmúlt tizennyolc évben – teszi fel a kérdést a büntetőjogász, aki az újraegyesített Németországban, a berlini falnál határsértőket lelövő határőrök felelősségre vonását hozza nemzetközi példaként. Ügyükben ugyanis a tűzparancsot kiadó politikai vezetők ellen is eljárás indult (Erich Honecker, Egon Krenz stb.). Hack állítása szerint ugyanabban a logikai rendben született büntető felelősségre vonás, és szabott ki a bíróság 3-4 éveket a volt kommunista politikusokra, amely logika mentén most Biszkut is felelősségre akarják vonni.

A posztkommunista országok egyébként szinte mindenhol saját belső jogszabályaik alapján jártak el a kommunista vezetőkkel szemben. Magyarország azonban ebben is kivételt jelentett, s míg a felelősök szép állami nyugdíj mellett békében meghaltak, a hatóságok és a jogalkotó inkább az áldozatok rehabilitálásával volt elfoglalva. Zinner Tibor történész szerint azonban vannak még élő felelősei a megtorlás időszakának, mely körülményről a köztévé esti műsorában úgy vélekedett, hogy csupán az arra hivatott szervek döntésére vár felkutatásuk.

Olvasson tovább: