Kereső toggle

Már nem kellett betörniük

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nem akarom bántani a jogászi szakmát, de ahhoz, hogy a szervezett bűnözés huzamos ideig sikeresen működhessen, szükség volt a megfelelő jogi környezetre. A két világot, a politikusit és a bűnözőit ügyvédek, jogászok, közgazdászok kötötték össze" - vélekedett lapunknak  Orosz István, a Nemzeti Nyomozó Iroda bűnszervezetek elleni osztályának egykori vezetője, az Energol-ügy felgöngyölítője. A volt főrendőr szerint az, hogy a budapesti diszkókirály, V. László „idáig jutott, az a bűnügyi hírszerzés és egyes rendőri vezetők csődje".

Az utóbbi napokban két, már-már feledésbe merült név jött elő: Portik Tamásé, akit egyebek mellett felbujtóként gyanúsítanak Seres Zoltán megölésének ügyében, illetve Radnai Lászlóé, akit 12 év börtönre ítéltek az első hazai maffiaperben, és aki állítólag azért jöhetett ki a börtönből, mert terhelő vallomást tett Portikra. Ön arról nevezetes, hogy annak idején Radnai csuklójára kattintotta a bilincset. Milyen emberek ezek?

- A mi csoportunknak az Energol nevű cég felgöngyölítése volt a fő feladata, úgy is mondhatnám, „miénk volt Radnai", egy másik csoport azon dolgozott, hogy kiderítse, hol bujkál Portik, aki a kilencvenes évek végén elhagyta az országot.

Azt mondják, kezdetben, a nyolcvanas évek vége felé még az alja bűnözői réteghez tartoztak.

- Semmiképpen nem nevezném őket alja bűnözőknek. Ezek az emberek pályájuk kezdetén vagyon elleni bűncselekményeket követtek el: üzletfeltörésekből, betörésből, lopott autók kereskedelméből éltek, de már abban az időszakban is fellelhetők voltak náluk az intelligencia jelei, már azokat a bűncselekményeket is szervezetten és előre elgondolva követték el. A kilencvenes évek közepére üzletemberekké váltak, amihez pénz, elismertség és megfelelő kapcsolati háló kellett. De ennek előzménye, hogy a rendszerváltás után Magyarországon is megjelent az orosz szervezett bűnözés, ennek feje Szeva bácsi, azaz Szemjon Mogiljevics volt. Portik az oroszok támogatásával tudott felemelkedni, ugyanis a magyar alvilág annyi mozgástérrel rendelkezett, amennyit az oroszok hagytak.

A kilencvenes évek közepének leszámolásai, az Aranykéz utcai robbantás, a Szentendrei úti leszámolás, az egyre több hulla mind azt jelezte, hogy dúl az alvilág harca Budapestért.

A sok, máig megoldatlan ügy után most letartóztatták V. Lászlót, majd Portikot, és ismét az alvilág és a politika kapcsolatát kezdik feszegetni, igaz, egyelőre egyoldalúan: a kormánypárti sajtó a maffia és a baloldal kapcsolódási pontjait tálalja. Rendőrként Ön mit tapasztalt az összefonódásból, mikor kezdődött?

- A rendszerváltozást követően a politikusok mellett a bűnözők voltak azok, akik a felgyorsult gazdasági folyamatokból tőkét akartak kovácsolni. Ezek az alvilági csoportok rögtön felismerték, hogy itt a szabad préda: már nem kell betörni, nem kell erőszakos bűncselekményeket elkövetni, mert a megfelelő politikai, gazdasági kapcsolatok kiépítésével is lehet gazdagodni. A kilencvenes évek elején kezdő nyomozóként a BRFK-nál dolgoztam, amikor a szervezett alvilág csápjai már ott voltak a rendőrségnél. Néhány év alatt átjöttek a fekete zónából a szürkébe vagy akár a legális üzleti világba is.

Miért nem kapták el őket korábban?

- Indult ellenük eljárás, de más szolgálatoktól nem érkezett velük kapcsolatos információ, így nem volt elég bizonyíték. Visszatérve az összefonódásra vonatkozó kérdésre: egy politikai párt - vagy annak néhány tagja, gazdasági háttérembere - nem engedheti meg magának, hogy számlákat hamisítson, vonatszerelvényeket tologasson ide-oda az országban, külföldi bűnözői körökkel tárgyaljon, pénzt mosson tisztára. Vagyis: személyesen nem vehet részt a különböző bűncselekmények elkövetésében.

A vonattologatás kifejezés az olajbűnözésre vonatkozik, amikor hamis papírokkal ellátott tartálykocsikkal hozták adó- és vámmentesen a gázolajat, ugye?

- Így van. De nyilván ehhez önmagában a szervezett bűnözés nem volt elég, ezekhez megfelelő jogszabályok kellettek, például a halasztott vámfizetés.

A politikusok felismerték, hogy milyen pénzszerzési lehetőség van a szervezett bűnözésben. Senki ne gondolja, hogy például az ilyen vonatszerelvények mozgása nem tűnt fel a vámosoknak, a Vám- és Pénzügyőrség parancsnokának, a rendőri vezetőknek, a politikusoknak. De kéz kezet mos alapon bizonyos információk eltűntek, más információk „hibás értékelést" kaptak. Persze voltak a rendőrségnél, akik mindezt átlátták. Ilyen volt például Tonhauser László.

Akik átlátták, mikortól látták át a helyzetet?

- A rendőrségen belül a kilencvenes évek elején megalakították az NSZKBSZ-t, a Nemzetközi Szervezett és Kábítószer-bűnözés Elleni Szolgálatot. Ennek egyik vezetője lett Tonhauser. Az NSZKBSZ-nél dolgozott 4-5 igazi, jó vénájú zsaru, akik ráadásul rendelkeztek alvilági információs bázissal. Ezek a beépített emberek hozták az információkat a fenti folyamatokról. Tonhauser tájékoztató jelentéseket készített, felhívta a figyelmet az itt rejlő reális veszélyekre, de ezek a jelentések a beépített fékek miatt nem jutottak el a megfelelő helyre. Másfelől pedig különböző módokon - például bizonyos jogszabályokkal - lassították a felderítő egységek munkáját, illetve visszaszivárogtatták az alvilághoz a beszerzett információkat vagy akár a hírforrás nevét.

Tonhauserrel készült egy interjú a Hetekben 1999 környékén. Akkor egy telephelyen volt őr.

- Igen, őt sokszor akadályozták a munkában. Pedig a szervezett bűnözés elleni harc emblematikus figurája volt.

Saját munkája során tapasztalt hátráltatást?

- Olyan, hogy valaki azt mondta volna, „ebben az ügyben ne nyomozz", nem történt. De olyan megtörtént, hogy valamit feltártunk, de azok a vonalak, ahonnan az információkat kaptuk, örökre bedugultak. És tudom, hogy ezt megelőzően a jelentéseink politikusoknál landoltak.

Igazak azok az állítások, miszerint például a V. László terhére rótt ügyekről is évek óta tudtak politikusok? És ha igen, melyik oldalhoz lehetett bekötve?

- Az, hogy ez idáig jutott, az a bűnügyi hírszerzés és a rendőrségi parancsnokság csődje. V. László nem egy-két éve kezdte építeni a birodalmát, nem egy-két éve őriztette aktív rendőrökkel a szórakozóhelyeit. Hogy hová lehetett bekötve, azt nem tudom.

Most jelentős átszervezések indultak a rendőrségnél. Úgy mondják, azért szüntették meg a Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), hogy megszabadulhassanak minden korrupt rendőrtől.

- A rendszerváltás után a rendőrség iszonyatos hátrányba került a bűnözőkkel szemben, mivel a politika az úgynevezett ügynökkérdés kapcsán azt kommunikálta, hogy minden, az előző rendszerben dolgozó informátor „sáros". Ami természetesen igaz a demokratikus ellenzékről besúgó ügynökökre, viszont nem igaz a bűnüldözést segítő informátorokra. A hibás kommunikáció miatt azonban ezek az emberek is elbizonytalanodtak, megijedtek attól, hogy esetleg lelepleződnek arccal, névvel.

És onnantól kezdve a rendőrség számára megszűnt a bűnözői körökből korábban érkező információk áramlása. Emellett a rendőrségi állományt is elbizonytalanították azzal, hogy a kommunista rendszer kiszolgálóinak állították be őket. Ma hasonlót érzek: attól, hogy 4-5 korrupt rendőr volt a rendszerben, nem igaz, hogy az egész állomány az, és nem indokolt a szervezett bűnözés elleni egységek megszüntetése. Ez ugyanis kifelé gyengeséget sugall.

Lehetséges, hogy olyan sok érintett rendőr van, hogy csak így lehetett rendezni a kérdést?

- Ha így van, akkor viszont az állománnyal szemben tett súlyos lépésekkel párhuzamosan felelősségre kellett volna vonni a vezetőket, illetve azokat az embereket, akiknek a rendőrségen belüli visszaélések felderítése a dolga. Lehetetlen ugyanis éveken keresztül feltűnés nélkül korruptnak lenni: a rendőrségen napi szintű a beszámoltatás, elszámoltatás, a kollégák naponta találkoznak, beszélnek egymással. A szervezett bűnözés elleni egységek tagjait a polgári titkosszolgálatok folyamatosan górcső alatt tartják. Tényleg nem vették észre, hogy vezető és alsóbb szintű rendőrök évek óta a szervezett bűnözés számára dolgoznak?

A következetességet hiányolom Pintér Sándor mostani intézkedéseiből. Hogyhogy nem jelentkezett senki, aki felhívta volna a felettesek figyelmét arra, hogy Hopka Lajos és Gulyás Imre nem rendőrként viselkednek? Vagy volt ilyen jelentés, csak hatástalan maradt?

Állítólag év eleje óta nyomoztak.

- Engedtessék meg nekem, hogy megvédjem a becsületes rendőröket. Mindig a fejétől bűzlik a hal. Úgy lenne korrekt, ha a budapesti rendőrfőkapitány is felállna, és azt mondaná: bocsánat, én is hibáztam.

Elég régóta ismert volt a Hajógyári-szigeten eltűnt hat gyerek ügye. Nem állítom, hogy konkrétan az ő fiókjában feküdtek ezek az akták, de egy normálisan működő rendszerben ilyen horderejű esetekről a legfelsőbb vezetőnek tudnia kell, és a szakmai vénája nem engedheti, hogy ilyen ügyeket félretoljanak.

A most zajló rendőrségi átszervezések pedig abba az irányba mutatnak, hogy a rendvédelem összes információja a belügyminiszternél összpontosul. Ezt nem tartom helyesnek, mert elveszítheti az objektivitását, a differenciált bűnüldözés pedig nagyon nem jó.

Visszatérve a politika és az alvilág összefonódására: ki irányított kit?

- Egy párt gazdálkodási vezetője sosem találkozott olyan emberekkel, mint Portik, Ferencsik vagy Drobilich. Nem akarom bántani a jogászi szakmát, de ahhoz, hogy a szervezett bűnözés huzamos ideig sikeresen működhessen, szükség volt a megfelelő jogi környezetre. A két világot, a politikusit és a bűnözőit ügyvédek, jogászok, közgazdászok kötötték össze. De most még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy minden kiderüljön, hiszen a szereplők jó része ma is él, van, aki ma is aktív, akár a politikai oldalon is. De az biztos, hogy nem lehet mindent az alvilági szereplőkre kenni.

Abból, hogy húsz évig működött ez a kapcsolat, az következik, hogy az alvilág a maga nemében korrekt volt? Úgy értem, utalta vagy küldte a politikusnak a kialkudott részt?

- Hogyne. Más esetben teljes erővel lecsapódott volna rájuk az igazságszolgáltatás ökle. Az igazságszolgáltatást kénytelen vagyok idézőjelbe tenni.

Ha így működött, valahol kellett vagy kell lennie számláknak vagy trezoroknak, ahová megérkezett a pénz.

- Persze.

Ez pártfüggetlen?

- Itt nincs kivétel.

Ha mindkét oldal bizonyos képviselői érintettek, ráadásul tudnak is egymásról, hogy lesz ebből leleplezés?

- Nagyon jó a kérdés. Azt látjuk, hogy két vagy három személy egymásnak ugrott: Radnai kontra Portik. Engem mint bűnüldözőt az érdekel, hogyan lehet az ügyet elvinni vádemelésig. És ha vallomást tesznek, nemcsak az fog kiderülni, hogy ki robbantott, ki szerezte meg a robbanószert, hanem számolni kell azzal is, hogy egy életfogytiglannal fenyegetett bűnöző neveket is fog mondani a megrendelőkről, a valódi irányítókról, a rendőri vagy akár politikai kapcsolatokról.

Lehet, hogy így lesz, de egy tárgyalást zárttá lehet nyilvánítani, és onnantól a közvélemény megint elzárva marad az igazságtól.

- Annak látom realitását, hogy elmondják a valóságot, és bízom benne, hogy ez megérintheti az igazságszolgáltatás bizonyos résztvevőit. De abban nem hiszek, hogy lesznek olyan tökösek a politikusaink, hogy megakadályozzák a vallomások titkosítását.

Olvasson tovább: